Szelíd beszéd vagy hamisság
Példabeszédek 15:4
A világ teremtése Isten szavai nyomán ment végbe. A mi szavaink is teremtő erővel bírnak. Ez a hatalmas fegyver nem a kezünkben, hanem a szánkban lapul. Jót és rosszat is lehet vele okozni.
Nem kell más hangkészletet megtanulni, ha kedvesen akarunk szólni, csak másképp kell válogatni a meglévőből. Ugyanazokból a hangokból építkezünk. Még nyelviskolába sem kell járni megtanulni a kedves beszédet, csak bele kell képzelnünk magunkat a másik helyébe és úgy bánni vele, ahogyan mi is szeretnénk.
A szelíd nyelv sokszor hallgatást jelent.
"Akasztott ember házában nem beszélünk kötélről" - tartja a mondás.
Nem kérdezem, amiről tudom, hogy nem szertné említeni.
Nem mondom ki azt, ami úgyis nyilvánvaló, de fájdalmat okoznék vele, ha beszélnénk róla.
Nem akarom ráerőltetni a vidámságomat arra, aki szomorú - "Mint aki (...) ecetet kever lúggal, olyan az, aki a rosszkedvű ember előtt dalol" - Példabeszédek 25:20.
Nem kezelem úgy a titkait, mintha azokról mindenkinek kellene tudnia.
A szelídség tapintat.
Tudok róla, de nem említem.
Valahogyan muszáj közölnöm vele, de úgy adagolom, hogy a legkevesebb fájdalmat okozzam vele.
A romlott nyelv összetöri a lelket - a lelki összetörettetést pedig nem lehet kibírni. ("Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?" - Példabeszédek 18:14.) Mindez a nyelv hatalmában van. Építeni és rombolni is lehet vele. Ugyanannyi energiába kerül mindkettő.
Megéri a szelíd nyelv üzemmódot választani!
