Jézus nem utasít el
"Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki
énhozzám jön, azt én nem küldöm el."
János evangéliuma 6:37
Semmi sem áll távolabb a valóságtól, mint az a gondolat,
hogy Isten nem törődik az emberekkel, és arra törekszik, hogy jól
megleckéztessen, megbüntessen mindenkit. Nagyon egyszerűen lemérheted ezt a
kérdést: mit érzel általában Istennek kapcsolatban? Érezted-e már nyomasztónak
mindent átható tekintetét? Vagy talán csak bosszúsan gondoltál rá, ha valamilyen
nehézséggel küzdöttél?
Isten sokszor elérhetetlennek, érthetetlennek tűnik
számunkra. Ezzel nincs is semmi probléma, mert bűneink miatt egyre távolabb
kerülünk a szent és tiszta Istentől. Hogyan is mehetnék én hozzá? Méltó
vagyok-e arra, hogy kegyelmébe fogadjon? Az igazi kérdés inkább az, hogy bízok-e én benne, jól ismerem-e ahhoz, hogy hozzá forduljak.
Az Istennel
kapcsolatos kétségeink, aggályaink abból adódnak, hogy elfeledkezünk arról az
időről, amikor az Isten ember volt. Az Isten-ember Jézus Krisztus elérhető,
megközelíthető, bizalomgerjesztő volt. Nem kellett félni attól, hogy valakit
elküld, mert nem méltó hozzá.
Jézus nagyszerűsége mégsem csupán az volt, hogy
kézzelfoghatóan, fizikálisan elérhető volt. Ő nemcsak elfogadta, hanem kereste,
hívta maghoz a bűnösöket, hogy általa lehetőségünk és bátorságunk legyen megállni
Isten trónjánál.
Jézus ma sem küld el senkit, aki rajta keresztül szeretne
üdvözülni, örök életet és irgalmat nyerni. Az ajtó viszont bezárulhat előttünk,
ha nem lépünk hittel és kellő alázattal.
