Lélekből
„Ha valamit tesztek,
lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az
Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.”
(Kolossebeliekhez írt
levél 3. fejezet, 23-24. vers)
Gyermekkoromban
nagyon nem szerettem, mikor szüleim rám erőltettek dolgokat, ’most ide megyünk’,
’előbb ki kell takarítani’, stb.
Emlékszem
kamaszként aztán hányszor mondogattam magamban, hogyha felnövök, csak azt fogom
csinálni, amihez kedvem van…
És
be kell vallanom a valóság; nem mindig tudok lelkesen felkelni az ágyból. Nem
mindig lelkesít, hogy ezt vagy azt a problémás ügyet meg kell oldani. Nem
mindig lelkesít a szolgálat, sőt van úgy, hogy megerőltető valami szépet és
okosat írni ide a reggeli dicsérethez is…
Nem
tölt el lelkesedéssel, hogy eszek vagy iszok valamit, nem lelkesít, hogy levegőt
veszek, s bizony néha semmi kedvem elmenni, futni vagy kerékpározni. De, ha
élni akarok, ha szeretnék egészséges és edzett lenni, akkor muszáj.
De
meddig kell tűrni, hogy valami nem esik jól? Lehet ezen változtatni? Vagy jól
van így, ahogy van?
Kíváncsi
voltam, hogy a Pallas Nagylexikon mit ír a lelkesedésről. Nagyon
elgondolkodtató, amit találtam:
„A
lelkesedésben az érzelem dominál; valamint nagyon szeretünk, annyira, hogy
saját magunkról megfeledkezünk, saját magunkat a szeretett személy vagy ügy
szolgálatába bocsátjuk; ez áll előtérbe, ennek rendeljük alá magunkat, ennek
tulajdonítunk mindent meghaladó becset; s ha ez a szeretet, ez az intenzív
érdeklődés egész valónkat megragadja, erősebb mozgásba hozza, tettekre bírja,
akkor van meg a lelkesedés.
Amiben
lélek van, az erős és erejét ki is mutatja. A görög megfelelő szó is hasonló eredetű:
enthusiasmus, entheos-ból, aki istennel van teli, akibe isten lelke szállt és magánkívüli
állapotba helyezte.
Amely
lelkesedés csak múlékony, az nem az igazi, azt a magyar találóan a gyorsan
fellobbanó, de csak pillanatra melegítő szalmatűzhöz hasonlítja. Az igazi lelkesedés
alapja tehát állandó, erős szeretet az ügy iránt, melyért van. Továbbá józan
ész, mely e szeretet érvényesülésének útját megszabja és túlzásoktól
visszatart, végre erős akarat, mely e két erő behatása alatt az ügyért
cselekszik is.”
Ha
az igazi lelkesedésre vágysz, kérdd az ismert énekkel:
Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj
le rám,
Égi lángod járja át szívem és a
szám!
Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel!
Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj
le rám!
