Őszinte böjt
„Te pedig mikor
böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orcádat mosd meg; Hogy ne az emberek
lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon van; és a te Atyád, aki
titkon néz, megfizet néked nyilván.”
(Máté evangéliuma 6.
fejezet 17-18)
Mit
jelent böjtölni? Ki hogy szokta? Mi az értelme?
„Én
nem bírom ki evés nélkül, ezért nem böjtölök.”
„Én
úgy böjtölök, hogy bizonyos időre lemondok számomra kedves dolgokról. pl. a
múlt héten egy nap nem voltam fenn a facebookon.”
„Legtöbbször
akkor böjtölök, amikor valamilyen nagy feladat előtt állok. Ilyenkor aznap
többször is imádkozom és nem eszem.”
„Nem
gondolom, hogy Isten jobban meghallgat akkor, ha nem eszem egy napig. Imádkozni
szoktam, de böjtölni soha.”
„Tegnap
annyi dolgom volt, hogy még enni is elfelejtettem. Ez böjt?”
„A
szervezetnek is fontos, hogy megtisztuljon a méreganyagoktól, úgyhogy én
rendszeresen szoktam léböjtkúrát csinálni, vagy olyat, hogy csak gyümölcsöt
eszem, vagy hogy csak vizet iszom.”
Annyi
bizonyos, sokan a mennyei kívánságautomata extra zsetonjának tekintik a böjtöt.
Amikor úgy látjuk, az imádság már nem használ, akkor kiböjtöljük az adott
dolgot.
Aztán
ott vannak azok is, akik érdemszerző cselekedetként tartják számon: „Böjtölök
kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.” (Luk.18:12)
Mások,
azt mondják; ’Köszönöm ma nem kérek süteményt, böjtölök.’ de ugyanúgy hajtanak,
rohannak, a világi dolgok után, mint máskor.
Ezek
után jogos a kérdés; mi az igazi böjt?
A
Biblia számos helyén a megtérés következményeként szerepel (Ninive, Saul
Damaszkuszi úton történtek után). Ahogy nézem, a böjt bibliai értelemben semmiképp
sem koplalás, és nem is egészségügyi önmegtartóztatás.
A
böjt az, amikor, azért nem eszek, és azért nem iszom, mert az erre szánt időt
is Istenre szeretném fordítani. Így, az igazi böjt; az Istenre koncentrálás,
amikor minden földi dolgot félreteszek, akár szabadságot veszek ki, és
tudatosan azt az időt csak Ővele akarom tölteni, jobban megismerni Őt és az Ő
akaratát.
Így
az igazi böjt: a teljes odaszánás.
