csütörtök, február 02, 2012

Értelmetlen?


Azután ezt a példázatot mondta: "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki." (Lukács evangéliuma 13:6-9)

Megfigyeltem, hogy a szakemberek két csoportba oszthatók egy szokás alapján. Vannak, akik gyűjtögetnek, és vannak akik nem. “Ez még jó lesz valamire!” - mondta a vízszerelő a kicserélt alkatrészekre és magával vitte őket. “Ez már semmire sem jó, ki kell dobni!” - mondta az autószerelő a lecserélt hibás váltóra. Szakmai okok, vagy talán személyiségi jegy, ami meghatározza a szakemberek elromlott alkatrészekhez való hozzáállását?  Vagy talán a fogyasztói mentalitás az ami kiirtja a “tegyük félre, hátha jó lesz még valamire” filozófiáját?
A gazda nézőpontja talán még a mindent megtartó ember számára is érthetetlen. Hiszen a fügefának nemcsak egyszer, de többször is teremnie kellett volna évente. Sőt, már három év telt el azóta, hogy először teremnie kellett volna. Nincs értelme tovább várni: ebből a fából bizonyosan semmi sem lesz a természet törvényei szerint. A vincellér ötlete nem állja ki a logika próbáját. Vajon mennyi az esélye, hogy jövőre terem az a fa, amit addig is minden évben megtrágyázott, körbeásott? Értelmetlen még egy évet rápazarolni.
Vannak dolgok, amiket sose dobnánk ki. Vannak fák, amiket sose vágnánk ki. Azok, amik a szívünkhöz nőttek! Bármilyen rozsdásak, bármilyen haszontalanok, bármilyen értelmetlenek is legyenek, nem válunk meg tőlük.
Isten sem válik meg tőlünk! Vár még egy évet: hátha megteremjük a szeretet, az öröm, a béke, a türelem, a szívesség, a jóság, a hűség, és a önmegtartóztatás gyümölcsét…

Értelmetlen? Szeret!