Csend legyen!
"Csend legyen az én Uram, az Úr előtt! Mert közel van az Úr napja, amikor áldozati lakomát rendez az Úr, és megszenteli azokat, akiket meghívott."
Biztosan jártál már koncerten. A zenekar bevonul, elfoglalják a helyüket, az első hegedűstől kezdve mindenki behangolja a hangszerét, hogy minden tökéletes legyen. Ami ezután következik, az egyszeri és megismételhetetlen. Ami most tökéletes, az a közönség emlékeiben örökre tökéletes marad, úgy, mint a hibák, amik pedig örökre tökéletlenek. A hangszereknek kifogástalan összhangban kell lenniük. Azután, mikor mindenki elkészült, a karmester felemeli a kezeit. A közönség feszülten figyel, a zenekar teljes csendben lesi az első kézmozdulatokat, hogy akkor minden figyelmüket összpontosítva adhassák elő azt, amire heteken, hónapokon, sőt, akár éveken keresztül készültek.
Talán ehhez a képhez hasonlít leginkább az a gondolat, amit Sofóniás könyvében olvashatunk. Az egész világ feszülten várja, hogy mikor jön el az a tökéletes pillanat, amikor Isten visszatér és megszenteli az övéit. Addig azonban még a felkészülés időszaka folyik. A zenekar, Isten népe hangolja a hangszereit, készül, és feltölti azt a végtelen sok széket, melyekre még ülhetnének más zenészek is, akik talán most még nem tudják, hogy szívük mélyén szeretnének Isten zenekarának tagjaivá válni.
A felkészülés időszakának pedig fontos része a csend. Nem csak azért kell a csend, hogy megadjuk a kellő tiszteletet zenekarunk vezetőjének. A csend más okokból is fontos.
- A csend lehetőséget ad arra, hogy a zenekar tagjai mind együtt kezdjék el a darabot. Sokszor az a legnagyobb probléma, hogy elaprózzuk a csoportban rejlő hatalmas energiát. A zene fizikája mindig is ámulatba ejtett: két azonos frekvenciájú (magasságú) hang összeadódik, és hangerejük ezáltal megnő. Így működnek a kórusok, és így működnek a gyülekezetek is: "A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt.” (Apostolok Cselekedetei 4:32a RÚF) Nem csak egy akaraton voltak, hanem ugyanakkor, ugyanabban a kérdésben volt egység köztük, ebben rejlett az erejük.
- A csend lehetőséget ad arra, hogy a zenész végiggondolja, mi is áll előtte. A kezdés előtti csend pillanataiban van utoljára lehetősége a zenésznek arra, hogy gondolatban átfussa, hogy hol vannak a darab nehezebb szakaszai, és lélekben felkészüljön a megmérettetésekre. Sokszor esünk abba a hibába, hogy egyik megterhelő feladat után azonnal hajtjuk magunkat a következőbe, és nem adunk magunknak lehetőséget az elcsendesedésre, és a felkészülésre.
- A csend végül arra is lehetőséget ad, hogy a karmester az utolsó instrukciókat adja a zenekar számára. Mikor felemeli a kezét, gyakran még emlékezteti a zenészeit, hogy melyik részekre figyeljenek oda. Jól ismeri őket, tudja a képességeiket és a nehézségeiket is. Ugyanez a helyzet Istennel: ismer bennünket, a problémáinkat és a Lelki ajándékainkat is, de ha nem csendesedünk el, nem tud szólni hozzánk. A televízió, az internet, a pénz és más isteneink pedig mindig hangosabban szólnak, mint az igazi Isten halk hangja.
Ma próbálj meg pár percet csendben tölteni Istennel és a gondolataiddal! Így készülhetsz fel legjobban az Úr napjára.
