Amilyen az adjonisten...
„Ezt is mondta nekik: „Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.”
Az emberi kommunikáció, az ezt kutató tudósok szerint 5+1 fontos elemből tevődik össze. Mindenek előtt van egy “adó” és egy “vevő”, vagy mondhatjuk beszélőnek és hallgatónak is, ők a két személy, akik kommunikálnak egymással. Kettejük között van az “üzenet”, amit az előbbi az utóbbival meg szeretne osztani. Az üzenet azonban “kódoláson” és “dekódoláson” kell, hogy keresztülmenjen (ezek lehetnek a megfogalmazás és az üzenet értelmezése) valamint valahol félúton a "környezet" is befolyásolhatja az értelmezést (például egy zajos autóbuszon megakadályozhatja azt). Mint már most is láthatod, az üzenet sok különböző lépésnél torzulhat, romolhat. Jézus erre hívja fel a figyelmünket ebben a tanításában.
Eddig tartott az üzenet egyszerű része. Most jön a neheze.
"Vigyázzatok, hogy mit hallotok!” — “Ez a leves sós!” Hány különböző módon lehet kimondani ezt a mondatot? Próbáld meg! Felháborodottan, lekezelően, segítőkészen, barátságosan, jókedvűen,… Biztos vagyok benne, hogy nem az összeset soroltam fel. És mit gondolsz, hányszor van, hogy csupán rosszul “dekódoljuk” a másik ember üzenetét? Régi anekdota, amikor a katonagyerek üzenetet küld a szüleinek, melybe csak ennyi van írva: “Apám, küldj pénzt!” Az apa elolvasva kikel magából, haraggal hívja magához feleségét: "Nézd, milyen arcátlanul követelőzik ez a neveletlen!” Az anya elveszi tőle a levelet, elmosolyodik és kérlelő, kedves hangon olvassa fel: “Nem is azt írta, csak ennyit: Apám, küldj pénzt!”
Mi van akkor, ha sokszor csak “rosszul halljuk” amit a másik mondani akar. Meg kell tanulnunk “jól” hallani: nem a fülünkkel, hanem a szívünkkel is. Lehet, hogy ő nem is úgy értette (kódolta), ahogy mi hallottuk (dekódoltuk). Jézus erre figyelmeztet bennünket első körben: Vigyázzatok, mit hallotok! Figyeljetek oda a másik emberre! Ne ítéljetek elhamarkodottan!
"Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.” — A “kettős mérce” napjaink komoly problémája. “Ami a tied, az az enyém is; ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd.” Vagy ahogy George Orwell az Állatfarm című könyvében olyan találóan megírta: "Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.” Egyes ember jogai sokszor kevesebbet érnek, mint másoké, legalábbis meghajtjuk a fejünket a kultúra és a társadalmi norma elvárásai előtt. Ha idős, ha fiatal, ha munkanélküli, ha a kisebbséghez tartozik, ha nő, ha fogyatékkal él…
Keresztényi életünk egyik meghatározó jele, hogy hogyan fordulunk azok felé, akik a társadalom mérlegének “kevésbé egyenlő” tányérjában vannak. Hogyan kommunikálunk velük? Mit mondunk nekik? Mit várunk viszont tőlük?
Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Mind ismerjük a közmondást. Ahogyan mi bánunk másokkal, úgy bánnak ők is velünk.
A kommunikáció tekintetében nem az elmélet a bonyolult: azt mindenki tudja, hogyan kellene működjön. A neheze a gyakorlat. Amikor a szavak nem úgy hagyják el a számat, vagy nem úgy érik a fülemet, ahogyan arra számítottam volna: ekkor kell egy pillanatra megállni, és elgondolkozni azon, amit Jézus ma tanít nekünk!
