Hűséges szolgálat és szabadulás
De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán torkából.
(2Timótheus 4:17)
Isten különleges erőt és támogatást ígér azoknak, akik az evangélium szolgálatára szentelik magukat. Így történhetett meg, hogy Luther eredményekben gazdag, termékeny élet után betegségben halt meg, pedig az ellenségei kezdettől az életére törtek. Pál apostol is megszabadult még „az oroszlán torkából”, azaz Néró hatalmából is. Maga Néró mentette fel. Ez is egyfajta csoda, és nem csak az, amikor angyal vezet ki az őrségeken keresztül (l. Péter – Apcs 12. fej.) A szabadításnak az a formája, amikor Isten „az ember ellenségét is jóakarójává teszi” (Péld 16:7), a mi életünkben is megtapasztalható, ha a fizikai fogság még nem is.
De joggal kérdezhetnénk, hogy ha ekkora hatalma van Istennek, akkor miért engedte meg egyáltalán a fogságot? A fenti ige erre is válasszal szolgál: Azért, mert felhasználta azok javára, akik csak így találkozhattak az evangéliummal: őrök, kihallgatók, bírák. Így teljesedett a korábbi jövendölés Pálról, hogy „ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok, királyok és Izrael fiai előtt... Megmutatom neki, mennyit kell neki az én nevemért szenvedni.” (Apcs 9:15-16) Pál a fogsága révén a legmagasabb méltóságokkal is érintkezett, és nem is eredménytelenül. Bizonyságot tett Istenről, aki pedig „mellé állt” és megáldotta, végül pedig megszabadította, ahogyan korábban a három héber ifjút is a Dura mezején (Dán 3. fej.).
Mire tanít mindez bennünket? Nem tudjuk, hogy Isten miért enged meg bizonyos körülményeket az életünkben, azt viszont tudjuk, hogy az evangélium ügyének előbbre vitele közben is tekintettel van gyermekeinek az érdekeire, akiket ebben eszközül használ. Ezért szemléljük mindenkor, így ma is azzal a várakozással a történéseket, hogy mi lehet Isten terve ezekkel, mire akar felhasználni, és mikor hoz megoldást az adott helyzetben.
