Kik boldogok?
„Jézus a tanítványaira nézett és így szólt:
„Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek Isten királysága. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jól fogtok lakni. Boldogok
vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.
Boldogok vagytok, amikor az emberek gyűlölnek titeket. Boldogok vagytok, amikor
kizárnak a zsinagógákból és bántanak titeket. Boldogok vagytok, amikor rosszat
mondanak rólatok az Emberfia miatt. Örüljetek azon a napon és
örvendezzetek, mert nagy lesz a jutalmatok a mennyben. Hiszen az ő atyáik is
ugyanezt tették a prófétákkal.
Lukács evangéliuma 6:20-23
A majd’ nyolc éves lányom idejött hozzám, és megnézte
miről fogok írni. „Kik a boldogok?” A megadott címet, ő kérdésként fogta fel,
és rávágta a választ: „Akik hisznek Istenben!”
Miközben próbáltam valamilyen komoly, teológiai és
mégis érthető választ találni erre a kérdésre, ő egy mondatban megoldotta a
problémát. „Ó, ez így túl egyszerű lenne” – gondoltam magamban először. Aztán rá
kellett jönnöm, hogy a lényeg mégiscsak ez.
Mert miről is beszél itt Jézus, amikor boldognak,
áldottnak mondja a most szegény, éhező, síró, gyűlölt, kirekesztett, megvetett,
lenézett embereket?
A választ akkor értjük meg igazán, ha tovább olvasva meglátjuk
a másik tábort. A gazdag, jóllakott, nevető, ajnározott és irigyelt réteget,
akik fognak még sírni és gyászolni! A 26. vers azt mondja: „Jaj nektek, ha
minden ember jót mond felőletek, mert éppen így tettek atyáik a hamis
prófétákkal!”
Sokszor elolvasvam Jézus szavait, és azt figyeltem meg,
hogy a visszatérő elem a prófétákkal való bánásmód. Az Isten képviselőivel
ugyanúgy bánt az elvetemült nemzet, mint azokkal bánnak, akiket Jézus boldognak
nevez.
A hamis prófétákat – akik csupa jót hirdettek –
szerették és dicsérték, miközben ők csak elaltatták lelkiismeretüket és
romlásukat okozták.
Az idő igazolta az embereket. Akik a pillanatnyi
hízelgő szavakat többre becsülték, mint Isten egyenes, de megtérésre intő beszédét,
azok nem sok jóra számíthattak. Akik viszont minden gúnyolódás, és megvetés
ellenére Istenben hittek, hozzá ragaszkodtak, azok végül jutalmat
nyertek/nyernek.
A boldogság kulcskérdése tehát nem a szociális, vagy
anyagi helyzetünk, hanem az Istenhez és üzenetéhez való viszonyunk. (Van boldog
és boldogtalan gazdag és szegény egyaránt.) Ha az Istenbe vetett hitünk miatt
kellemetlenségek érnek is bennünket, boldogok lehetünk, mert a hűség jutalma a
miénk lesz. Ha itt a földön nem is, Isten országában mindenképp.
