szombat, augusztus 13, 2011

Inkább keress, mint aggodalmaskodj!

„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." Máté 6,33-34 Új fordítás

Jézus tanácsa ez: Inkább keress, mint aggodalmaskodj! Miért? Mert az aggodalmaskodás bénít, passzivitásra nevel és így az élet ellensége. Ugyanakkor a keresés élénkít, aktivizál, visszahoz az életbe. Aki aggodalmaskodik, az sokszor otthon ül kétségbeesetten, fél a be nem következő, de valószínűsíthető rossztól. Érzékei tompulnak, nem látja meg a jót, csak az ellenkezőjére figyel. Számára minden nap borús. A kereső ember egészen más, számára az értékek fontosak, minden ami használ, vagy felhasználható valamire.

Jézus szerint az ilyen emberek állnak közelebb Isten országához, mert ez az ország az, ami valós kincseket tartogat mindenki számára, de csak a keresők találják meg. Passzívan nem lehet megismerni Istent, nem lehet megtalálni a Hozzá vezető utat. Természetesen a kereső embernek is lenne és van min aggódnia, de tudnia kell a mértéket! Aki Isten országára talál, az az ember érti, hogy sorsa Ura kezében van, ezért csak azzal törődik, ami közvetlen előtte van. Ez pedig mindig a MAI nap.

Keressük, hát először ma az Isten országát, keressük mindig a mai napra való igazságát! Az aggodalmaskodásunkat pedig cseréljük fel az Ő gondviselésébe vetett hittel!

péntek, augusztus 12, 2011

Örök szeretet


„… örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.”

Jeremiás 31:3.

Bizonyára hallottad már a reklám szövegét: „Mert megérdemlem!” Vajon Isten azért terjeszti ki rám szeretetteljes jóindulatát, jóságát, kedvességét, szívességét, mert megérdemlem? Aligha?

Akkor miért takar be – mint egy esernyővel – az Ő kedvességével? Egyszerűen azért, mert Ő szeret engem! Szeret Téged!

Nem úgy, mint ahogy te szereted a paprikás krumplit – azaz „erosz” szeretettel.

Nem is úgy, ahogy egy ember szerethet egy barátot – azaz „fileo” szeretettel

Hanem igazi Isteni szeretettel – azaz – „agapé” szeretettel.

Úgy szeret, hogy nem vár érte viszonzást.

Akkor is szeret, ha te nem szereted Őt.

Úgy szeret, ahogy vagy, és nem azt mondja, hogy szeretlek, HA megváltozol! Ő szeretne ernyője – irgalmasságának, kedvességének, megbocsátásának ernyője alá vonni, és szeretné, ha Vele együtt ottmaradnál. Nem keresnél kibúvót, más utakat.

Az Ő vágya, hogy ma föléd terjeszthesse szeretetteljes jóindulatának ernyőjét, és szeretné, ha az egész napodat Vele töltenéd. Akarod? Te is vágysz erre? Rajta biztosan nem múlik, csak rajtad, hogy ez megtörténjen!

csütörtök, augusztus 11, 2011

Jóval győzni meg a rosszat

"Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval."

Pál levele a rómaiakhoz 12:21







Szabó Lőrinc:
Biztató a tavaszban

Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat,
te nem azért vagy, hogy odaragadj
ügyhöz, multhoz, amely nem a tiéd,
és dac poshasszon és keserüség.
Kaptál ütleget, kaptál eleget
(légy keresztyén s mondd: érdemelteket,
s könnyűlsz tőle!)… Most ne vélt igazad
emlegesd, s ne a hibát, a zavart
(az benned is volt!): nézd a rétet, a
nagy fényt, a Feltámadást!… Tavasza
jött újra a földednek: nézd, a nép
dolgozik, szépűl város és vidék:
nem árt, hogy eltűnt sok gőg, régi copf,
s jobb lesz a jó, ha te is akarod,
ha igazán:… másét és magadét,
úgy gyógyítod ama ezer sebét,
ha az csordítja megnyugvó szived,
ami sosem elég, a Szeretet!

szerda, augusztus 10, 2011

Bűnvallás, imádság

„Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.”
(Jakab apostol levele 5. fejezet 16. vers)


A bűn kezelésével kapcsolatban, nagy általánosságban, két alapvető hozzáállást tapasztalhatunk. Vagy elbagatellizáljuk, megmagyarázzuk, vagy állandó önváddal sanyargatjuk magunkat.

Bizony sokan Isten kegyelme és szeretete mögé bújva állítják, hogy az Örökkévaló úgyis ismeri gyenge emberi mivoltunkat, miért várná tehát el, hogy törekedjünk a bűntelenül élni. Imádkozunk és vezeklünk egy sort és ezáltal minden el van rendezve.

És ott van a másik véglet, mikor egyes személyek olyannyira képtelenek megbocsátani maguknak, hogy minden hétköznapi ’tragédia’ okát saját bűneik következményeként állítják be, „ez miattam van” felkiáltással.

Ám Isten Igéje más utat tár elénk. A bűn és annak megfelelő kezelését a bűneset történetétől az áldozati rendszeren keresztül a Jelenések könyvéig mindenhol fellelhetjük.

A bűn, az Isten elleni lázadás, az engedetlenség; nem játék. Ámíthatjuk ugyan magunkat, hogy a végén Isten úgyis megkegyelmez, csakhogy Jézus maga mondta; „Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Máté 7:21)

Isten akarata pedig az, hogy mind Vele, mind embertársainkkal rendezett kapcsolatunk legyen. Ezért bátorít Jakab arra, hogy valljuk meg bűneinket egymásnak. Pontosabban, annak, akivel kapcsolatos az.

Nem elég, ha Istennek megvalljuk bűnünket, és törekszünk többé nem elkövetni azt, Jézus szavai az egymás irányában történő rendezésre szólítanak fel:

„Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat. (Máté 5:23-24)

Így, most imádkozz, hogy Isten adjon erőt odaállni embertársad elé és bocsánatot kérni és adni. Majd együtt imádkozni. Mert ez az igazi gyógyír.

kedd, augusztus 09, 2011

Isten erős karja véd…




Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. Ésaiás 41,10




Ne ámítsd magad testvérem, Isten megváltott gyermekei is itt élnek ezen a bűntől megrontott földön. Bennünk is feltámad a keserűség, szomorúság, félelem.

Az elmúlt napokban több hívő keresztény keresett meg, hogy „Mi lesz velünk, ezentúl nem lesz egyházunk, nem gyűlhetünk össze gyülekezetünkben, üldözni fognak bennünket?
Az első körben nem kerültünk be az államilag elismert egyházak közé és ez okozta a félelmet. A bibliai próféciákat ismerve én biztos vagyok benne, hogy ez még nem a „nagy nyomorúság”. Isten kezébe téve a saját és Egyházunk sorsát, Ő a legjobbat hozza ki ebből a helyzetből.

Úgy hallottam, hogy a Bibliában 365 helyen van benne, hogy „ne félj”. Minden napra jut egy ilyen tartalmú igehely. Isten azt szeretné, hogy benne bízva előre és felfelé tekintsünk.

Dániel félt az oroszlánok vermében? Mi volt József gondolatában amikor ártatlanul börtönbe zárták? István kitől kapta az erőt, mielőtt halálra kövezték? Az Úr egy pillanatra sem vette le tekintetét a szenvedő Jóbról.

Ugyanez az Isten van velünk is a nehézségek között, ugyanez az Isten bátorít bennünket, mint aki Dánielt, Józsefet, Istvánt, Jóbot is megerősítette.

Énekeljük el ma reggel is ezt a rövid éneket: „Áldjuk őt, áldjuk őt, Isten erős karja véd: Féltőn őrzi gyermekét, áldjuk őt, áldjuk őt, áldjuk, áldjuk, áldjuk őt”

hétfő, augusztus 08, 2011

A hirtelen harag

Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik.

Prédikátor könyve 7:9

„Nyugalom!” Halljuk, mondjuk nem egyszer. De mi a baj a bosszankodással? Talán nem kellene szóvá tenni véleményünket, érzéseinket, ha valami olyan dolgot tapasztalunk, ami méltatlan, igazságtalan, felháborító?

Érdekes, hogy amikor a Biblia a bosszankodásról beszél, több olyan példát említ, amikor valaki irigykedve tekint a másikra. Ne bosszankodjunk azon, hogy a gonoszoknak jól megy soruk. A tanítványok azon bosszankodnak, hogy egy asszony Jézusra pazarol egy igen drága kenetet. Isten népének ellensége azért bosszankodik, mert látják milyen áldás van rajtuk.

Sokszor azért háborgunk magunkban, mert nem úgy működnek a dolgok, ahogy kellene, vagy ahogyan elképzeltük.  (Talán ma reggel többen azon bosszankodtatok, hogy miért nem került fel időben a mai bejegyzés… :)  ) Az életünk tele van ilyen és ehhez hasonló helyzetekkel. Lesz is bőven, mert egy tökéletlen világban élünk, csöppet sem tökéletes emberekkel körülvéve.

A bosszankodás azért hiábavaló, mert nem változtat a helyzeten. Helyette viszont megtöltjük elménket negatív gondolatokkal, melyek sokszor negatív szavakban vagy tettekben kerülnek kifejezésre. Bosszankodás közben ráadásul elfelejtünk hálásnak lenni és imádkozni, pedig ezekre ilyen esetekben sokkal nagyobb szükségünk van.

vasárnap, augusztus 07, 2011

Szeretlek!

„Titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket.”
Thesszalonikaiakhoz írt első levél 3:12

Szétnézel a világban, és igen, ez az, ami nagyon hiányzik. Házasságok szakadnak szét, gyerekek nőnek fel csonka, rendellenes családokban, helyes apa-, és anyakép nélkül, és ők is ezt örökíthetik tovább. Szeretet, igazi szeretet. Szeretet, ami nem kér, hanem ad; szeretet, ami türelmes, jóságos; ami nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Szeretet, ami nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Szeretet, ami soha el nem fogy.

Megváltoztatni nem tudod a világot, de mégis tehetsz egy hihetetlenül fontos és lényeges lépést: Te kezdd el! Imádkozz a menny Istenéhez azért, hogy adjon igazi szeretetet a szívébe. Imádkozz azért, hogy megtanulhasd tőle a szeretet életét!

Legyen ez a heted mottója, és szeress még jobban!