Isten és a teremtett világ
„Mert a mi Istenben
láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ
teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők
menthetetlenek.”
(Rómabeliekhez írt
levél 1. fejezet 20. vers)
Mondd,
te mit látsz ebben a világban, mikor kinyitod a szemed? Már megint egy fárasztó
hétköznap terheit? Sok rosszat? Szenvedést? Pusztulást? Elmúlást?
Persze
hazudnák, ha azt mondanám, hogy rosszul látod, hogy ilyen nincs. Csakhogy bármennyire
is erőtlennek érzed magad, bármennyire is megromlott a föld, Isten ma is rengeteg
csodájával találkozhatsz.
S
rajtad áll, mit kezdesz ezekkel a csodákkal. Lerombolod őket, panaszkodásoddal
másoktól is ellopod ezek örömét. Vagy mint Pál írja, Isten helyett elkezded őket
imádni.
„az
örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak
és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával” (1:23)
Vagy
mindezekből megérted végre, saját erődből nem tudsz megváltozni, legjobb
tudásod ellenére nem tudod bűnös életmódod által megrontott földet ismét
édenkertté varázsolni.
ÉS felkiáltasz: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e
halálnak testéből?” (7:24)
Ha így teszel, Ő válaszol, válasza pedig nyilvánvaló:
Ismerd
fel Teremtődet, a megoldást, mely Egyedül Krisztus!
Kitől „sem
halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem
jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más
teremtmény nem szakaszthat el” (8:38-39)
