Milyen a bölcsesség?
„A bölcs szívű értelmesen beszél, és ajkával is gyarapítja a tudást.”Példabeszédek 16,23
Azon tűnődtem, ha a bölcsesség ember lenne, milyen lenne? A legtöbben azt a választ adnánk erre a kérdésre, hogy öreg, mert a bölcsesség az eltelt idő, és az alatta megszerzett tudás gyermeke. Erre azonban egy újabb kérdés merül fel bennem. Minden öregember bölcs is egyben, és a megszerzett tudás valóban bölcsé tette gazdáit? A válasz azonban erre is hasonló, mint az előbb. Láttunk már sok férfit és nőt, akik fölött az évek úgy szálltak el, mintha csak kívülről érintette volna őket. Az arcuk megráncosodott, a hajuk megőszült, mégis ifjúkori tévedéseik rabjai maradtak. Ismerek több tanárt is, akik hibái nem javultak meg tudományuk által, sőt sokszor saját „igehirdetéseink” is leginkább önmagunkra pirítanak.
Milyen akkor a bölcs ember? Ha a bibliaszöveg alapján próbálom egyszerűen megfogalmazni, azt kell mondanom: Bölcs az, aki másokra olyan hatást gyakorol, hogy azok többek lesznek általa a szeretetben.
„Bölcsnek és boldognak csak az az ember mondható, aki reggel fölébredvén azt mondja: Ma jobb akarok lenni, mint tegnap.”
Fenelon
