szombat, május 10, 2014

Isten megjutalmaz


"Boáz pedig felele, és monda neki: Bizony elmondtak nekem mindent, amit cselekedtél a te napaddal, férjed halála után, hogy elhagytad a te atyádat és a te anyádat és a te születésednek földét, és jöttél ahhoz a néphez, amelyet nem ismertél azelőtt. Fizessen meg az Úr a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, Izraelnek Istenétől, akinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél."
Ruth 2:11-12.

Amikor Ruth férjhez ment egy idegenhez, egy jött-menthez, vállalta, hogy sajátjai néznek majd rá ezért megvetéssel. Habár rokon néprõl volt szó a vallási különbségek szétválaszthatták volna a családot, tönkre tehették volna a házasságot. Ruth azonban eldöntötte, hogy férje Istenét követi. Szüleivel való kapcsolata is töretlen maradt, hiszen párja halála után, anyósa unszolàsàra visszatérhetett volna hozzájuk. Ez az idõsebb asszonyzony szeretetével megnyerte õt. Azzal, hogy édes leányaként tekintett rá, sõt így is nevezte. Apósa, sógora, majd szerelme elvesztése mások szemében elhagyott istenei büntetését jelenthették, számára azonban csak "egyszerü" tragédia maradt, ami még közelebbi kapcsolatba hozta a három nõt egymáshoz. Fajdalma nem vonta el õt attól, hogy együtt érezzen Naomival és megértse, annak vesztesége még az övénél is nagyobb, hiszen társa mellett gyermekeit is elvesztette. Amikor anyósa kész volt lemondani menyei támogatásáról tudta, hogy az asszony saját érdekeit helyezi háttérbe az õ boldogulásukért. Belátta, hogy ez rendkívül önzetlen cselekedet a részérõl, hisz így minden támasz nélkül marad. A döntés, hogy Naomi teljesen Istenre bízva magát hazatér, õt is megerõsítette abban, hogy mindvégig kitartson.

péntek, május 09, 2014

Ne engedj a bűnnek!



„Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, ne engedjetek kívánságainak! Ne adjátok oda tagjaitokat a gonoszság fegyvereiként a bűnnek, hanem adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és adjátok tagjaitokat az igazság fegyvereiként Istennek! Mert a bűn többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt vagytok.” 
Rómaiakhoz írt levél 6:12-14.
Jó reggelt! Nem tudom, szeretsz-e korán reggel éhgyomorra definíciókat alkotni. Ugyanis tisztáznunk kell, mi is az a ’bűn’.
Lássuk csak a két legáltalánosabb megfogalmazást. Egyik jelentése a céltévesztés. Valaki a régi időkben célba lőtt és elvétette, ez volt a céltévesztés. A másik, hogy a bűn a törvénytelenség. Amikor a törvény előírásait áthágod és így vétesz a szeretet-parancsolat ellen.
Mi döntjük el, hogy melyik úton akarunk járni.
Hadd írjak le egy mai példázatot. Volt egy fiatalember, akit a szülei gondosan neveltek. Mivel gyógyszerészek voltak, úgy gondolták, hogy fiukat is erre a pályára terelgetik. Ő jól is tanult. Szerette azokat a tantárgyakat, amelyek fontosak voltak ahhoz, hogy gyógyszerész legyen.  Jelessel érettségizett és felvették az egyetemre. Ott is jól tanult. Eredeti gondolatai voltak. Professzorai úgy tekintettek rá, mint a jövő ígéretére, akire nagy jövő vár. Amikor végzett, szívesen vették volna, ha tanársegédként folytatja az egyetemen – szerény fizetésért. Ugyanakkor egy kétes hírű ismerőse is felajánlott egy munkát egy droglaborban. Új „szereket” kellene kikísérleteznie. A fizetés az előbbi többszöröse. Vívódott. És végül a pénz győzött.
Egy darabig boldognak látszott, de igazán – nem aludt jól, és félelmei voltak. Egy napon a rendőrség felgöngyölítette a drogüzletet és a fiatalember börtönbe került. Céltévesztett, elrontott volt az élete és a törvény útjáról is letért. Világosan látta, hogy rossz döntése sodorta egyre mélyebbre a bűnbe, és teljes kiszolgáltatottá vált.
Ma egy új nap áll előtted. Bizonyára döntéseket is kell hoznod. Kívánom, hogy jó döntést hozz! És akkor biztos, hogy szép napod lesz!
(Gyürüs István)

csütörtök, május 08, 2014

Megmutatkozik majd a különbség

„Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Istent tisztelők és az őt nem tisztelők között.”
Malakiás próféta könyve 3:18

Egyik barátunk mély lelki válságba került, mikor élettársa szakított vele, miután elhatározta, hogy követni szeretné Jézust. Sok támogatásra szorult azokban a napokban, mivel folyton csak sírt, sőt enni is képtelen volt. Feleségemmel meghívtuk magunkhoz vacsorára, vagy pedig mi látogattuk meg, hogy segítsünk földolgozni élete nagy csalódását. Egyik alkalommal éppen hazafelé hajtottunk az autónkkal, amikor egy kellemes érzés fogott el: „Milyen jó, hogy segíteni tudunk barátunkon! Milyen jó jót tenni másokkal!” Ebben a pillanatban egy vaku villanását érzékeltem. Rögtön a kilométerórára pillantottam, és egy icipicit gyorsabban hajtottam a megengedettnél. Azonnal elpárolgott minden jó érzés belőlem, és attól kezdve egészen hazáig nem tudtam kiverni a fejemből azt a villanást. Vajon valaki éppen fotózkodott a járdán? Vagy egy közeli digitális hirdetőtábla villanását láttuk csupán? Vagy valamiféle megmagyarázhatatlan, 1268 évente ismétlődő égi jelenségnek voltunk a szerencsés szemtanúi? Vagy… – és ebbe belegondolni is szörnyű volt – talán egy traffipax fényképezte le a rendszámtáblánkat? Bármennyire is reménykedtem a csillagászati magyarázatomban, a levél, amit pár hét múlva kézbesítettek számomra, nem az Asztronómiai Társaságtól, hanem sajnos a rendőrségtől jött.
Minek is mentünk mi lelkigondozni a barátunkat? – tört föl bennem többször is azokban a napokban a gondolat. Hát Isten nem látta, hogy éppen jót tettünk? Miért nem tudott megóvni minket attól a traffipaxtól? Miért történik ilyen dolog olyanokkal, akik Isten vigasztalását viszik a másiknak? Bezzeg – jött elő belőlem a második gondolat – számtalan embert ismerek, akik semmit sem törődnek Istennel és emberekkel, eszeveszetten száguldanak autójukkal, és mégsem kapják el őket a rendőrök.
Ugyan ilyen gondolatok foglalkoztatták Malakiás próféta kortársait is: „Hiábavaló az Istennek szolgálni. Mi haszna, hogy teljesítettük, amit ránk bízott (…)? Inkább a kevélyeket tartjuk boldogoknak, hiszen a gonosztevők gyarapodnak, kísértik az Istent, mégis megmenekülnek” (Malakiás 3:14-15). A próféta azonban így folytatja: „Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az URar, az Úr figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyve az ÚR előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét. Az én tulajdonommá lesznek – mondja a Seregek URa – azon a napon, amelyet elhozok. (…) Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Istent tisztelők és az őt nem tisztelők között” (3:16-18).

Ha ma segítünk valakin, ne azért tegyük, mert cserébe elvárjuk Istentől, hogy megóv minden bajtól (beleértve a traffipaxokat), hanem azért mert szeretjük Istent, és szeretjük az embereket. Az életünk itt a földön ugyan olyan, mint bárki másé, tele van jó és rossz dolgokkal. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy az utolsó napon nyilvánvalóvá fog válni, Isten gyermekei vagyunk.

szerda, május 07, 2014

Illés szerepe



„Íme, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”
(Malakiás könyve 4. fejezet, 5-6.vers)

Illés alakja messze kiemelkedik a próféták közül. Próbákkal és csodákkal teli élete fordulatokban gazdag volt, nem beszélve arról, hogy számtalanszor megtapasztalhatta Isten hatalmának megnyilvánulását (Holló táplálja, Sareptai özvegy olaja, Kármel-hegy, szelíd hang, stb.).

Elragadtatása után a zsidó hagyomány személyét és visszatérését a Messiás eljövetelével kapcsolta össze. A körülmetélésnél elhelyeznek egy széket tiszteletére. A peszahi széder estén külön pohár és kitárt ajtó várja jövetelét.

Ahogy Sírák fia könyvében is olvasható: „Jel lettél a jövendő harag idejére, hogy te csillapítsd le, mielőtt kitörne, hogy az apák szívét fiaikhoz fordítsd, és Jákob törzseit újra helyreállítsd.” (Sírák. 48:10)

Többen keresztelő Jánosban (Máté 11:10) a Felkent előfutáraként, a Malakiási prófécia (Mal.3:1) beteljesedéseként, az újra elküldött és megtestesült Illést látták. Minthogy mások Jézust azonosították Illéssel (Máté 16:14).

Annyi biztos, hogy kétezer évvel ezelőtt járt utoljára itt a földön, mikor ott állt a megdicsőülés hegyén és Mózessel együtt az Üdvözítővel „beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.” (Luk.9:31), így erősítve Őt.

S mit emelhetünk ki ma személyével és tanításával kapcsolatban?

Egyrészt imaéletének példás voltát, melyet Jakab is megemlít (Jak.5:17).

Másrészt azt a bátor és Isten iránti mély elkötelezettséget, mely minden kor emberéhez szegezi a kérdést: Mikor látod be végre, hogy nem szolgálhatsz egyszerre a mammonnak és az Örökkévalónak?

Meddig akarsz még önző vágyaid kielégítésének élni?

Meddig nézel, taposol le, használsz ki másokat?

Meddig rombolod mások hitét, kapcsolatát?

„Meddig sántikálsz kétfelé?”

kedd, május 06, 2014

A családban átadott hit

"Eszembe jutván a benned levő, képmutatás nélkül való hit, amely lakozott először a te nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is."  (2Tim 1:5) 





Az anyák Istentől kapták feladatukat, hogy az Úr szerint dorgálják és neveljék fel gyermekeiket. Érzékeny értelmüket mindig figyelmeztetni kell az Isten iránti tiszteletre és szeretetre. Ha megfenyítik a gyerekeket, meg kell tanítani őket arra, hogy azt érezzék, ilyenkor Isten inti meg őket, mert nem szereti a csalást, igazságtalanságot és a bűnt. Ezért a kicsinyek értelme olyan kapcsolatban legyen Istennel, hogy amit tesznek és szólnak, az az Ő dicsőségét szolgálja. És így évekkel később nem fognak a kötelességek miatt vergődni az élet viharában. 
  Ha fiatal éveikben a gyermekek értelme telve van az igazságról alkotott nemes képpel, tisztasággal és jósággal, akkor érzésviláguk ezek szerint fog kialakulni, így tiszta és magasztos képzeletvilágukat majd nem lehet könnyen megrontani vagy meggyalázni. De ha az ellenkező irányba haladnak, ha a szülők gondolatai hosszasan időznek apró dolgok felett, ha beszélgetéseikben mások jellemhibáit kifogásolják, ha szokásukká válik, hogy mások életviteléről panaszkodnak; akkor a kisgyermekek a megvetés és lenézés példáját követik. A gonosz nyomot hagy bennük, s mint a leprafertőzés ragad hozzájuk életük későbbi éveiben is. 
  Az istenfélő, gondoskodó anyák által elültetett magok a kisgyermekekben az igazságosság fáivá fognak cseperedni, melyek virágot hoznak és gyümölcsöt teremnek. Az istenfélő apák elvhű és példamutatáson alapuló leckéi - csakúgy, mint József esetében - lépésről lépésre gazdag gyümölcstermést fognak eredményezni. 
  Vajon felülvizsgálják-e a szülők gyermekeik nevelésében végzett munkájukat? Vajon számba veszik-e azt, hogy eleget tettek-e kötelességüknek reménnyel és hűséggel, hogy ezek a gyerekek az öröm és boldogság koronáivá lehessenek majd az Úr napján? Úgy munkálkodtak-e gyermekeik boldogulásáért, hogy amikor Jézus lenéz rájuk a mennyből, Lelkének ajándékával megszentelheti fáradozásaikat? Szülők, a ti feladatotok, hogy felkészítsétek gyermekeiteket, hogy ebben az életben minél hasznosabban éljenek, s hogy végül megoszthassátok velük annak dicsőségét, Aki eljövend.


Ellen G. White, A Szentlélek eljő reátok

hétfő, május 05, 2014

Nincs ok a csüggedésre

"Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek" 

Zsoltárok könyve 42:12

Ábrahám több volt, mint csüggedt, amikor az akkorra már egyedül maradt fiát kellett vinnie az áldozati oltár felé. De ő volt a legboldogabb, amikor az oltár lángja fellángolt, de egy kos égett rajta a fia helyett.

A sareptai özvegy bizonyára nem ugrándozva, hanem mélységes szomorúsággal mehetett tüzelnivalót gyűjteni az utolsó vacsorájukhoz, ami után egyetlen reménye az maradt, hogy meg
 halhat a fiával. Talán még akkor sem tudott a csüggedtségnél egyebet érezni, amikor Illés azt kérte tőle, hogy az utolsó marok lisztecskéből és néhány csepp olajból neki készítsen ételt - ugrás a semmibe. De Isten láthatatlanul megsokszorozta a keveset - ameddig kellett elég volt. A halál helyett egy isteni csoda átélője lehetett. Kár volt szomorkodni.

Dániel és társai több, mint biztos, hogy elcsüggedtek, amikor fogolyként kerültek Babilonba. De Isten neve rajtuk keresztül lett ismert abban a birodalomban az ő jelenlétükön és hűségükön keresztül. Nem örültek, amikor a tüzes kemencébe vetették őket, de páratlan tapasztalatban volt részük, amikor Isten Fia eljött értük a tüzes kemence lángjai közé.

Jézus halálakor a tanítványok csüggedésére nem volt és nem is lesz szó, ami kifejezhetné ennek a mélységét. A legsötétebb éjszaka a feltámadás szempontjából viszont a legnagyobb győzelemmé vált! Amit a legrosszabb eseménynek gondoltak, a leghatalmasabb diadallá változott a feltámadás reggelére.

Amikor elcsüggedünk, azt gondoljuk, hogy nincs kiút. Pedig Istennél ezer út van ott is, ahol mi egyet sem látunk. Jó lenne ezt a legsötétebb napokon feleleveníteni magunkban!

vasárnap, május 04, 2014

Jóbarátok - „I'll be there for you...”

„Van ember, aki bajba juttatja felebarátait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.”
Példabeszédek könyve 18:24

Ki tudja hányszor végignézted már a Jóbarátok összes epizódját. Tanulás előtt, után, néha helyett is, házimunka közben, és csak úgy, szórakozásként, mert még mindig megnevettet, és sokszor el is gondolkodtat a lét nagy kérdésein. Most is füledben cseng a főcímdal, a ritmusát dobolod a lábaddal és közben dúdolsz csendben magadnak: „I'll be there for you...” (Ott leszek, hogyha szükséged lesz rám)

Mert kell egy csapat, nem élhetsz magányosan. Kell, hogy tartozz valahová a családodon kívül is. Kellenek hasonló korú, érdeklődésű emberek, akikkel meg tudod osztani a szürke hétköznapok komor varázsát. Kellenek barátok, „jóbarátok”, akikkel együtt sokkal könnyebb. Akik melletted állnak és hisznek benned akkor is, amikor mindenki más bolondnak titulál. Akik nem hagyják, hogy egyedül vidd véghez az őrült tervedet, hanem veled együtt ugranak a semmibe. Akik veled együtt nevetnek és sírnak is, ha kell. Akikkel tartalmasabb ez a rövid élet, és akik miatt is érdemes kitartani. 

A mai igéből bátorítást, feladatot kaphatsz az előtted álló hétre ezen a téren. Legyél Te ez a „jóbarát”! Nézz végig az életeden, a körülötted lévő embereken, és ne hagyd, hogy a mindennapok taposómalma elvegyen minden időt a megélhetés küzdelmére! Ne hagyd, hogy a felnőtt sors, a lassan bővülő család gondjai elmagányosítsanak, és amikor majd a gyerekek kirepülése után a Kedvessel körülnézel, ne legyen az, hogy nem látsz senkit sem magatok körül! Ma gondolj a barátaidra, a talán méltatlanul régen elfeledettekre. Gondolj rájuk, és ne várd, hogy ők hívjanak, tedd meg Te az első lépést! 

Isten Fia ebben is példát mutatott neked. Ő nem sajnálta az időt a barátaira, sosem volt túl elfoglalt ahhoz, hogy ne lett volna gondja a hirtelen Péterre, a forró fejű Jánosra és Jakabra. Amikor kellett, sírt Máriával Lázár sírjánál, és amikor kellett, előhívta a halottat az újbóli életre. Halála előtt gondja volt arra, hogy még az árulónak is megmossa a lábát, és minden lehetséges követ megmozgatott azért, hogy megmenthesse Júdást. És amikor a kertben, az utolsó nyugodt perceiben az Atyához fordult, a barátaiért, érted és értem imádkozott. Azért, hogy folytathassuk az Ő művét, hogy élhessük tovább az Ő életét, és barátai legyünk azoknak, akikkel összegubancolt az élet. 

Hát legyél ez a barát! Tedd azt, amit Jézus tett! Legyél Te az, aki nem hagyja magára a másikat. Legyél ott a jó és szörnyen kemény napokban is, és engedd, hogy számíthassanak rád! Ne próbáld elszigetelni magad a másiktól, hanem lásd meg a kapcsolatokban rejlő varázst, és akarj a másik barátja lenni, mert egyedül túl kopár az élet.