Várni Krisztus visszajövetelét

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését;”

(Tituszhoz írt levél 2. fejezet 11-13. vers.)

Mit tennél, ha teljes bizonyossággal tudnád, hogy Jézus holnap visszajön?

Hagynád a földi dolgokat, nem rohannál bevásárolni, nem mennél be munkahelyedre, talán nem is ennél? Számítógépezés helyett, magad köré gyűjtenéd szeretteidet és egész nap csak imádkoznál és olvasnád a Szentírást?

S mit tennél, ha nem holnap, hanem egy hét múlva térne vissza az Úr?

Lehet, első nap még minden maradna úgy, ahogy most van, de a hét vége felé a biztosan sokkal komolyabban és mélyebben foglalkoznál a lelki dolgokkal.

S mit tennél, ha ezen örömteli esemény csak egy év múlva következne be?

Hogy mit tettek 1844-ben azok, akik elfogadták a Krisztus második eljöveteléről szóló tanítást?

„Vallásos emberek felocsúdtak hamis biztonságérzetükből. Felismerték, hogy hitehagyók, világiasak, hitetlenek, gőgösek és önzőek. Sokan bűnbánattal és alázattal keresték az Urat. Szívük, amely oly sokáig földi dolgokhoz ragaszkodott, most a menny felé fordult.

Bűnösök sírva kérdezték: "Mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?". Azok, akik eddig becstelenül éltek, igyekeztek az okozott kárt megtéríteni. Mindazok, akik békét találtak Krisztusban, vágytak másokkal is megosztani az áldást.

A szülők szíve gyermekeik felé fordult, a gyermekeké pedig szüleik felé. A gőg emelte válaszfalak halomra dőltek. Őszinte bűnvallomások hangzottak el, és a család tagjai azok üdvösségéért fáradoztak, akik a legdrágábbak voltak nekik. Sokszor lehetett a buzgó ima hangját hallani.

Az őszinte hívők gondosan megvizsgálták szívük minden gondolatát és érzését, mint a halálos ágyán fekvő ember, akinek már csak néhány órája van hátra.” (E.G.White; Nagy küzdelem 318.o.)