Ginoszkó - akolutheo
„Az
én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.”
(János evangéliuma 10. fejezet 27.vers)
Manapság,
mikor már faluhelyen is csak elvétve látni, hogy a házaknál tehenet, kecskét,
bárányt tartanak, a most felcseperedő nemzedékek számára egyre inkább
megfoghatatlanná válnak a Szentírásnak ezen gyönyörű természeti képei.
Jézus
idejében azonban, még majd minden gyermek úgy nőtt fel, mint nagyanyáink, akik
maguk terelgették és vigyázták a család jószágait. Így mindenki tudta, mi a
különbség béres és pásztor között, mit jelent, megkeresni az elveszettet, vagy
megvédeni a bárányokat a ragadozóktól.
Itt
az evangéliumban Jézus úgy mutatkozik be, mint „jó pásztor”, aki név szerint
ismeri, illetve amit az itt szereplő görög szó, a ginoszkó még kifejez; megérti, tudja és gondolkodik sorsukról,
dönt, határoz és törődik a juhokkal, hiszen azok az ő tulajdona.
Bizony,
a legodaadóbb pásztorként törődik velünk, azokkal, akik gondoskodása ellenére „eltévelyedtünk,
ki-ki az ő útára tértünk.” (Ézs.53:6) De megjelent közöttünk, és lett hozzánk
’juhokhoz’ hasonlóvá, „mint Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit”
(Ján.1:29).
Tehát
Ő az a pásztor, aki teljesen eggyé vált velünk, nyájával, azért, hogy egyedül csak
őt kövessük. S mit jelent Őt követni?
A
Jó Pásztor követése, amit az akolutheo
görög szó is magába foglal: hogy csatlakozol Jézushoz és hagyod vezettetni
magad általa. Alkalmazkodsz Hozzá, olyannyira, hogy egyre jobban megegyezel
döntéseivel és hasonlóvá válsz te is Hozzá.
Határozd
el magadban ma reggel; hogy egyetlen lépést sem teszel nélküle, kikéred és
követed mindenben az Ő tanácsát, így kapaszkodva bele. S ha ezt teszed,
hallgatva szavára, Ő azt ígérte:
