Az Úr dicsősége és a fáraó
"Mert így szól az Írás a fáraóhoz: Éppen arra rendeltelek,
hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön."
Pál levele a rómaiakhoz 9:17
Nagyszerű dolog, ha küldetésed van! Csodálatos, ha ez Magától Istentől származik! Fantasztikus, ha az a küldetésed, hogy Isten mutassa meg rajtad a dicsőségét! Elképzelhető, hogy van olyan ember, aki egy ilyen küldetésre nemet mondana? Nem képzelhető el, mégis megtörtént. Volt valaki, aki örökölt egy küldetést az elődeitől: a felkelő és lenyugvó Nap volt hivatott lenni Egyiptomban, de volt egy Istentől származó elhívatása is: a világegyetem Alkotójának kellett dicsőséget adnia. Az utóbbi lett az erősebb.
Egy nap egy Mózes nevű férfi kért bebocsátást a testvérével együtt a fáraó elé azzal a lehetetlen kéréssel, hogy engedje el Izráel népét háromnapi ünnepre a pusztába. A fáraó helyében hogyan döntöttél volna? Honnan tudhatta volna a csapások előtt, hogy erre a felszólításra figyelnie kell? Ha a sorokat olvasta, egyértelmű volt: engedd el a népemet! Ha a sorok között is olvasott volna, láthatott volna egy lehetetlen képletet: két rongyos férfi (egy pásztor és egy rabszolga) áll szemben Egyiptom fáraójával és az összes rabszolga elbocsátását kérik, utánozható, de le nem győzhető csodákat mutatnak, és az igaz Isten névtelen Nevével érvelnek. Ilyen csak akkor történik, ha bolond a két férfi, vagy valóban igaz, amit mondanak.
Isten nem kényszerít. Távol áll tőle az erőszak. Küldetést adni valakinek – nem kényszer Istentől. Visszatükrözni Isten dicsőségét, az egyetlen igazi dicsőséget, ami létezik – nem lehet rossz dolog. Feltéve, ha te nem akarsz magadnak mást annál, mint amit felkínálnak neked.
Ez az ige az eleve elrendelésre és Istennek a mi szabad akaratunkhoz való viszonyára kérdez rá. Megteheti-e Isten, hogy olyant döntsön el helyettünk, ami az emberi szabad akarat témakörébe esik, és mi meg tudjuk-e változtatni a szabad akaratunkkal az események menetét?
Megtehette Isten, hogy ne személyesen kérjen elbocsátást a népe számára a fáraótól, hanem szóvivőket válasszon? Természetesen, hiszen ez uralkodói szokás. Egyik uralkodó sem maga vitt üzeneteket, hanem szolgákat bízott meg államügyek intézésével. A pásztor és a rabszolga a héberek Istenének miniszterei voltak. Megtehette a fáraó, hogy visszautasítsa a Világegyetem Uralkodójának kérését? Megtehette. Ez viszont hadüzenetet jelentett. Nem volt oka csodálkozni, hogy csapások következtek. Isten a maga katonáival harcolt ebben a háborúban – vérrel, állatokkal, betegséggel, sötétséggel, halállal. Igazságos dolog, ha két uralkodó a hadseregével összecsap, akkor az egyik fél győz, a másik pedig veszít? Bár nem mindenkinek kellemes, de igazságos. A fáraó vesztett. Szabályos háború volt, bár igaz, hogy a katonái nem tudtak labdába rúgni az idegen harcmodorral szemben. Van olyan, amikor még a szabad akarat sem fogja meg Isten kezét? Amikor mondhatsz nemet, de akkor is úgy lesz, ahogyan Isten akarta? A fáraó megpróbált kilenc vesztett csata után is a maga feje után menni, a tizedik vereség után is csak rövid időre ismerte el, hogy elveszítette a háborút.
Isten arra rendelte a fáraót, hogy Isten a Maga dicsőségét megmutathassa rajta. Tehát Isten előre elrendelte, hogy tíz csapásnak kell lennie Egyiptomban, hogy a nép kiszabadulhasson? Nem feltétlenül, ugyanis a rendeltetésben nem a tíz csapás, hanem Istennek a dicsősége szerepel. A módja nem meghatározott. Lehet csapásokkal, de lehet a meggyőzés erejével is. Mózes nem az első csapás után mutatta meg magát a fáraó előtt, hogy jelezze, mi tudjuk a megoldást, engedd el a népet és nem lesz több. Isten adott menekülési útvonalat a fáraónak még a csapások előtt arra, hogyan lehet elkerülni a pusztulást.
Mi lett volna akkor, ha a fáraó azonnal engedelmeskedik a kérésnek, és elengedni a népet? Hogyan szólt volna akkor a fáraó rendeltetése Isten dicsőségének hirdetéséről? Ugyanígy. Csak a fáraó megúszta volna fájdalmak nélkül – mindössze néhány százezer rabszolga kiesett munkáját kellett volna pótolnia rövid időn belül. A fáraó igenje, amit Mózes és Áron lehetetlen kérésére mondott volna, lett volna Isten dicsőségének megmutatása: a napisten fiának titulált fáraó az egy igaz Isten küldötteinek egy szavára, azonnal engedelmeskedik. Mi ez, ha nem Isten dicsősége – még csapások nélkül is?
Zoboki Nóra
