Kitartás erénye

 


„Jobb a hosszútűrő az erősnél; és aki uralkodik a maga indulatján, annál, aki várost vesz meg.”

(Példabeszédek könyve 16. fejezet 32. vers)

Egy gazdag ember egy nap kiment a piacra, hogy munkásokat keressen. Jó pénzt ígért, így szép számmal akadt vállalkozó. Hogy mi volt a feladat? Az udvarán álló kútból kellett felhúzni, és gondosan egy vesszőkosáron átönteni az összes vizet egy mesterséges kis medencébe, mindaddig, míg a kút vize teljesen ki nem fogy.

A felbérelt munkások nagy lendülettel hozzá is fogtak a vízhordáshoz, ám ahogy egyre jobban haladt az idő, egyre melegebb lett, a víz is lassan apadt, meg ők is fáradtabbak lettek, azt mondták: Igaz, hogy jó fizetést ígértek, de ez így nagyon fárasztó és értelmetlen munka. Keressünk valami hasznosabb tevékenységet! - így mindent otthagytak és elmentek.

Egyikük azonban ott maradt és azt mondta magában: Ha a munkaadó szerint ez nem értelmetlen dolog, és még fizet is érte, akkor én egyedül is megcsinálom.

Így, szorgalmasan és kitartóan húzta, vitte és a kosáron át öntötte a vizet a medencébe. Ahogy a kút vize apadt, egyre zavarosabb és iszaposabb lé került a vödörbe, míg egyszer csak a vesszőkosárban egy csodaszép gyémánt pecsétgyűrű akadt fenn.

Szólt is a gazdának, aki nagyon megörült, hogy előkerült a családi öröksége. A munkás ekkor értette meg, hogy miért is kellett ezt az értelmetlennek látszó dolgot végezni. És a bérén felül még külön jutalmat is kapott.

Ez a kis tanmese azt üzeni:

Az Örökkévaló Isten olyan kitartó munkásokat keres;

Akik, akkor is hűségesek maradnak Hozzá, amikor mindenki más feladja és elmegy.

Akik, akkor is elvégzik a rájuk bízott feladatot, ha nem látják azonnal annak eredményét, értelmét.

Legyen előttünk ma Jézus két ígérete:

„Aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Máté 24:13)

„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jel 2:10).