Minél távolabb a keserűségtől
„Minden keserűség,
indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden
gonoszsággal együtt.
Viszont
legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan
Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”
Efézusi levél
4:31-32
Mennyire legyen távol tőlünk a „keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás”?
.jpg)
Egy grófnő új kocsist akart fölvenni, és az állásra három kiváló
szakember jelentkezett. A grófnő behívta őket, majd az elsőhöz fordulva így
szólt:
– Tegyük fel, hogy a hintómat hajtja, úgy hogy én benne ülök,
és az út éppen egy meredek szakadék mellett halad el. Mennyire lenne képes
közel hajtani a kocsit a szakadék széléhez?
– Kezeit csókolom grófnő őnagysága! Én bizony még fél
könyöknyire is meg merném közelíteni a szakadék szélét, úgy hogy a grófnő
őnagyságának még a haja szála se görbülne, olyan biztosan tartanám a gyeplőt. –
válaszolta kackiás bajuszát büszkén pödörve az első jelentkező.
– Hát maga – fordult oda a második kocsishoz –, mennyire
tudná megközelíteni a szakadék szélét?
– Esküszöm nagytiszteletű grófnő asszonyság, hogy ha a hintó
kereke csak egy tenyérnyire is lenne a szakadék szélétől, akkor is egyenesen
vezetném a lovakat, úgy hogy a grófnő asszonyság, ha nem nézne ki az ablakon,
észre se venné, hogy milyen veszélyben vagyunk. – A második kocsis pökhendi
pillantást vetett az elsőre, majd megvető mosollyal fordult az utolsóhoz,
mintha azt mondaná tekintetével: „Na ezt próbáld túllicitálni öcsém!” A grófnő
nem fűzött az elhangzottakhoz semmilyen megjegyzést, hanem a harmadik
jelentkezőnek is föltette a kérdést.
– Tisztelt grófnő asszony! – vágta vigyázba magát az utolsó
kocsis – Én nem tudom, hogy milyen közel vezetném a tisztelt grófnő asszony
hintóját a szakadék pereméhez, mert végig úgy irányítanám a gyeplőt, hogy a
lovak minél távolabb vágtassanak a meredélytől.
– Jöjjön – válaszolta elégedetten mosolyogva a grófnő –,
magáé az állás.
A mi feladatunk, hogy életünk kocsiját olyan messze vezessük
a „keserűségtől, haragtól, indulattól”, amilyen távol csak lehet. Nem könnyű
ez, mert a legtöbbször nem választjuk ezeket az érzéseket, hanem hívatlanul is
jönnek, a körülmények hozzák. Megbántanak, keresztbe tesznek, rosszat
terjesztenek rólunk, és mindez – ha akarjuk, ha nem – „keserűséget, haragot és
indulatot” vált ki belőlünk. Tekintsük ezeket a kikerülhetetlen körülményeket szakadéknak,
ami mellett – akarva, akaratlan – elhalad az utunk. A hintóban pedig „a jóság,
az irgalom és a megbocsájtás” ül. Minél távolabb tudjuk hajtani a kocsinkat a
szakadéktól, annál inkább megóvjuk az utasokat. És még egy fontos tanács a mai
napra: ha egyedül nem boldogulunk, engedjük át a gyeplőt Jézusnak, és akkor
biztosan nem lesz semmi bántódásunk se nekünk, se az utasainknak.
