Minden rossz gyökere


„Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.”

Timóteushoz írt első levél 6. fejezet 10. vers

Ha ki kellene emelni egy témát, amely megosztó érzelmeket vált ki az emberekből, akkor az anyagi javakat, vagyis a pénzt hoznám fel. Mielőtt azonban rátérnék arra, hogy mire gondolt Pál, amikor ezeket a sorokat írja Timóteusnak, elmélkedjünk egy kicsit arról, hogy a mai kor emberének milyen a viszonya a pénzzel. 

Alapvetően két tábor létezik: akik nagyon hajtanak érte és akik eszköznek tekintik. Akik sokat dolgoznak azért, hogy még több legyen és közben sosem elég az, ami van, emiatt egy olyan végtelen körforgásba kerülnek, amelyből szinte lehetetlen kiszállni. Általában ebben a körben terjed el (természetesen vannak kivételek), hogy egymást az anyagi javak vagy a megszerzett vagyon alapján ítélik meg és nem azt veszik górcső alá, hogy milyen ember valójában a másik. Míg a másik csoport, akik eszköznek, mintsem fegyvernek tekintik az anyagiakat egy valamivel nyugodtabb életet élnek. Gondolkodjunk egy picit arról a bibliai történetről, amely az egyik leghíresebb, ha a pénz szerelméről van szó. Történetünk főszereplője Júdás, az a Júdás, aki alig 30 ezüst pénzért elárulta Mesterét, Jézus Krisztust. Mi történhetett vajon Júdás lelkében?

Valójában nem lehet megmondani, hacsak személyesen meg nem kérdezzük tőle, de tettei és döntései alapján következtethetünk. Júdás életében kétféle tapasztalatot tévesztett össze. A külső látszatot és a belső munkát. Jellemében, természetében két fél volt jelen:  ott volt Krisztus, aki munkálta az isteni részt, de Júdás teret engedett a sátáni résznek is, aki viszont a vesztőhelyre akarta száműzni. Emberi oldalát pedig annyira megerősítette, hogy ezzel az ördögnek szabad utat hagyott arra vonatkozóan, hogy befolyásolhassa és arra az útra terelje, amelyre végül rálépett. Ha Júdás magasabbra értékeli a Krisztussal való kapcsolatot és megérti, hogy Jézusban mekkora ajándékot kapott, akkor nem történt volna meg ez a súlyos tett. A bűn nem egy hirtelen fellángolás volt, ahogy a mai kor társadalmában sem. Időről időre alakul át az ember gondolkodása, tettei, döntései attól függően, hogy melyik érzésnek, melyik hatalomnak enged nagyobb teret. Ez nem csak az anyagi vagy vagyoni kérdésre igaz, hanem az élet bármely területére. Sátán egyetlen célja, hogy olyan magasra vigye az ember becsvágyát, luxus utáni vágyát és olyan érzéseket keltsen benne, amellyel azt sugallja, hogy „ha te nem teszed meg, akkor senkitől ne várj segítséget, még Istentől sem”, ezek által pedig eléri, hogy kezünkbe vesszük az irányítást és ahogy Júdás tett, úgy az ember is „30 ezüstért” árulja el (ebben az esetben saját magát is) Mesterét.

Pál egy fontos tanítást intéz még az ifjú Timóteushoz: elégedjünk meg azzal, amit ajándékba kaptunk. Törekedjünk a jóra, a kegyes és tiszta életre és Isten nem hagy cserben. Akik a nagy gazdagságra vágynak beleeshetnek abba a csapdába, amely magával vonja a esztelen döntéseket és pusztulásba, romlásba taszítja az embert.

Lelkünk kincsei, az igazi drága kövek Istennél találhatóak. Gondoskodik a földi életünk minden szükségletéről és eláraszt áldásaival. Istentől többet kaphatunk, mint amivel erre a földre születtünk és ha átadjuk neki életünk, akkor Ő gondot fog ránk viselni.

Áldott napot!