szombat, október 11, 2014

Az engedelmesség titka


De hű az Úr, a ki megerősít titeket és megőriz a gonosztól. Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni azokat, a miket parancsolunk. Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra.”

2 Thessalonika 3,3-5

Megtenni, amit Ő mond, mi késztetne erre? Általában az ember megpróbálja motiválni a másikat, hogy az a kedvére tegyen. De a motiváció leggyakrabban arra ösztönöz, amivel motiválnak minket. Ha a gyereknek csokit adunk, hogy tanulja a matekot, akkor a csokit fogja szeretni és nem a számokat. Ha az odafigyelés a jutalom, akkor a feltétel nélküli szeretet kerül háttérbe. Természetes dolog, hogy vágyunk szeretteink, barátaink, embertársaink elismerésére, de ha ez csak akkor lesz a miénk, ha megdolgozunk érte, akkor mindig a teljesitmény lesz a lényeg. Ez pedig a cselekedeteinkre teszi a hangsúlyt és végül elhisszük, hogy megdolgozhatunk az üdvösségünkért. Még ennél is rosszabb, ha az engedelmesség versenyszellemből fakad. Megmutatom, hogy én jobb vagyok, mint a másik. Legyőzni valakit a jóban nagy dicsőség lehet a világban, de Isten országának jutalma minden emberé és pontosan az a cél, hogy minél többen elfogadják. A rivalizálás, a becsvágy, a hatlom utáni áhitozás mindig azok útjába gördit akadályt, akiket el szeretnénk érni az evangéliummal, a többi ember elé... Nem marad hát semmi más, csak az, amit Pál mond: „az Isten iránt való szeretet, és a Krisztus iránt való álhatatosság.”

Engedelmességünk titka az Istennel való, szeretetteljes, állandó kapcsolatunk, a Krisztus iránt való elkötelezettségünk, hűségünk mélységében rejlik; nem pedig a másik ember jellemében, irántunk való hozzáállásában és nem is a várható nyereségben. Az engedelmességünk titka abban van, hogy megértettük-e Isten irántunk való nagy szeretetét.

péntek, október 10, 2014

Tudsz vigasztalni?



Olvastam egyszer, hogy egy hatéves kislány átment a szomszédba, ahol kis barátnőjét gyászolta a család, aki egy szörnyű autóbalesetben meghalt. Amikor hazament, megkérdezte tőle az édesanyja:
-          Hol voltál kislányom?
-          A szomszédban
-          És mit csináltál ott?
-          Megvigasztaltam a Marika nénit.
-          Hogyan vigasztaltad meg? Mit mondtál neki?
-          Semmit nem mondtam. Csak az ölébe ültem és együtt sírtam vele.
Te milyen vigasztaló vagy?
Egy alkalommal erősen padlót fogtam. Nagyon elkeseredtem. Pontosan akkor hívott fel egy ismerősöm, aki megkérdezte, miért olyan szomorú a hangom? Még nem fejeztem be a mondatot, amikor közbevágott: Az is valami? Ha tudnád, hogy nekem mennyi bajom van! Ennél, a tiédnél sokkal súlyosabbak… Mondanom sem kell, jól megvigasztalt.
Aztán ott vannak Jób barátai. Akikről maga Jób mondta, hogy nyomorult vigasztalók vagytok! (Jób 16:2.)
Te milyen vigasztaló vagy? Meg tudsz hallgatni szomorú embereket? Együttérző vagy? Vagy csak mondod a magadét. Meg pufogtatod a sablonokat: „Mindenkinek van baja, nehogy azt hidd már, hogy a tied a legnagyobb! Na, szedd már össze magad! Nem szabad elcsüggedni! Csak nem bőgsz? Micsoda dolog ez!?” Meg ehhez hasonló ’kedves’ vigasztaló szavak.
A Szentírásban ma reggel ezt olvasom:
 „Vigasztaljátok egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is!” 
1Thess 5:11. 
Valóban TESSZÜK ezt? Lehet tanulni is, meg gyakorolni is az egymás-erősítést, egymás-bátorítást. Kezdd el még ma!

csütörtök, október 09, 2014

Motivált engedelmesség

„Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,”
Pál levele a Filippiben élő keresztyéneknek 2:12


Egyszer gyerekkoromban bátyámmal borsót pucoltunk a konyhában. Munka közben egyre csak a szüleimet lestem, akik éppen valahol máshol tartózkodtak. Bátyám meg is kérdezte:
– Miért keresed őket?
– Hát hogy meglássák – válaszoltam – milyen szorgalmasan dolgozunk, és megdicsérjenek bennünket.

Mi motivál bennünket a mindennapi tevékenységeinkben? Mi motivál bennünket, amikor valakinek valami szívességet teszünk, vagy kisegítjük a bajból? Attól félek, hogy az a válasz, „az önzetlen szeretet”, és az ehhez hasonlók nem mindig felelnek meg valós indítékainknak.

Mi motivál bennünket, amikor az üdvösségünkről van szó? Mi motivál bennünket, amikor kegyesen templomba, vagy imaházba járunk? Attól félek, hogy az a válasz, „az Isten iránti szeretet”, és az ehhez hasonlók nem feltétlenül egyeznek meg valós indítékainkkal.

Sok esetben az motivál bennünket a jóra, hogy másoktól elismerést kapjunk – legyünk őszinték magunkhoz . Megerősítésre várunk üdvösségünkkel kapcsolatban lelki vezetőinktől, szüleinktől, vagy hittestvéreinktől. Jó hallani, ha mások is méltányolnak, és bátorítanak azon a rögös úton, amelyen járunk. Talán természetes ez így, hiszen azt olvastuk, hogy a Filippi gyülekezet is nagyban motiválva érezte magát, mikor Pál náluk tartózkodott. Most azonban az apostol tovább lép, és azt mondja: „Nagyon iparkodtatok üdvösségetekben, míg nálatok voltam. Hitfejlődésetek azonban most már egy olyan szakaszba lépett, ahol elszakadhattok az emberi vélekedésektől (akár az enyémtől is). Itt az ideje Filippi keresztyének, hogy megértsétek üdvösségetek súlyát, amely egyedül Istentől függ. Egyedül az ő értékelését és elismerését tartsátok hitelesnek életetekben!”

Kedves olvasó! Ma mi fog motiválni tetteidben?

szerda, október 08, 2014

A mennyből hangzó tanács



„Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.”
 (Jelenések könyve 3. fejezet 18-19. vers)

Lehet a cím és a jól ismert Laodíceai üzenet láttán sokan már böngésznek is tovább. Hisz mi újat tudna mondani ez a szakasz? Meg különben is, valami bátorításra, buzdításra meg babusgatásra vágyik így kora reggel az ember, nem pedig arra, hogy még Isten is ránk mordulva megtérésre szólítson fel.

És hát amúgy is már épp elég abból, hogy mindig mások mondják meg, mit csináljunk és mit ne, mit vegyünk és mit ne, hogyan öltözzünk, hova menjünk, kivel barátkozzunk…

De talán épp emiatt a lelki hozzáállás miatt érdemes odafigyelni és meghallgatni mennyei Atyánk tanácsát, aki a mindig csokoládéra vágyó gyermekének gondoskodó szülőként inkább tápláló eledelt ad.

A mai lelki reggeli a következő:

Tűzben próbált arany - vagyis, ha úgy véled neked már nem lehet semmi újat mondani, akkor jól figyelj, mert Jézus ma olyan csodát tesz veled és általad, amire nem is gondolsz.

Ne légy olyan, mint azok a szánalmas, szegény, vak farízeusok, kiknek szeme láttára talpra álltak a bénák, feltámadtak a halottak, de Jézus csodáiból önteltségük miatt mégse vettek észre semmit.

Fehér ruha - azaz fogadd el, hogy nem vagy tökéletes, hogy segítségre van szükséged. S ahelyett, hogy fejjel rohansz a falnak, hogy egymagad kapálódzol a megoldhatatlannak tűnő feladatokkal, kérj segítséget! Kérd a „fehér ruhát”, mely kipótolja hiányosságodat, elfedezi gyengeségedet, és eltakarja bűnödet.

Szemgyógyító kenőcs - mely nem egy átlagos kozmetikai szer. Ez annak képessége, hogy meglátod az Isten szerint lényeges és értékes dolgokat.

A megtérés - pedig az, hogy nem csak tudod, amit tenned kéne, hanem mindent félretéve megteszed, s miért?

Mert nem akarod, hogy Jézus, akit szeretsz az ajtón kívül zörgessen…

kedd, október 07, 2014

A bátorság forrása



Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged.


Mózes V. könyve 31,6


Mózes 31. fejezete két dologról szól. Az egyik, hogy az utódnak Józsuénak jelöli ki a feladatot, és a másik, hogy tudatosítja népével a szövetség fontosságát. Ez a vers, amit ma reggel olvashatunk éppúgy szól mindnyájunkhoz, mint a zsidókhoz.

A biztonság érzése… szeretjük. Nem szeretünk félni, nem szeretünk a kivilágítatlan utcán hazafelé ballagni, mert félünk a ránk leselkedő esetleges veszélyektől. Ilyenkor megnyugtató számunkra egy fénysugár, mely garantálja a biztos megérkezést. Mikor átvágtunk ezen a nehéz terepen, fellélegzünk és elmondhatjuk, mostmár biztonságban vagyunk.

Szülők! Gyermekeiteket nem a legnagyobb biztonságban szeretnétek mindig tudni? Még akkor is, ha ez a fiatalságnak egyáltalán nincs ínyére.

Biztos ígéreteket kapunk a jó Istentől, melyek nem üres frázisként hallatszik, hanem valóságként. Megkérdezhetjük, hogy na de vajon hogyan, mi módon tud minket bátorítani és megvédeni? Hogy tud velünk maradni, ha tegnap 150km/h-val száguldoztam a (német) autópályán?

Az Isten nem marad el tőled, akármilyen gyorsan mehetsz, és akárhol lehetsz, az Isten nem hűtlen. Tudom, hogy ez a fogalom lassan kihal a fogalomtárunkból, de érezhetjük segítségét, és bátorítását minden helyzetben. Olyan lehetőségek nyílnak meg előttünk, amelyekre mi nem gondoltunk, és ez nem puszta véletlen sorozatnak az összessége, hanem az Isten előttünk megy, és nekünk csak követni kell Őt.

Remek dolog az Istent követni, az életszemlélet egészen megváltozik, ha Istenre hagyatkozunk és benne bízunk!

hétfő, október 06, 2014

Aggodalom helyett béke

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket az Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad meg fogja őrizni szíveteket és gondolatotokat a Krisztus Jézusban.” Pál levele a filippiekhez 4:6-7

Aggódtunk-e valamiért mostanában? Vagy kérdezhetnénk úgy is, volt-e olyan napunk az elmúlt héten, olyan óránk az elmúlt napban, amikor nem jutott eszünkben valami, ami veszélyt jelethet családunk, gyerekeink számára?

Két kis izgő-mozgó kisgyerek édesanyjaként nem órákban mérném az aggódalomra okot adó helyzeteket, hanem másodpercekben, vagy annak töredékében. Mert pillanatok alatt képesek ezek a kis csöppségek olyan magasra mászni, olyan közel lépni a járda széléhez, olyan gyorsan eltűnni, olyan gyorsan leesni, hogy azt követni is nehéz. Aggódom értük? Igen. És amilyen gyakran bukkanak fel ezek az lehetséges veszélyhelyzetek olyan gyakran mondok egy-egy fohászt.

A folytonos aggódalmaskodás, az állandó stresszhelyzet azonban nincs jó hatással lelki világunkra, akár beteggé is tehet. Mit tegyünk tehát?

Isten arra kér minket, ne próbáljuk aggódalmainkat mi magunk megoldani, hanem vigyük elé hálaadással. Miért éppen hálaadással? Adjunk hálát azért, hogy annyi lehetséges veszély leselkedik ránk? Nem, nem ezt kéri Isten, hanem azt, hogy a meg nem történt dolgokat helyezzük az ő kezébe. Bízzuk rá az ügyet, hogy nyitott szívvel, bizalommal el tudjunk fogadni azt, amit ő készít nekünk. Ha hiányzik imádságunkból a hálaadás, akkor arra kerül a hangsúly, amit mi szeretnénk, és Istent egy biztonsági berendezéssé alacsonyítjuk le.

Szeretnénk megszabadulni aggodalmainktól? Attól az égető érzéstől, hogy vajon minden rendben lesz, nem történik-e valamilyen baj?

Csak az Isten gondviselésébe vetett hit képes megszüntetni az aggodalmat.

Az életben van egy fontos szabály: „Soha ne vedd el valakinek a téves meglátását, ha nem tudsz valami jobbat adni helyette.”.

Isten ezt nagyon jól ismeri, és ennek tudatában jár el. Aggodalomért cserébe békét ad. Ha elé visszük, elveszi aggodalmainkat, és helyette békéjével áraszt el. Olyan békével, amely minden értelmet meghalad, és amely képes lesz megőrizni a rossz, őrvényszerű, felkavaró gondolatok özönétől. Helyette pedig bizalmat ad abban a személyben, akinél a legnagyobb biztonságban lehetünk ebben az életben.

Én személy szerint érzem, hogy szükségem lesz erre a békére ma is. Te hogy vagy ezzel kedves olvasó? Ha te is így érzed, mondd velem együtt a következő fohászt:


Uram, kérlek, vedd el aggódalmaimat, és töltsd be helyüket isteni békéddel!Köszönöm! Ámen!”

vasárnap, október 05, 2014

Veremásás felsőfokon

„Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza.”
Példabeszédek könyve 11:27

„Mennyivel szebb és jobb lenne a világ, ha...” - hallod napjában többször is a mondókát, és annyi de annyi befejezést tudsz már fejből a végére illeszteni. Ha szeretnénk egymást, ha segítenénk a másiknak, ha nem venné el senki azt, ami az enyém, ha... 

Sorolod napokig a részmondatokat, miközben otthon üldögélsz a karosszékben vagy a fotelben, és azon morfondírozol, hogy a szomszéd már megint házibulit rendezett este, és megint az ablakban dohányzott, és bárcsak költözne el, mert eleged van az állandó veszekedésükből, és bárcsak elkóborolna a kutyájuk, akivel nem foglalkoznak, és egész éjszaka visít a fal túloldalán. Ó, mennyivel szebb lenne a világ, ha mindenki tekintettel lenne a másikra... 

Mennyivel jobb lenne minden, ha tisztelnénk egymást, ha időt szánnánk a megismerésre, és nem lennénk előítéletesek... De tegnap te sem védted meg, akiről a háta mögött hallottál egy újabb pikáns történetet. 

Ma reggel Isten egy különleges küldetést ajánl a figyelmedbe: állj be azok közé, akik nem sopánkodnak, hanem tesznek is valamit! Legyél jó akaró, törekedj a jóra mindenkivel szemben, és temesd be a már meglévő vermeket! Kövesd azt, aki mindezt réges-régen megtette veled!

Ellensége voltál, harcoltál ellene, de Ő ajándékokat adott, áldást, életet és bocsánatot. Te szidtad, és mindennel őt vádoltad, Ő pedig a javadat akarta, és egyengette előtted az utat. Kövesd Jézus Krisztust, és élj jóakarattal! Élj másokért, felejtsd el a „jobb lenne, ha...” mondatokat, helyettük inkább tegyél a jobb világ érdekében!