Koldus és királyfi
„Pilátus
ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod,
hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy
bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az
én szavamra.”
János evangéliuma 18:37
A helytartó
patyolat tiszta tógában, büszkén áll az emelvényén, szembe vele pedig egy szegényes,
piszkos ruhás, megviselt arcú férfi. Olyan ez, mintha Mark Twain Koldus és királyfi
című regényéből látnánk egy jelenetet. Minden érzékszervünk azt súgja, hogy a
helytartó a „király”, körülötte sürögnek a szolgák, mögötte vigyázzállásban a díszőrség,
az ő szavát lesi az írnok, és úgy tűnik, teljesen ura a helyzetnek. Vele
szemben azonban a „koldus”, akire mindenki csak megvetően néz, aki mögött nem
áll senki, akinek a szavára semmit sem adnak, és akit hamarosan halálra ítélnek
és kivégeznek. Ez a szerencsétlen „koldus” azonban azt állítja magáról, hogy ő „király”.
Nos, ez éppen olyan nevetséges, mint mikor Twain regényében a koldus királyi
köszöntést várt el a környezetétől. Mindenki látja, mindenki tudja, hogy ő csak
egy közönséges koldus, aki valószínűleg elvesztette józan eszét, és azért
viselkedik ilyen nevetségesen. Csakhogy azt is megtudjuk Twain történetéből,
hogy a látszat sokszor csal. A könyv utolsó lapjain kiderül, hogy a koldus
valóban király volt, és az, akit eddig királynak gondoltak, valójában csak egy
koldus.
Ugyan ezt látjuk
Pilátus és Jézus esetében is. Akiről azt gondolnánk, hogy hatalma van, hogy ura
a helyzetnek, hogy „király” a jelenlevők között, valójában nem az, hanem a
tömeg véleményének, az előkelő zsidók nyomásának és a saját gyenge jellemének a
rabja. Akiről pedig azt gondolnánk, hogy megalázott és kiszolgáltatott „koldus”,
valójában a világmindenség „királya”.
Ugyanez a twaini
paradoxon figyelhető meg mind a mai napig. Azok az emberek, akik
környezetünkben hatalmasnak tűnnek (vagy pénzükből, vagy befolyásuknál
kifolyólag), valójában önző énük bábjai csupán. Mindemellett sokan
nevetségesnek tartják azokat a keresztyéneket, akik egy 2000 évvel ez előtt kivégzett
„koldusban” hisznek, valójában azonban ezek az emberek a világmindenség „királyához”
tartoznak.
Légy ma is inkább „koldus” a környezeted
szemében, de a „király” embere Isten szemében, mint hatalmas a világ mércéje
szerint, de lelkileg üres tarisznyájú „koldus”!
