szombat, szeptember 01, 2012

Mi van a batyudban?


"Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.”
Galata 6,2

„Viseljétek el egymás gyarlóság batyuját!”

Egy négyszögletű kendő amibe elemózsiát csomagolnak úgy, hogy a négy sarkát összekötik, ez a batyu. Régen a vándorok még egy botra is ráakasztották, majd hanyagul a vállukra vetették, úgy vitték. Mindenki a magáét. Hosszú utakon néha egymásmellé keveredtek az emberek és mivel jobb volt társaságban tölteni az időt, beszélgetésbe elegyedtek egymással. Aztán, amikor megéheztek, megálltak. Ilyenkor került elő a batyu. Kíváncsi pillantásokkal figyelték, mi van a másik batyujában. Aztán megkínálták egymást a „hazaiból”. Ezt a kínálást illett elfogadni, illett megenni, vagyis le kellett nyelni. Aztán később, a falatozás végeztével folytatták útjukat céljuk felé.

Pál batyujában[1] azonban nem finom, vagy kevésbé jó ízű ennivaló lapul, hanem gyarlóság, vagy gyarlóságok sora. Miként a vándorok a batyuikat, úgy az emberek a gyarlóságaikat cipelik mindenhová magukkal. Habár mindenki a sajátját viszi – hibáinkkal nekünk kell megküzdenünk – a társak óhatatlanul is szembesülnek azzal, mit cipel a másik. Ez sokszor nem kellemes. Többször előfordul, hogy meg is „kínálnak” vele és, ha meg akarjuk őrizni a barátságot, el kell fogadnunk és le kell nyelnünk.

De miért tegyük ezt? Mert Krisztus is ezt tette velünk. Látta mi van a batyunkban. Azt is felmérte, mennyire veszélyes mindez Őrá nézve. Mégis hozzánk szegődött útitársnak, elviselve értünk mindent, még a mi batyunkat is ő cipelte. Egészen a keresztig…


[1] Az eredeti kifejezést: „egymás terhe” lehet „egymás gyarlóság batyuja”-ként is fordítani. ld. Vida féle fordítás.

péntek, augusztus 31, 2012

Tudatos döntés

„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” 
Róma 12:1-2.

Túl vagyunk a 2012-es Olimpián. Voltak nagy pillanatok, no meg szomorúak is. De örömben is lehetett részünk. Ha megfigyelted a versenyzőket, egyetlen egyet sem találtál, aki ne tett volna fel mindent a győzelemre. Mennyi előkészület, gyakorlás előzte meg ezt a néhány napot! Ezek a versenyzők mindent megtettek a győzelemért. Aztán közülük hatan aranyérmet kaptak, ketten második, és hárman harmadik helyezést értek el a magyarok közül. (2012. augusztus 8-i állapot)
A fenti Ige ennél sokkal jobb hírt közöl. Ha odaszánod magad teljesen, ha nem igazodsz a világ elvárásaihoz, ha engeded, hogy gondolkodásod megújuljon, hogy mást tarts értékesnek, mint ami a divat, ha csiszolod ítélőképességedet, keresed az EDZŐ minden akaratát és vágyát, akkor nem csak lehetséges, hanem biztos az aranyérem. Sőt nemcsak egy kis érem, hanem egy egész aranyból, drágakőből épült város, egy csodálatos otthon, ahol nem lesz csalódás, meg kudarc, és könny, meg elválás. Nos, mit szólsz? Érdemes? NEM érdemes csak úgy ímmel-ámmal készülni a nagy megmérettetésre, de érdemes MINDENT beleadni. Érdemes teljes odaszánással, odafigyeléssel, a NAGY EDZŐ akaratának megfelelően küzdeni.
A győzelem nemcsak egyeseké. Hanem a tiéd is lehet. Tedd oda magad még ma! Hidd el, megéri!

csütörtök, augusztus 30, 2012

Alázat

"Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek." (János evangéliuma 13:14-15)

A lábmosás szertartás, még akkor is, ha épp profán okból hajtják végre. A téren térdig állnak a szökőkút vizében a turisták: megtisztulás és felfrissülés sugárzik az arcukról. Akik körben állnak, irigykedve nézik a katarzist. 

A lábmosás szertartását pompás és liturgikus keretek között végzik, akár vallásos kisközösségek tagjai, akár maga a pápa végzi el húsvétkor. Pedig a szakrális lábmosás ereje a profánságában rejlik!

A tanítványok kényelmetlenül érezték magukat. Megérkeztek a ház hűvösébe, és jól esett volna egy tál hideg vízbe mártani a poros lábukat, de szolga nem jelentkezett. Egyikük sem mozdult. A szemük sarkából lesték a többieket, és még egy csúnya pillantást is vetettek a mellettük ülőre: "Csináld már!" Senki sem modul. "Miért nem te!" - jön a válasz a fogak közül sisteregve. Nem is szavak, inkább csak szitkok. Patthelyzet. Mindenki félti a kiharcolt pozícióját és nem mozdul. Már a pohár vízért sem mernek nyúlni, nehogy félreértsék a többiek, pedig jól esne... A légy zümmögését is hallani lehet a visszatartott léleg-zetek síri csöndjében. Fuldoklanak. Torkukon akadt a gőg.

Aztán a csöndben hallani, ahogyan egy öv sisteregve csúszik ki a helyéről, és a levetett ruha zajt csap a földre érve - a szele mintha a fagyhalálból ébresztené fel a társaságot. Odanéznek, ahonnan a zaj jött: ott áll Jézus, a Mester, alsógatyában! Eláll a lélegzetük is... A gyaluhoz szokott izmok gyorsan dolgoznak, felveszi Jézus a törülközőt, fogja a mosdótálat és a kancsót, és odalép Iskariótes Júdás elé. Letérdel, és elkezdi lemosni az út porát és az bűn mocskát...

Ma sincs másképp. Jézus térdel le! Ő mossa meg a lábat és ad felfrissülést a léleknek: akkor, ha engeded, hogy a szívedben lakjon...

szerda, augusztus 29, 2012

Szabadulás a börtönből


„Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöc fundamentumai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódnak.”
 (Apostolok cselekedetei 16. fejezet 25-26. vers)

Úgy érzed, hogy nem tudsz szabadulni rossz szokásaidtól?

Gyengeségeid megkötöznek?

Bűneid, mint súlyos béklyók lehúznak, és nem engednek?

Fogoly vagy és nincs kiút?

Elég már ebből az örökös mókuskerékharcból?

Csodára vársz, és minden marad a régiben?

Hát nem látod a megoldást?

Mondd, milyen eseménynek kell még veled megtörténni, hogy éjféltájban is imádkozz és énekkel dicsőítsd az Istent?

kedd, augusztus 28, 2012

A másikra hangolódva…

 

„Ismét mondom néktek, hogyha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Mt.18,19-20.




A múlt héten esküvőn voltam. Az útravaló Igéket kellett mondanom az esketés és az áldáskérő ima után. Mit is mondhatnék akkor, amikor már mindent elmondtak előttem? Isten ezt az Igét hozta elém...

Általában ezzel a gondolattal szoktuk vigasztalni magunkat, ha kevesen vagyunk, hogy igen, de az Úr itt van közöttünk, hiszen megígérte….! Valahogy ritkán jut eszünkbe az, hogy ezt egy házaspárra alkalmazzuk. Pedig mennyire kézenfekvő, hogy az a kettő, egy házaspár legyen, akik egymásra vannak hangolódva! Egy kis „gyülekezet” ez, akiket egy cél vezérel, akik egy akarattal fordulnak a mindenség Urához erőért, bizonyságtevő ajkakért, vigasztaló cselekedetekért. Micsoda kihívás ez mindenki számára, amit Jézus ígért! Milyen logikus az, hogy a házaspárok egyet érezzenek, egyet gondoljanak, egyként cselekedjenek! Ha ez így lenne, másképpen történnének a dolgok a családokban, az országban, a világon és az egyházban is! Vajon mi választ el bennünket ettől? Hisszük-e azt, hogy Jézus komolyan beteljesítené ígéretét rajtunk? Vagy ez csak egy szólam, egy szép mondás, nem több? Hiszem, hogy a mi szerető Megváltónk nemcsak azért mondta e szavakat, hogy játsszon velünk, vagy cukkoljon bennünket. Ő igenis válaszol ami imáinkra akkor, amikor ráhangolódunk az akaratára, és együttes szívvel elé terjesztjük kéréseinket. Nem hagy bennünket kétségek közepette, hanem megadja azt, ami javunkat szolgálja.

Én nem tudom, hogy ez a friss házaspár él-e ezzel a kiváltsággal, vagy nem, amit Jézus ígért, de egyet tudok! Ha mi most, akárhol is vagyunk, komolyan vesszük Jézus felajánlását, akkor meg fogjuk tapasztalni az Ige valóságát saját életünkben!

Kormos Tivadar


hétfő, augusztus 27, 2012

Hallgassunk Krisztus szavára!



"Krisztus azonban mint Fiú áll a maga háza felett, akinek a háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekvését mindvégig erősen megtartjuk. Azért amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában."
Zsidókhoz írt levél 3:6-8

"Csak ma, csak most, csak önöknek!" – szól az ajánlat, hogy megkössünk a soha vissza nem térő üzletet. És bár valahol érzi az ember, hogy mindez túl szép, hogy igaz legyen, akkor sem akarja kihagyni a kínálkozó alkalmat. Az üzleti életben jól tudják az embereket manipulálni azzal, hogy egyoldalúan vonzónak állítanak be valamit, és mielőtt az ember szembesülne a másik oldallal, már döntésre is hívták hiányos információk alapján. Mindez nem más, mint érzelmi zsarolás, átverés.

Vajon Isten is így dolgozik? Dönts ma… ne utasíts el… tanulj az elődeid hibájából… ! Ez nem egy ügynöki, vagy manipulatív meggyőzés. Ez a felhívás Isten kegyelméről szól. Isten azt szeretné, ha egy nappal sem vesztegetnénk el többet az életünkből. Arra vágyik, hogy ránk áraszthassa áldásait, irgalmába fogadjon és egy megváltozott, új életünk legyen. A Szentlélek nemcsak MA szólított meg bennünket. Minden nap keresett, és hívott, döntésre késztetett.

Vannak dolgok viszont, amelyek megkeményítik színünket, és ez nagyon veszélyes állapot. Ezért kér Isten, hogy legyen nyitott a szívünk, és ne keményedjünk meg, mint Izrael népe az elkeseredéskor.

Mi történt az "elkeseredéskor"? Izrael népe már az ígéret földjének határán van. Mögöttük negyven évnyi kemény vándorlás. És most, a célegyenesben újra elkezdenek zúgolódni. Nincs vizük. Mennek Mózeshez és Áronhoz panaszkodni: "Miért hoztátok az ÚR gyülekezetét e pusztába, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt? Miért hoztatok ki minket Egyiptomból…?" (4Móz 20:4-5)

Végül lett vizük, mert Isten fakasztott nekik Mózes által a sziklából, de ez a hely úgy maradt fenn a történelemben, hogy "Ezek Meríbá – azaz a versengés – vizei, ahol perbe szálltak Izráel fiai az ÚRral, de ő megmutatta nekik, hogy szent." (4Móz 20:13)

A zúgolódó, perlekedő embernek kemény a szíve. Aki elfeledkezik Isten hatalmas tetteiről – mint Izrael a negyven évnyi vezetésről – az elkeseredik, elcsügged, és végül könnyen Isten ellen fordul.

Lehet, hogy te is úgy érzed: "nincs vizem, szomjas, tikkadt, fáradt vagyok." Talán elfelejted Isten eddigi tetteit, kisebb-nagyobb csodáit az életedben. Ha elveszítetted bizalmadat és reménységedet: halld meg a Lélek szavát MA. Ez a nap egy lehetőség arra, hogy Istennel járj. A holnap még nem a miénk…

A ki nem mondott szó
A meg nem tett lépés
A meg nem történt találkozás
Az elfelejtett kézfogás
A meg nem értett vallomás
Az elszalasztott alkalom
   Soha nem jön vissza!

Élj a mának!
   De úgy, hogy jövőd is lehessen.
Élj a mában,
   hogy az esélyed meglegyen.

vasárnap, augusztus 26, 2012

A munka nemesít...


Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.
Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 3:10

Tudod te is, érzed nap mint nap, hogy ez a világ már régen nem olyan, mint amilyennek Isten megalkotta. Hiszen kezdetben áldás volt a munka. Ádám és Éva kreativitással, alkotókészséggel, és minden jóval megáldva szépíthette az Édent, gondot viselt mindarra, ami fölé helyezte őket a Teremtő, de közbeszólt egy döntés, és vége szakadt a jónak.

Megjelent a fáradtság, a sokszor fájdalmas, talán értelmetlen munka. Munka, ami kizsákmányol, ami hogyha a kisujjadat nyújtod neki, az egész karodat követeli. Munka, amiért nem kapod meg a neked jogosan járó bért, vagy az a munka, ami egyszerűen nem jut neked, bárhogy is keresed a hivatásodnak, végzettségednek, vagy már egyszerűen az emberi életnek megfelelő állást. 

De mégsem léphetsz ki ebből a körforgásból, mert a munka, akármennyire is átitatta a bűn, hozzá tartozik emberi léted alapjához. Isten alkotott, és feladatot bízott rád, melynek lényege azóta sem változott. Tegyél másokért, tegyél jót, legyél pozitív hatással a környezetedre, folytasd azt, amit Ő kezdett el veled, alkoss, és gondoskodj a környezetedről. 

Tudod, barátom, ha a munka nem nemesít, nemesítsd hát te a munkát! - mondta egy régi idős ember, miközben az utcát seperte. Dolgozz szívvel-lélekkel! Dolgozz igazán még akkor is, amikor senki nem mond érte egy köszönömöt sem. Dolgozz emelt fővel, becsülettel, odaadással. Ne állj be a sorba azok közé, akik kerülik a munkát, akik kétszínűen a jó arcukat mutatják a főnöknek, de ha elfordul, ott lopják meg, ahol csak tudják. Ne állj be azok közé, akik csak kritizálni tudják a másik teljesítményét, de ők maguk nem tesznek le soha, semmit az asztalra. 

Dolgozz Istenért, és tudd, Ő igazán értékel téged. A „jutalom” vacsorát már elkészítette, és vár, hogy veled együtt ünnepelhessen!