szombat, június 04, 2016

Nézőpontok



"Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek."

1 Thessz 2,13

Olyan világban élünk, ahol minden viszonylagos. Nincs valóság, csak megélt személyes valóságaink összessége. Az időnek és a képzeletnek különböző síkjain élünk mégis ugyan abban a térben. Párhuzamos dimenzióink néha keresztezik egymást, mégis nagyon elszigeteltek és magányosak vagyunk. Keressük a megoldást problémáinkra és nem találjuk. Mintákat követünk, de elveszünk, mert milliónyi példa létezik. Ha mégis úgy döntünk követjük valamelyiket a sok közül, csak ideiglenes, mert azonnal vitába szállunk vele. Aztán, ha megunjuk elvetjük, keresünk egy jobbat. De még jobb, ha építünk mi magunknak egy másikat. Persze nem úgy, hogy mi magunk alkossuk meg minden részletét, mert a bölcs ember ott, odabent, bennünk már régen felismerte saját ideológiájának sebezhetőségét - ezért összerakjuk a sok okosságot, mint másoktól kapott puzzle darabokat, hátha ráillenek a mi életünkre is. Ahol nem, ott legfeljebb erőltetjük kicsit, vagy elhallgatjuk, nem beszélünk róla. Az ellentmondásokat, forrásaink hitelességének hiányát toleranciával, mixeléssel, csúsztatásokkal oldjuk fel. A lényeg: egyediek vagyunk, egyéniségek saját ideológiával, saját hittel, saját világgal, amivel többé kevésbé elégedettek is vagyunk. Úgy érezzük nincs szükségünk semmire, főképpen a múltból nem, legfőképpen pedig nem a történelmileg terhelt, keresztények által is egyre kevésbé használt Szentírásból. Persze vannak, akik az engedelmesség útját válasszák és elköteleződnek az érzéseik, a tapasztalatuk, a számukra idegen, de érdekes kultúrák kínálta ideológiák mellett. Ma divat felvállalni magunkat, bevallani kik is vagyunk valójában, ha ez extrém, ha nem szokványos, ha szembe megy az évszázados megszokott trendekkel, ha elég formabontó. Bár mindez megoszt bennünket, embereket, mi mégis csupán színesebbnek látjuk tőle a világot. De nem, semmiképpen sem divat és nem is előnyös foglalkoznunk Istennel, Jézus Krisztussal, a Szentlélekkel és főleg nem a Bibliával. A kereszténység eszméi sokak szemében kirekesztőek és ideje-múltak. Milyen sokat változott az apostolok kora óta a világ, vagy talán mégsem? Nézzük csak sorban. Abban a korban az emberek sok istent imádtak. Minden népnek, minden kultúrának volt saját égi uralkodója. Persze voltak uralkodó panteonok és milyen érdekes, ezek mindig egybeestek a földet politikailag is uraló hatalmak istenvilágával. Babilon, Perzsia, Görögország és még Róma ideológiája is igen toleráns volt, békében belefért minden ember, ha elfogadta a vezetők hatalmát. Mégis egyre többen ábrándultak ki belőle, csömörlöttek meg szabados erkölcseitől, fordultak el álszent ideológiáitól, mert a világot mindezek cserben hagyták. Az emberek többsége egyre szegényebb, egyre kiszolgáltatottabb lett. Az önző, csak önmaga szórakoztatására élő, élvezkedő ember tönkretette akkori életkereteit. Nem megdöbbentő, hogy mindez ma is megtörténik velünk és ugyanezért?! Tudom, hogy akkor milliók kaptak a keresztény eszmék után és az segített is, egészen addig, míg a hatalmasok fel nem fogták, meg nem értették, hogy tehetetlenek vele szemben. Mivel nem tudtak győzni felette a jól bevált módszerhez fordultak: felhígították. Az Isten szava mellé tették az emberét, belekeverve azzal szép lassan mindent, amit addig hittek, csak egy kicsit másformán. Hosszú évszázadokkal később, és már ennek is lassan ötszáz éve, a reformáció által egy tisztulási folyamat ment végbe a kereszténységen belül. Erre a reformációra van szükség azóta is minden nap, és annak a jelmondatára: Vissza a Szentíráshoz. De nem akárhogyan! Elfogadni az Írást, mint Isten szavát és nem úgy, mint emberi beszédet. Mint abszolút igazságot és nem úgy mint egy lehetséges utat Istenhez.

péntek, június 03, 2016

Értünk vállalt sebek

„A mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. Őt érte a büntetés, hogy nekünk békességünk legyen, és az Ő sebei árán gyógyultunk meg.” 
Ézsaiás 53:5.
Nemrég hallgattam egy szombatkezdő áhítatot. Az előadó hívott minket, hogy lépjünk be! Lépjünk be abba a sírboltba, ahova napnyugta előtt helyezték el Jézus testét. Mit látunk? Megmondom őszintén, erősen kellett koncentrálnom, hogy lássak valamit ott abban a sötét sírkamrában. Aztán lassan kinyitotta a szemünket. Nem József sírboltjában, mert azt Jézus temetésére adta, nem is Máriáéban, bár földi anyja volt, nem is a zsidók, sőt nem is a rómaiak barlangjában vagyunk, annak ellenére, hogy talán mindannyian igényt tarthattak volna rá. Sátán egyértelműen szerette volna a magáénak tudni, ezért még le is pecsételtette, mint ami az övé. De nem volt az! Istené volt az a Személy, és az az esemény, ami ott történt.
Isten Fia volt ott, akit a sötét sírkamrában látunk. Kezei átlyukasztva, a durva szegek nyomai ott éktelenkednek kézfején. Homlokába mélyen benyomódtak a tüskék, amik a fejére helyezett koszorúból kiálltak. Lábai összekötözve. Oldalán a dárda nyoma. Ott fekszik kihűlt, összetört teste.
Isten fia feküdt ott, aki a mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. Őt érte a büntetés, hogy nekünk békességünk legyen, és az Ő sebei árán gyógyultunk meg.

Találkoztam valakivel, akinél vese-transzplantációt hajtottak végre. Valakinek meg kellett halnia, hogy ő még egy pár évig, esetleg évtizedig élhessen itt a földön. Jézus pedig azért halt meg, hogy nem csak egy pár évre, hanem örök életre hosszabbítsa meg életünket. Az Ő halála árán nyertünk örök életet! Ez bizony kimondhatatlan, leírhatatlan, felbecsülhetetlen érték. Kezeljük hát ennek megfelelően!

csütörtök, június 02, 2016

Szeretni a legkisebbeket is

"A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg."
Máté evangéliuma 25:40

A Dél-Afrikai Kevin Carter fotóriporterként dolgozott. Az 1980-as évekbe az apartheid borzalmairól készített fényképeivel vált ismerté. 1993 márciusában Szudánba látogatott. Az egyik falu közelében egy vészesen sovány kislányt pillantott meg a földre kuporodva. A gyerektől néhány méterre egy dögevő keselyű landolt, és türelmesen várt. Carter mintegy 20 percet várt, hogy a keselyű közelebb merészkedjen a kislányhoz, majd a legmegfelelőbb pillanatban elkészítette fotóját. Dolga végeztével elkergette a madarat, majd elment. A képet még abban a hónapban jó pénzért eladta a The New York Times újságnak. A megrázó pillanatot megörökítő fotóért Kevin Carter 1994 áprilisában Pulitzer díjat kapott. A mindössze 33 éves fotóriporter joggal érezhette magát karrierje csúcsán. Ahogy azonban a fénykép világismert lett, levelek kezdtek érkezni az szerkesztőségébe.

– Mi történt a kislánnyal?
– Mit csinált a fotós a kép elkészítése után?
– Segített-e a kislányon? – kérdezték.
Az újság Carterhez fordult, akit igen zavarba hozott ez az érdeklődés, hisz otthagyta a gyermeket. Arra hivatkozott, hogy a kislány akár beteg is lehetett, és ő nem akart megfertőződni. A közvéleményt azonban nem győzte meg mentegetőzése. Carter – hogy tompítsa az egyre erősödő lelkiismeret furdalást – elkezdett drogozni, majd 1994. július 27-én öngyilkosságot követett el.

Nem könnyű megválaszolni, miért is hagyta ott Kevin Carter azt a szerencsétlen szudáni kislányt. A reflexszerű reakció feltehetően abból fakadt, hogy a fotóriportertől idegen kultúrához tartozó gyermekről volt szó, akinek a cserbenhagyása semmilyen jogi elmarasztalással nem járhat. Ez azonban nem csak Kevin Carter viselkedését magyarázza, hanem mindenkiét, akik a gyerekekben csak haszontalan, zajongó és zavaró tényezőt látnak. Gyerekek kinevetése, cserbenhagyása, megalázása, esetleg tettleges bántása semmilyen jogi következménnyel nem jár. Éppen ezért a felnőttek levetkőzhetik velük szemben azokat az erkölcsi gátakat, melyek a munkahelyeken, a templomokban képmutató módon sosem kerülnek felszínre. A felnőttek egymással szemben külsőleg udvariasak és illedelmesek, hiszen egyenrangú féllel állnak szemben. A gyerekek azonban alacsonyabb rendűek – gondolják sokan –, így velük ennek megfelelően is kell bánni.

Nos, ezért mondja Jézus, hogy figyeljünk oda a gyerekekre is. Hiszen ha a kicsiken segítünk, aminek semmi gyakorlati haszna nincsen – legalább is a felnőttek világában használ mérték szerint –, akkor evvel azt bizonyítjuk, hogy szeretetünk érdek nélküli. Csak akkor van bennünk az isteni szeretet, ha nem érdekből, hanem a másikért segítünk.

Keressünk a mai nap egy kisgyermeket, és adjunk valami szépet neki (egy dicséretet, egy ölelést, egy kis ajándékot, vagy egyszerűen egy mosolyt), és mindeközben ne várjunk viszont semmit. Ez az isteni szeretet. 

szerda, június 01, 2016

Újjászületés



Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
(János evangéliuma 3. fejezet 7. vers)

Az egyik legismertebb rész a Szentírásban János evangéliumának eme fejezete, melynek 16. versét, ami Luther szerint az evangélium közepe, minden keresztény fejből tudja, „úgy szerette Isten a világot…”

Ám e fejezet nemcsak közepe az evangéliumnak, hanem kulcs az örök élet elnyerését illetően. Ugyanis Jézus itt fogalmazza meg az üdvösség elnyerésének feltételét: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (3.vers)

De „Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?” (4.vers) Kérdez vissza látszólag értetlenkedve Nikodémus, aki nagyon is életszerűen és pontosan tárja fel a megtérés igazi akadályát, ami nem más, mint az életkor.

Persze ez alatt nem önmagában az eltelt időt kell érteni, hanem az évek folyamán kialakult, napi rutinná vált szokásainkat, melyek úgy hozzánk nőttek, akár az árnyékunk.

S Nikodémushoz hasonlóan érezheted te is, hogy minél idősebb vagy, annál nehezebb változni és változtatni. Bezzeg, ha vissza lehetne tekerni az időt, ha megint elölről kezdhetnénk…

Jobban igyekeznénk, jobban tanulnánk, jobban figyelnénk szeretteinkre, jobban megbecsülnénk az együttlét minden pillanatát, és már fiatalon többet olvasnánk a Szentírást, és odaadóbban szolgálnánk, hogy a jó cselekvése vésődjön mélyen belénk.

De mit tehet az, akinek más rögzült be? Hogyan születhet újjá, hogyan változhat meg a jellem?

„Lehetetlenséget kísérel meg, aki a maga erejéből, a törvény megtartásával próbálja elérni a mennyet. Nincs biztonságban, akinek vallása pusztán a törvényesség, a kegyességbe burkolózás. A keresztény élet nem a régi módosítása vagy továbbfejlesztése, hanem a természet átalakulása. Halál a bűnnek és az énnek, és egészében új élet. Ezt a változást csakis a Szentlélek hatékony munkálkodása hozhatja létre.”

Így született újjá Nikodémus is; „A veszély idején ő, aki korábban olyan óvatos és elővigyázatos volt, sziklaszilárddá vált, erősítette a tanítványok hitét, és rendelkezésre bocsátotta javait az evangéliumi munka elősegítése érdekében.” (E.G.White, Jézus élete, Nikodémus c. fejezet)

S ma amikor imádkozol az újjászületésért, ne feledd, ez nem egyenlő a Lélek átalakító csodájára való passzív várakozással, hanem engedve a Lélek fuvallatának és sugallatának, az Istennek való engedelmesség. Ahogy Pál írja: „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg” (Róm.12:21)

kedd, május 31, 2016

Mindent lát!

„Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi...”
Krónikák második könyve 16. fejezet 9. verse


Gyerekkorunkban indiánsátrakat építettünk, hogy elbújjunk mindenki elől. Oda nem léphetett be akárki. Jelszóval léphetett be valaki és le kellett tennie a nagy esküt, hogy ami ott elhangzik, az onnan ki nem megy (mintha hangszigetelt lett volna). Két oldalról szeretném megközelíteni a mai igét, az illusztráció kapcsán. Egyrészt nem bújhatunk el Úr elől, pedig azt gondoltuk és gondoljuk ma is, hogy megtehetjük. Nincs olyan takaró, amely eltakarná valódi énünket. Másrészt viszont annak a fontosságát emelném ki, ami a sátorban történt. Bizalmas kapcsolatot alakítottunk ki, és ehhez hasonlóra van szükségünk az Istennel is. Bizalmas kapcsolatot kialakítani Vele.
Az ige azt mondja, hogy megmutatja erejét, azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ha valaki érezte már magát kiszolgáltatottnak és volt már igazságtalan helyzetbe, akkor azok együtt éreznek velem, mint amikor én voltam hasonló helyzetben és azt kívántam bár csak nyerné el a bűnös a méltó büntetését. De ez nem helyes indíttatás, hogy rosszat kívánok másnak csak azért, hogy itt a földön kiderüljön, hogy milyen ártatlan vagyok. Az igazi az lenne, ha azt tudnám mondani az Úrnak, hogy Uram te láttad ezt az egész helyzetet és nem csak külső szemlélőként figyeltél minket, hanem láttad azt az indulatot is, ami bennem volt. Kérlek, emlékezz meg rólam a Te igazságod szerint


Kedves Barátom! Az Úr mindent lát. Látja a nyomorult helyzetedet, látja, hogy mi okozta neked a legnagyobb nehézséget mostanában, és azt, hogy mi nyomja a lelkedet. Kérlek, szólítsd meg Istent, és amikor megszabadít téged, nem mulassz el hálát adni Neki! 

hétfő, május 30, 2016

Jézus újra visszajön!

"Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre."

Zsidókhoz írt levél 9:28

Jézus itt járt a Földön. Megszületett, betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel. Keresztre feszítették, meghalt, feltámadt és visszament a mennybe. Ha nem akart volna másodszor eljönni, először sem jött volna. De mivel már történelmi tény, hogy itt járt emberként a Földön, egészen biztosan vissza fog térni másodszorra is. A nehezét elvégezte, a dicsőséges bevonulás egészen biztosan nem fog elmaradni!

A halottak feltámadnak, az igazak elváltoznak, a bűn történelme véget ér. Korszakok reménysége teljesedik. A halál többé nem uralkodik Isten népén.

„A föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket. Kezét az ég felé emeli, és az igazak sírjára tekintve kiáltja: "Ébredjetek, ti, akik alusztok a porban, és keljetek fel!". A halottak az egész földön meghallják ezt a hangot, és akik hallják - minden nemzetségből, ágazatból, nyelvből és népből mérhetetlen sokan  életre kelnek. A halál tömlöcéből lépnek elő, hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. A bűn eltorzította Isten képmását, és majdnem kitörölte az emberből. De Krisztus eljött, hogy visszaadja azt, ami elveszett. Ő át fogja változtatni a mi nyomorúságos testünket, és hasonlóvá teszi az Ő dicsőséges testéhez. A halandó romlandó test, amelyet eltorzított és beszennyezett a bűn, tökéletes, szép és halhatatlan lesz. Minden fogyatékosság és rútság a sírban marad. A rég elvesztett Édenbe - az élet fájához - visszavitt üdvözültekről a bűn átkának utolsó maradványa is eltűnik, és Krisztus hű gyermekei "az Úrnak, a mi Istenünknek" szépségét fogják viselni, és testben, lélekben, értelemben Uruk tökéletes hasonmását fogják tükrözni. Az élő igazak "nagy hirtelen, egy szempillantásban" elváltoznak. Isten szava nyomán megdicsőülnek; Isten halhatatlanná teszi őket, és a feltámadt szentekkel együtt elragadja őket az Úr elé a levegőbe. Az angyalok "egybegyűjtik az Ő választottait a négy szelek felől, a föld egyik végétől a másik végéig". A kicsi gyermekeket szent angyalok helyezik anyjuk karjába. Barátok, akiket régen elszakított egymástól a halál, újra találkoznak, hogy soha többé el ne váljanak. Most boldogan énekelve együtt emelkednek fel Isten városába.” (Ellen Gould White: A nagy küzdelem - Isten népe megszabadul)

Legyünk ott együtt ezen a csodálatos találkozón!

vasárnap, május 29, 2016

Ilyen az Isten

„Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot.”
Jób 34:12

Van Valaki, aki előtt nem kell álarcokat viselned. Aki előtt önmagad lehetsz. Ha beszélsz vele, nem kell görcsösen arra figyelned, mit és hogyan mondasz, mert ő sosem fogja kiforgatni szavaidat, és pontosan úgy érti, ahogy azt te gondoltad. Akinél nem kell lefutni a felesleges tiszteletköröket, akivel lehetsz őszinte anélkül, hogy megbántanád. Sőt, szeretné is, ha őszinte lennél hozzá. 

Ő soha sem fog becsapni vagy megcsalni. Ő az, aki soha nem él vissza a pozíciójával, az életedben elfoglalt helyével. Aki mindent tud rólad, de ezt soha nem használja fel ellened. Ő az, akinél a féltve őrzött titkaid biztonságban maradnak. Aki megbocsát, bármit is tettél, és veled tart a feloldozás után is. Ő az, aki soha nem fog cserbenhagyni, és szakítani veled. Hűséget esküdött, és tartja magát a szavához örök időktől fogva. 

És szeret. Feltétel nélkül és felfoghatatlanul. Az életével fizetett azért, hogy soha ne kelljen elbúcsúznia tőled. Szeretné, ha úgy látnád magadat, ahogyan Ő lát téged: egyedinek, megismételhetetlennek, az Ő gyönyörű mesterművének. Mert Ő sohasem hibázik. 

Ma reggel szemléld ebből a szögből Istent, és ints búcsút a régi, torz képeknek! Vedd kezedbe a Bibliát, és ismerd meg Őt te! Engedd, hogy igéről igére bemutatkozzon neked, és felfedhesse előtted igazi valóját. Engedd, hogy olvasás közben megjelenhessen Ő a szemeid előtt: a Szeretet, az Igazság, az Élet. És köss szövetséget Vele!