szombat, március 14, 2015

Légy szolga!


„És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.”

Márk 10:44-45

„Jézus Krisztus tanításaival és példaadásával tökéletes képet nyújtott arról az önzetlen szolgálatról, amely Istentől ered. Isten nem önmagának él. A világ teremtése és minden dolog fenntartása bizonyítja, hogy állandóan másoknak szolgál. "Aki felhozza az Ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." (Máté 5, 45.) A szolgálat ezen eszményét az Atya bízta a Fiúra. Jézust állította Isten az emberiség élére, hogy példaadása által tanítsa: mit jelent a szolgálat! Egész életét a szolgálat törvénye alá rendelte. Szolgált mindenkinek és segített mindenkinek. Jézus mindig és újból arra igyekezett, hogy ezt az alapelvet tanítványai lelkébe vésse. Amikor Jakab és János eléje tárták kívánságukat az elsőbbségért, így felelt nekik "Aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért." (Máté 20, 26-28.) Mennybemenetele óta Krisztus tovább folytatta művét e földön, kiválasztott követei útján, akik által szól az emberekhez és segít szükségleteiken. Az egyház magasztos Feje, művét emberek segítségével végzi, akiket Isten rendelt, hogy mint képviselői tevékenykedjenek.”
(Részlet E. G. White: Apostolok története: Megszentelt igehirdetés - című fejezetéből)

„Krisztus egész élete az önzetlen szolgálat élete lett. "Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon" (Mt 20:28), - minden cselekedetével erre akarta megtanítani őket. A tanítványok azonban még nem tanulták meg ezt a leckét. Ezen az utolsó húsvéti vacsorán Jézus megismételte tanítását, és egy szemléltetéssel örökre bevéste azt pecsétként tanítványai elméjébe és szívébe… Ezen az utolsó estén Jézusnak sok mondanivalója volt tanítványaihoz. Ha felkészültek volna annak az elfogadására, amit Jézus szeretett volna közölni velük, akkor megmenekülhettek volna a szívet tépő fájdalomtól, csalódástól és a hitetlenkedéstől. Jézus azonban látta, hogy még nem tudnák elviselni azt, amit mondania kellett nekik… A tanítványok nem mozdultak meg, hogy szolgálják egymást. Jézus várt egy ideig, hogy lássa, mit akarnak tenni. Azután Jézus, az isteni Tanító felkelt az asztaltól. Levetette a felső ruháját, amely akadályozta volna mozdulatait, fogta a törülközőt és körülkötötte magát… Jézusnak ez a tevékenysége kinyitotta a tanítványok szemét. Keserű szégyen és megaláztatás töltötte be szívüket. Megértették a szavakkal ki nem mondott dorgálást, és teljesen új fényben látták meg magukat. Krisztus így fejezte ki tanítványai iránt érzett szeretetét. Tanítványai önző lelkülete szomorúsággal töltötte el őt, de nem szállt velük vitába ez alkalommal. Ehelyett olyan példát adott nékik, amelyet sohasem felejtenek majd el… Senki sem volt annyira felmagasztalt, mint Krisztus és mégis lehajolt, hogy teljesítse a legmegalázóbb kötelességet, szolgálatot. Azért, hogy minket, az ő népét félre ne vezessen az önzésünk, amely újjá nem született természetes szívünkben lakozik, és amelyet állandóan erősít önmagunk szolgálata, Krisztus maga állította elénk az alázatosság példáját. Krisztus nem akarta ezt a fontos dolgot emberek felelősségére bízni. Olyan sok és nagy kihatással és következménnyel volt ez a kérdés számára, hogy ő maga, aki egyenlő volt Istennel, tanítványai szolgájaként járt el… Tanítványai lábának a megmosásával Krisztus nyilvánvaló bizonyítékát adta annak, hogy Ő elvégez minden szolgálatot, bármilyen megalázó lenne is az, amely tanítványait vele együtt örököseivé tenné a mennyei kincsek örökkévaló gazdagságának. Krisztus tanítványai ugyanennek a szertartásnak az elvégzésével hasonló módon elkötelezték magukat arra, hogy szolgálják embertársaikat. Valahányszor helyes lelkülettel ünneplik meg ezt az Úr által rendelt szertartást, mindannyiszor Isten gyermekei szent kapcsolatba kerülnek egymással azért, hogy kölcsönösen segítsék és támogassák egymást. Elkötelezik magukat arra, hogy életüket önzetlen szolgálatra adják oda. De nem csak egymásért. A munkamező számukra éppen olyan széles, terjedelmes, mint Mesterüké volt. A világ teli van azokkal, akiknek szükségük van a szolgálatunkra. A szegények, a tehetetlenek, a tudatlanok mindenütt kéznél vannak.”
(A részletek E. G. White: Jézus élete: A szolgák szolgája - című fejezetéből valók)

péntek, március 13, 2015

Isten terve veled

Ahogy közeledem, szétvetett lábak, karba tett kezek és haragos tekintetek. Köszönés helyett letépik rólam a szép ruhámat és beledobnak egy mély kútba. Hála Istennek, nincs víz benne. Kiabálok, rimánkodom, de ők, mintha nem is hallanák könyörgésemet. Aztán minden elcsöndesül. Csak valami idegen emberek hangját hallom, meg pénzcsörgést. Aztán egy kötél. Na, végre!  Kimehetek! Csakhogy megjött az eszük.
Jaj, ne! Még rosszabb történt, sokkal rosszabb, mint amire gondoltam. Eladtak. Rabszolga lettem! Jaj, ne! Hova megyünk?  Nem messze tőlünk, ahogy haladunk, látom apám birkáit. De jó lenne valahogy megszökni. De hát ez lehetetlen. Fogoly vagyok. Lassan megértem, hogy Egyiptomba megyünk. Itt egy piacon álltunk meg, ahol a kereskedők adták-vették portékáikat. Engem is eladtak egy főembernek. Potifár a neve. Ó, Istenem, ne hagyj el! Mi lesz most velem. Kisebb nagyobb dolgokat bízott rám új gazdám, és azt tapasztaltam, hogy mintha láthatatlanul Isten velem lenne. Nézne engem. Ezt Potifár is észrevette és egyre többet bízott rám. Sajnos a felesége is felfigyelt rám, kedveskedett nekem. Én azonban Isten segítségével visszautasítottam. Ne hidd, hogy könnyű volt. Ennek a számára barátságtalan viselkedésemnek komoly következménye lett. Börtönbe kerültem. Nem értem rá sokat töprengeni, hogy miért történik mindez velem, de álmatlan éjszakáimon bizony gyakran lepergett előttem egész életem, ami olyan ígéretesnek mutatkozott. Hát ez lett belőle. Ráadásul két férfi került ide a börtönbe a fáraó udvarából. Megfejtettem az álmaikat. Hiába kértem a pohárnokot, hogy szóljon érdekemben az udvarnál, elfeledkezett rólam. Egyetlen gondolatom volt már csupán, hogy Isten nem hagy el! Ezt naponta éreztem. Aztán egyik napról a másikra felgyorsultak az események. A fáraó udvarába kerültem, én lettem Egyiptom második embere a fáraó után. Nem győztem kapkodni a fejemet. Aztán egy napon megláttam testvéreimet. Nagyot dobbant a szívem, vajon megváltoztak-e a hosszú évek alatt. Ők nem ismertek meg engem, úgy, hogy próbára tettem őket. Kiállták a próbát. Végül bemutatkoztam nekik: Én vagyok József, akit Ti eladtatok Egyiptomba rabszolgának.
De most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok, mert a ti megmaradásotokért küldött ide engem Isten tielőttetek.
Mózes első könyve 45:5.
Mit gondolsz, Isten elfeledkezett akár csak egyetlen pillanatig is Józsefről? Á, dehogy. Végig ott volt mellette. Együtt sírt vele és együtt osztozott örömében. Végül, amikor elérkezett az ideje, megmutatta, miért kellett ezt az utat Józsefnek bejárnia. Bizonyára ő maga nem választotta volna ezt. Isten a Te életedbe is enged próbákat. Gyakran felteszed a kérdést: Miért? Hidd el, Isten tervében minden apró kis eseménynek, epizódnak is helye van. Bízd rá magadat. És amikor eljön az ideje, elérkezik a te órád, amikor Isten felmagasztal. Engedd neki, hogy általad betöltse tervét. Hidd el, boldog leszel, ha visszanézel, és Te is el fogod majd Pállal mondani, hogy a mi pillanatnyi szenvedésük igen nagy és örök dicsőséget hozott nekünk, mert nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézünk. Bízz Benne! Egyetlen kalapácsütést sem mér rád feleslegesen, véletlenül vagy tévedésből. Hidd el, terve van veled. Engedd, hogy betöltse tervét benned, veled és általad!



csütörtök, március 12, 2015

Jézus ígérete

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”
János evangéliuma 14:1-3

Ha valami nyugtalanítani tudja az ember szívét, akkor az sok esetben a politika. Az emberek mindig megválasztanak egy pártot, aztán négy év múlva rájönnek, hogy nem duplázódott meg a fizetésük, nem csökkent a nyugdíjkorhatár, nem feleződtek meg az adók és nem álltak meg a leépítések a közszférában. Sebaj, majd az ellenzék megmutatja, hogy hogyan kell kormányozni. De négy év múlva ismét ugyan azokkal a kiábrándult tapasztalatokkal a tarsolyukban, elküldik az előző kormányt, és újra próbálkoznak a másik oldallal. Miért hiszik el az emberek, hogy a következő kormányváltással minden egy csapásra megoldódik? Hiszen csodát várnak a politikusoktól!

Az a sejtésem, hogy az emberek naiv politikai sodródása jobbról balra, aztán balról jobbra, avval függ össze, hogy nem hisznek Jézus ígéretében. Tudat alatt úgy gondolják, hogy „Isten országát” itt kell megvalósítanunk a saját emberi eszközeinkkel. A politika hivatott arra, hogy „helyet készítsen” a nép számára ebben a földi paradicsomban. Ha végre valaki helyes döntéseket hozna – gondolják az emberek – akkor Magyarország fölvirágozna, és mindenki boldog lenne.

A Biblia sokkal realistább ennél. Fontos törődni földi sorsunkkal, akár a legmagasabb politikai szinten is, de tisztában kell lennünk avval, hogy mi emberek csak átmeneti megoldásokat hozhatunk. Az emberi önzés túlságosan átjárt már bennünket, hogy képesek legyünk létrehozni „Isten országát” itt a földön. Mivel ez a megállapítás kijózanítóan és elkeserítően hathat, Jézus hozzánk is intézi mondandóját: „Ne idegeskedjetek a fönnálló politikai rendszer miatt: inkább higgyetek Istenben és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában nincsen sem lakáshitel, sem lakáshiány; mert ha nem így volna, megígértem volna-e, hogy biztosítok számotokra békés, nyugodt otthont? Most elmegyek, és elrendezek a mennyben mindent, hogy ismét eljöjjek, és elvigyelek benneteket abba az országba, ahol igazság és jogosság uralkodik, és ott mindnyájan együtt leszünk.”

szerda, március 11, 2015

Megváltó Urunk



„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, Aki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében,”
(Timótheushoz írt első levél 2. fejezet 5-6. vers)

A Biblia alapvető tanítása, hogy "Egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és aképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek." (Róm.5:12). Ugyanakkor az evangélium az, hogy lehetőség van ennek a halálnak, a kárhozat halálának elkerülésére.

De hogyan, mit tegyünk? Állatáldozat, több ima, megtanulni kívülről a Bibliát, elzarándokolni valamely szenthelyre, meggyónni lelkésznek, papnak, szétosztani a vagyonunkat a szegényeknek?

Ahogy ezen gondolkodtam, találtam egy keresztény videót, ami romba döntötte a terveimet. Pedig már olyan jól megfogalmaztam, mire fogok hivatkozni, mikor odakerülök…




És te mit teszel, ha elhangzik: 'Kérem a következőt!'?

Légy Jézussal!

kedd, március 10, 2015

A megtartott ígéret



Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. 

Mózes első könyve 
28. fejezet 15. verse






Az ígéret, amivel kezdődik ez a szövegrész, alapvetően meghatározza azt, amiről biztosít bennünket! „mert én veled vagyok” Ezzel kezdi. Itt talán abba is lehetne hagyni a verset, mert ezzel mindent elmond, amit csak tudnunk kell. Én veled vagyok, milyen szépen is cseng ez az ember fülébe mikor ezt hallja.

Sok nehéz helyzet adódik az életben, talán Te is kedves olvasó éppen egy ilyen nehéz helyzetnek a kellős közepén vagy. Akár így van akár nem, át tudod érezni annak a súlyát, hogy megoldás egyedül az Úrnál van.

Elméletből ötös. Ezt nagyon sokan tudják, és még többen mondogatják is, de érteni csak kevesen értik. Amikor a legnagyobb vész van, akkor gondolunk arra a legkevésbé, amit ekkor mond az Úr: nem kell aggódnod „mert én veled vagyok és megőrizlek téged…”

A kormánykerék nem a mi kezünkbe kell legyen, amit nagyon nehéz elfogadni, mert szeretnénk emberi megoldásokat minél hamarabb eszközölni. Nem tudom ki hogy van vele, biztos vannak nálam „rutinosabb” emberek, de nem tagadom, küzdő ember vagyok, aki napról napra szembe találkozik nehéz helyzetekkel, és nem szégyellem bevallani, hogy sokszor nehezemre esik átengedni a kormányt.

Van egy választási lehetőség: a hit! Hinni abban, amit megígért az Úr azt be is tartja. Könnyű azt mondani a kényelmes karosszékből, hogy csak hátra kell dőlni és bízni, de valójában, ha nem is hátra dőlve, hanem térden állva, de ott van az ígéret, amelyet a hitre alapozva elnyerhetünk!

Sok erőt és kitartást kívánok mindenkinek szeretettel!

hétfő, március 09, 2015

Jézus barátai

"Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek."

János evangéliuma 15:15-16

Szolgák, gyerekek, barátok. Mindegyikből lehet akár több is. Egyik nem zárja ki a másikat. De mind más-más jogkörökkel és kötelességekkel jár.

A szolga nem kérdezhet. Ha kap egy nehezen teljesíthető, vagy akár buta parancsot, azt is meg kell tennie. Nem mondhatja el a véleményét, nem kritizálhat, nem tehet fel kérdéseket, engedelmeskednie kell. Jézus is használja ezt a képet.
„Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz! Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!? Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki? Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.” (Lukács 17:7-10)
A szolgának kötelességei vannak, ha nem köszönik meg neki a szolgálatait, akkor sem sértődhet meg. Ha tökéletes a szolgálata, akkor sem telhet el magával, csak azt mondhatja, hogy azt tette, ami a kötelessége volt. Nem lehet a posztját túlteljesíteni, mert legjobb esetben is csak a kötelességteljesítés kategória felső szintje üthető meg.

A gyerek más jogokkal bír. Bemehet bárhova, ahova az apja. Nem kell tanultnak, sikeresnek, okosnak, szépnek, gazdagnak lennie, hogy bármit megkapjon, amit az apja ingyen, szeretetből neki adhat. Sok esetben egy gyerek lehet ezerszer haszontalanabb, mint a legrosszabb szolga, az apa mégsem dobja ki a házából. Fenyítést is kap, mint a szolgák, de a szerető apa nem ad többet annál, mint ami jogos, az elkövetett bűnnel arányos. Jézus a tékozló fiú példázatában mutatja be ennek a kategóriának a lényegét. A tékozló fiúnak nem volt oka elmenni, kikérni az apai örökséget. A legmélyebb szintről érkezik haza az apai házhoz, hogy szolgai státuszt kérjen az apjától. De egy apa nem adhat a fiának szolgai státuszt, mert a fiú, vagy gyerek státusz nem törölhető el a disznók bűzével és a paráznákra való pénzköltés emlékével sem. Az apa úgy bánik a fiával, mint ahogy egy apának kell a fiával. Minden körülmények között a gyermeke marad az, aki a gyermeke. Még a másik fia - aki hálátlan, számító és ő sem szereti az apját igazán - irányában is az apa apaként viselkedik. Nem a viselkedését nézi, hanem azt, hogy a fia, bármi történik is benne.

A barát a legérettebb kategória. Amire a barátja megkéri, abba beleszólhat, megkritizálhatja, tanácsot is adhat, nem kell vakon engedelmeskednie, megelőlegezett joga van arra, hogy értese, amit kér tőle a barátja. A barát is vét és téved, még el is árulhatja a barátját - ahogyan Péter elárulta Jézust - és a barátok is megbocsátanak egymásnak. A barátok egyenrangúak, számonkérhetik egymást. Nem kell mindig szépet mondani a másiknak, szabad fájdalmasat és tanulságosat is mondani, de mindig a színtiszta igazat kell. Isten elmondta Ábrahámnak, hogy mit szándékozott tenni Sodomával. Ábrahám a magáének érezte ezután Sodoma sorsát és úgy gondolta végig a történetet, mintha az ő vállát nyomta volna - mert Isten megengedte neki, hogy egy kicsit így legyen. Isten és Ábrahám - Isten engedélyével - úgy beszélgetnek, mint egyenrangú felek. Istennek nem kellett változtatnia a tervein, de Ábrahám úgy érezte, hogy köze volt a döntéshez. Isten úgy kezeli az Őt elfogadó embereket, mint a barátait. Sohasem kérhetnénk ekkora ajándékot bekopogtatva a Menny kapuján, hogy Isten fogadjon a barátai közé, mert mi sem barátkozunk az egysejtűekkel - nem is értenénk egymást.

Jézus a barátaiként kezel minket!!! Fogadjuk el ezt a hatalmas ajándékot és éljünk úgy, mint a Megváltó barátai!

vasárnap, március 08, 2015

Merre tovább?

„Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta!”
Mózes első könyve 4:7

Én nem tehetek róla. A szüleim, a nagyszüleim, a neveltetésem, a sanyarú gyermekkorom az oka mindennek. Az ország, a kor, amiben világra jöttem, a politikai rendszer, a nehéz körülmények miatt van mindez. Az iskola, az oktatás vagy épp annak hiánya, a társadalom és annak problémái tettek azzá, aki vagyok. Én nem tehetek róla, amit tettem, mondtam, döntöttem, az ezekből a rossz körülményekből fakad, és ki vagyok én, hogy kilépjek az ördögi körből?

Én nem tagadom, hogy nehéz lett volna a gyermekkorod, ezt te jobban tudom. Nem tagadom, hogy hibáztak, akik felneveltek, hiszen mindezt te élted át. Te ismered a környezetet, amiben felnőttél, a közösségeket, ahova akarva-akaratlanul tartoztál. 

Viszont a felelősség, hogy mit kezdesz ezzel az örökséggel, egyedül a tiéd. Lehetnek buktatókövek, de építhetsz belőlük lépcsőket, melyek segítségével kilépsz a mindenért mindig valaki mást okoló létből egy felnőttebb formába, ahol vállalod tetteid következményeit, és nem akarod hárítani a felelősséget. 

A választást nem veszi el tőled senki sem. Dönthetsz Te magad az életedről, a jövődről, az örök sorsodról. Dönthetsz úgy, hogy hagyod magad a körülményektől vezérelve menni, amerre visz az áramlat, nem gondolkodsz és csak teszed azt, ami „jól esik”. De választhatod a másik utat, az építkezést. Dönthetsz úgy, hogy kilépsz az ördögi körből, ami egyre csak lefelé húz, és az a megismételhetetlen csoda leszel, akit Isten alkotott erre a világra.

Hidd el, Nála semmi sem lehetetlen! Ő fel tudja használni negatív élettapasztalataidat a fejlődésed érdekében. Ő sokkal többnek álmodott meg, mint amit te valaha reméltél, és Ő az, aki ki tudja belőled hozni a hőst. Vele emelt fővel járhatsz. Vele nem kell félned a rossztól, Vele teljes életet élhetsz.

A lehetőségek az ajtóban állnak: a jó és a rossz is. Csak a te szavadra várnak. Hát dönts jól! Dönts felelősségteljesen! Dönts Isten mellett!