Isten itt van. Közöttünk.
„Ne rettegj tőlük, mert közöttetek van Istened, az Úr, a nagy és félelmetes Isten!”
Izrael népét Isten Mózes vezetésével kihozta Egyiptomból,
ahol rabszolgaként tengették életüket, és néppé kezdte formálni őket, az Ő
népévé. Törvényt adott nekik, istentiszteleti rendet, kapcsolódási formát
önmagával, lakhelyét pedig a tábor közepén álló szent sátorba helyezte, mert az
övéi közt akart lenni. Amikor a nép először elért Kánaán határához, megtorpantak,
félelem fogta el őket, nem bíztak Istenben és ígéreteiben, nem akarták megkezdeni
a honfoglalást, hanem fellázadtak vezetőik és a Mindenható ellen. Mindennek
következménye lett egy közel negyvenévnyi vándorlás a pusztában.
A bolyongás éveinek letelte után ismét ott álltak az Ígéret
Földjének határában, Mózesen keresztül pedig az Úr tanácsokkal,
rendelkezésekkel, bátorító szavakkal látta el őket. Biztosította arról, hogy
velük tart, kapcsolatuk a pusztai évek végeztével nem szakad meg, sőt! Esélyt
kapnak arra, hogy letelepedett népként képviseljék az Urat a pogányok között,
hogy hatással legyenek környezetükre, és bemutassák nekik a hatalmas és
szerető, hűséges Istent. Hogy megéljék és kézzel foghatóvá tegyék: Isten
közöttük van.
Évszázadok pörögtek le egymás után, nagyhatalmak jöttek és
mentek, a világ annyiszor és annyiféleképpen változott, hogy azt alig lehetett
követni, de egy Valaki ugyanaz maradt. Ugyanaz a hűséges, szerető, igazságos és
hatalmas Isten.
Egy maroknyi csapat foglalt helyet egy emeleti szobában,
amikor „hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely
betöltötte az egész házat, ahol ültek.” (ApCsel 2:2) Isten Szentlelke
megérkezett. Krisztus halála, feltámadása és mennybemenetele után sem hagyta
magára a Mindenható az övéit, kapcsolatuk nem szakadt meg, sőt! Esélyt kaptak
arra, hogy képviseljék őt mennyei erővel és hatalommal a népek között. Hogy hatással
legyenek környezetükre, és elmondják, bemutassák, megéljék: Isten itt van
köztünk, ezért nincs okunk a félelemre. A maroknyi csapat pedig felforgatta
Jeruzsálemet, Júdeát, majd az egész akkor ismert világot, mert megélték és
hirdették Isten jelenlétét.
Ma, pünkösd vasárnapján erre a történetre emlékezünk, Isten Szentlelkét
ünnepeljük, aki ma is itt van közöttünk. Ő benned és bennem is dolgozik, és
arra hív, hogy legyünk pozitív hatással a környezetünkre, mondjuk el, éljük
meg, adjuk tovább az örömhírt: Nem kell félned! Itt van Isten.
