Az evangélium Isten hatalma
„Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek: először is a zsidónak, azután a görögnek.”
Rómabeliekhez írt levél 1:16
(Szent István Társulat)
(Szent István Társulat)
Egy asszony elhaladt egyszer egy garázssor mellett, ahol különböző használt holmikat árultak. A sok kacat között meglátott egy képet, amely megragadta a figyelmet. A képen a következő felirat állt: „Az imádság életeket változtat meg.” Megvette a képet, majd mikor haza érkezett vele, keresni kezdte a megfelelő helyet a házban. Úgy gondolta, hogy az étkezőben mindig szem előtt lesz, így felakasztotta a falra az ebédlő asztal fölé. Izgatottan várta a hazatérő férjét, aki közömbösen reagált felesége új szerzeményére. Másnap, mikor az asszony észrevette, hogy a kép nincs a helyén, majd takarítás közben megtalálta elrejtve a könyvespolc mögött. Furcsállotta a dolgot, de visszaakasztotta a képet a falra. Másnap megismétlődött az esemény. Ekkor megkérdezte a férjét, hogy mi a baj? Talán rossz helyen van a kép? - Nem. Esetleg nem tetszik az üzenete? - Dehogynem, nagyszerű a mondanivalója. De akkor mi a probléma? - Az, hogy egyszerűen nem szeretem a változást – válaszolta a férj.
Legtöbben – különösen egy bizonyos kor után – mi sem igazán szeretjük a változást. Változás nélkül viszont lehetetlen kereszténynek lenni. A kereszténység lényege a változás. Attól kezdve, hogy elfogadtuk Krisztust, folyamatosan változik az életünk, remélhetőleg addig, míg teljesen új teremtések nem leszünk Krisztusban.
A mai igénkben Pál azt mondja, hogy az evangéliumnak életeket átformáló ereje, hatalma van. A megváltás jó hírével találkozó ember élete mindig megváltozik. Gondoljunk csak a betlehemi pásztorokra, akik a Messiás születése hírét hallva először féltek, aztán örvendeztek, majd reménnyel és hittel a szívükben elmentek Jézushoz. A találkozáskor Isten dicsőítették, és hirdették másoknak is a jó hírt, amit az emberek csodálkozva hallgattak (lásd: Lukács 2:8-18).
Pál üzente és tapasztalata is ehhez hasonlított, csak ő már a feltámadt Krisztust hirdette. De a jó hír hatása ugyanaz: életek változnak meg. Pál azt mondja az 1Korinthus 15:10-ben: „De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan.”
Isten kegyelme – amely a kereszten lett leginkább nyilvánvaló – átformálja egész életünket. Legyőzetett a halál és a halál fullánkja, a bűn is eltöröltetett. Ezzel az ember legnagyobb, saját erejéből legyőzhetetlen ellensége végleg el lett tiporva. Tanulhatunk, dolgozatunk, harcolhatunk jó dolgokért, de halállal és a gyökerével, a bűnnel szemben tehetetlenek vagyunk.
Jézus megmentett a biztos pusztulástól, ráadásul felfoghatatlanul dicső élettel ajándékozott meg.
Egy ilyen jó hír nem hagyhat bennünket hidegen. Nem mondhatjuk, hogy ez mind szép és kedves dolog, de én akkor sem akarok megváltozni.
Pál nem szégyellte azt a változást, amit a rómaiak szemében egy kivégzett ácsmester követése eredményezett életében. Nem szégyellte, sőt büszke volt rá. Beszélt róla egyszerűen, tisztán. És hatására emberi életek változtak meg.
Vajon ma hogyan hat rám ez az erő? Vajon az evangélium hoz-e ma változást emberi életekben?
Legtöbben – különösen egy bizonyos kor után – mi sem igazán szeretjük a változást. Változás nélkül viszont lehetetlen kereszténynek lenni. A kereszténység lényege a változás. Attól kezdve, hogy elfogadtuk Krisztust, folyamatosan változik az életünk, remélhetőleg addig, míg teljesen új teremtések nem leszünk Krisztusban.
A mai igénkben Pál azt mondja, hogy az evangéliumnak életeket átformáló ereje, hatalma van. A megváltás jó hírével találkozó ember élete mindig megváltozik. Gondoljunk csak a betlehemi pásztorokra, akik a Messiás születése hírét hallva először féltek, aztán örvendeztek, majd reménnyel és hittel a szívükben elmentek Jézushoz. A találkozáskor Isten dicsőítették, és hirdették másoknak is a jó hírt, amit az emberek csodálkozva hallgattak (lásd: Lukács 2:8-18).
Pál üzente és tapasztalata is ehhez hasonlított, csak ő már a feltámadt Krisztust hirdette. De a jó hír hatása ugyanaz: életek változnak meg. Pál azt mondja az 1Korinthus 15:10-ben: „De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan.”
Isten kegyelme – amely a kereszten lett leginkább nyilvánvaló – átformálja egész életünket. Legyőzetett a halál és a halál fullánkja, a bűn is eltöröltetett. Ezzel az ember legnagyobb, saját erejéből legyőzhetetlen ellensége végleg el lett tiporva. Tanulhatunk, dolgozatunk, harcolhatunk jó dolgokért, de halállal és a gyökerével, a bűnnel szemben tehetetlenek vagyunk.
Jézus megmentett a biztos pusztulástól, ráadásul felfoghatatlanul dicső élettel ajándékozott meg.
Egy ilyen jó hír nem hagyhat bennünket hidegen. Nem mondhatjuk, hogy ez mind szép és kedves dolog, de én akkor sem akarok megváltozni.
Pál nem szégyellte azt a változást, amit a rómaiak szemében egy kivégzett ácsmester követése eredményezett életében. Nem szégyellte, sőt büszke volt rá. Beszélt róla egyszerűen, tisztán. És hatására emberi életek változtak meg.
Vajon ma hogyan hat rám ez az erő? Vajon az evangélium hoz-e ma változást emberi életekben?
