Tökéletes ember
Létezik egyáltalán – Jézus Krisztuson kívül –
tökéletes ember? A Biblia szerint igen. Csakhogy ennek olyan magas a mércéje,
hogy ember itt a földön talán sohasem érheti el. Figyeld csak:
„Mert mindnyájan sokféleképpen vétkezünk, de ha
valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét
megzabolázni.”
Jakab 3:2.
Ha valaki a szavain, a beszédén uralkodni tud, az
könnyedén tud uralkodni egyéb kívánságain, szokásain is. Tetszik nekem ez a „zabla”
kifejezés. A lovak szájába tették régen.
„A lovakkal
komolyabban foglalkozók számára a zabla kommunikációs eszköz. Feladata, hogy
egy üzenetet küldjünk a test egyik legérzékenyebb részéhez, egy készséges
reakció eredménye érdekében.” Wikipédia
Mire képesek
szavaink? Megfordíthatnak sorsokat, megerősíthetnek, vagy gyengévé tehetnek egy
egész életre. Befolyásolják saját és környezetünk hangulatát. Szavainkkal meg
tudunk fordítani egy kirobbanó vihart, le tudunk csendesíteni két haragos
embert, de egyetlen szóval elindíthatunk egy megfékezhetetlen lavinát.
Beszélhetünk Istenről, az Ő szeretetéről, átalakító erejéről – unottan,
fásultan. Az eredmény ennek megfelelő lesz. De lelkesen is elmondhatjuk Vele
szerzett tapasztalatunkat, örömünket. Hatása nem marad el.
Ismerős ez a mondat: „De
én csak az igazat mondtam meg neki!”? De hogyan? Milyen hangerővel? Milyen
arckifejezéssel? Máskor meg nem áll meg
bennünk a szó. Tudjuk, hogy nem kéne elmondani, de valahol viszket belül, hogy
megosszuk, elmondjuk. Aztán ezzel csalódást okoztunk annak, aki azt hitte,
megbízhat bennünk. Igaz? Hasznos? Fontos, amit el akarok mondani?
Valóban igaz, amit a
Szentírás mond: aki beszédben, szavaiban nem vétkezik, az tökéletes ember.
Törekedjünk erre. Figyeljük
szavainkra! És amik csak igazak, jók, kedvesek, támogatók, örömteliek, ha van
valahol egy kis említésre méltó pozitívum, erről beszélgessünk! Igyekezzünk a
másikat erősíteni, bátorítani szavainkkal, hanghordozásunkkal,
kézmozdulatainkkal. S ha ezt tesszük, akkor már haladunk a tökéletesedés útján.
