Isten itt van. Közöttünk.


„Ne rettegj tőlük, mert közöttetek van Istened, az Úr, a nagy és félelmetes Isten!”

Mózes ötödik könyve 7:21

Izrael népét Isten Mózes vezetésével kihozta Egyiptomból, ahol rabszolgaként tengették életüket, és néppé kezdte formálni őket, az Ő népévé. Törvényt adott nekik, istentiszteleti rendet, kapcsolódási formát önmagával, lakhelyét pedig a tábor közepén álló szent sátorba helyezte, mert az övéi közt akart lenni. Amikor a nép először elért Kánaán határához, megtorpantak, félelem fogta el őket, nem bíztak Istenben és ígéreteiben, nem akarták megkezdeni a honfoglalást, hanem fellázadtak vezetőik és a Mindenható ellen. Mindennek következménye lett egy közel negyvenévnyi vándorlás a pusztában.

A bolyongás éveinek letelte után ismét ott álltak az Ígéret Földjének határában, Mózesen keresztül pedig az Úr tanácsokkal, rendelkezésekkel, bátorító szavakkal látta el őket. Biztosította arról, hogy velük tart, kapcsolatuk a pusztai évek végeztével nem szakad meg, sőt! Esélyt kapnak arra, hogy letelepedett népként képviseljék az Urat a pogányok között, hogy hatással legyenek környezetükre, és bemutassák nekik a hatalmas és szerető, hűséges Istent. Hogy megéljék és kézzel foghatóvá tegyék: Isten közöttük van.

Évszázadok pörögtek le egymás után, nagyhatalmak jöttek és mentek, a világ annyiszor és annyiféleképpen változott, hogy azt alig lehetett követni, de egy Valaki ugyanaz maradt. Ugyanaz a hűséges, szerető, igazságos és hatalmas Isten.

Egy maroknyi csapat foglalt helyet egy emeleti szobában, amikor „hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.” (ApCsel 2:2) Isten Szentlelke megérkezett. Krisztus halála, feltámadása és mennybemenetele után sem hagyta magára a Mindenható az övéit, kapcsolatuk nem szakadt meg, sőt! Esélyt kaptak arra, hogy képviseljék őt mennyei erővel és hatalommal a népek között. Hogy hatással legyenek környezetükre, és elmondják, bemutassák, megéljék: Isten itt van köztünk, ezért nincs okunk a félelemre. A maroknyi csapat pedig felforgatta Jeruzsálemet, Júdeát, majd az egész akkor ismert világot, mert megélték és hirdették Isten jelenlétét.

Ma, pünkösd vasárnapján erre a történetre emlékezünk, Isten Szentlelkét ünnepeljük, aki ma is itt van közöttünk. Ő benned és bennem is dolgozik, és arra hív, hogy legyünk pozitív hatással a környezetünkre, mondjuk el, éljük meg, adjuk tovább az örömhírt: Nem kell félned! Itt van Isten.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia