reggeli dicséret

A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja. Példabeszédek könyve 17. fejezet 22. verse Ma van a gyermekkönyvek nemzetközi napja és eszembe jutott mennyi örömet jelentett számomra a mesék világa szüleim, nagyszüleim szájából. Milyen sokat jelentett az olvasás.  Amikor lehunytam a szemem és hallgattam édesanyám, nagymamám szavait egyszerre én lettem Árgyélus királyfi, én győztem le a hétfejű sárkányt és megmentettem tündérszép Ilonát. Később ott voltam Matula bácsival meg Bütyökkel a Kis-Balaton nádkunyhójában. Együtt szereltük fel a horgászbotot, velük tanultam meg, hogyha elsütöm a nagy sörétest, hogy ne vágjon állba. De együtt rágtam a gittegylettel a gittet, harcoltam a vörösingesek ellen Bokával és Nemecsekkel. Üldöztem az indiánok ellenségeit Old Satterhanddel. De ne gondoljátok, hogy ez azt jelentette, hogy begubóztam a könyvespolc ajándékaival a szobába és ki sem dugtam onnan az orrom. Nem. A kalandokat kivittem a játszótérre a barátaimho...

Békés hajlékban lakik majd a népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban. Ézsaiás könyve 32. fejezet 18.vers Manapság talán a béke és az arról való gondolkodás az egyik legérzékenyebb téma. Kontinensek, országok és csoportok közötti konfliktus helyzetektől hangos a világ és sajnos ez a békétlenség át ragad a munkahelyi, baráti, sőt a családi közösségekre is. Sokan vágynak a békére, a nyugalomra, mégis valahogy az vehető észre, mintha ennek a vágynak a szöges ellentétét valósítanák meg. Vágynak a békére, de fegyvert fognak. Vágynak a nyugalomra, de viszályt szítanak. Egy ellentmondásos világban élünk, ahol a békét fegyverrel akarják kierőszakolni és ahol a nyugalmat egy feszültséget generáló helyzetben keresik. Nagyon nehéz a békéről és a nyugalomról gondolkodni akkor, amikor a közeli és távoli vidékeken, látható vagy éppen láthatatlan módon zajlik a harc és sokan talán mit sem sejtenek arról a veszélyről, ami következhet. Nem csak veszélyes, de frusztráló is ez a jelenlegi á...

Amikor őt elvetette, Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről bizonyságot is tett, és azt mondta: Szívem szerint való férfit találtam, Dávidot, Isai fiát, aki teljesíti minden akaratomat . Apostolok Cselekedetei 13:22   Valakit, azaz Sault, Isten letaszította a királyi trónjáról és Dávidnak adta azt. Nekem egyik kutya másik eb, ha a tetteiket nézem. Saul jövendőmondónál járt, szembe Isten akaratával és törvényeit megszegte csatái során. Dávid gyilkolt, és elvette más feleségét- ezzel áthágta a tízparancsolatot. Hogyan lehet őt jobbnak titulálni Saulnál, amikor Isten tudja, hogy ő is nagy hibákat fog elkövetni, nem méltatlan, hogy azt mondják róla „szívem szerint való férfi”? Vajon Isten tévedett és később ráfázott a választására? Mi emberek csak a tetteket látjuk, de a folyamokat sosem. Nem tudunk, lehetetlen számunka megítélni a másikat teljes valójában. Dávidot sem tudjuk megítélni, nem látjuk, élete során milyen mértékben járt az Istennel, és mikor, milyen bűnbánatot tartott ...

Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek valami finomat, igyatok valami jót, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunk szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való örvendezés a ti menedéketek! Nehémiás könyve 8:10 Valamikor az elmúlt hetekben elővettem újra Adrian Plass Egy kegyes kétbalkezes naplója című könyvét. Talán tíz év is eltelt azóta, hogy utoljára olvastam. Úgy éreztem, kell valami kapaszkodó, mert őrült dolgok történnek mostanában. Annak ellenére, hogy a böjti időszakban tudatosan próbálom csökkenteni a média-fogyasztásomat, így is eljutnak hozzám olyan hírek, amik nagyon rossz hatással vannak az életkedvemre. Kell valami, ami korábban már bevált, ami erőt ad, ami megnevettet, ami segít levegőhöz jutni. És nem csalódtam. Adrian, a napló főhőse, gumimacikban méri a prédikációk hosszát, szinte már vért verejtékezve imádkozik egy gemkapocs felett, várva, hogy az megmozduljon, elég gyakran kételyei támadnak Isten elfogadásával kapcsolatban, a gyü...

És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. Máté evangéliuma 24:30 Akár tudatában vagyunk, akár nem, mindannyian jeleket keresünk és látunk. Sőt, mindennek, ami körülvesz bennünket, jelentése van. Elsősorban azért van ez így, mert az ember jelentéskereső és jelentésalkotó lény. Érzékszervveinkkel letapogatjuk környezetünket, és megpróbálunk értelmet adni mindennek, amit érzékelünk. Ha füstszagot érzünk, az annak a jele, hogy valahol tűz van. Ha mennydörgést hallunk, azt jelenti, közel a vihar. És mivel ennyire szorgalmasan kutatjuk a jeleket, időnként ott is találunk, ahol valójában nincs is. A balszerencse jelének tekinthetjük, ha egy fekete macska keresztezi az utunkat, és ha párunk nem mosolyog vissza ránk, azt gondolhatjuk, haragszik, amíg talán csak rossz napja volt a munkahelyen. Nehéz jól érteni a jeleket. Ezért van az, hogy a történelem során olyan sokszor m...

Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Máté 24:36 A világban, sőt a mi életünkben is sok olyan jelenség, esemény van, amit nem értünk. S ha nagyon szeretnénk megérteni, és mégsem sikerül, akkor azt mondjuk rá, hogy: titok. A Bibliában is voltak, vannak titkok. Ezek egy része olyan, amire bizonyos idő után fény derült, egy részét most is nyomozzuk, és úgy gondoljuk, hogy közeledünk a megoldáshoz, de van köztük olyan is, amit kár feszegetni. Jézus Krisztus visszatérésének ideje egy ilyen titok. Erről beszélt ő maga a fent idézett mondatában. Kár keresni a dátumot, fölösleges számolgatni, mert csak az Atya tudja egyedül, nem nyilatkoztatta ki. A kereszténység történelme során mindig voltak olyanok, akik megpróbálták kideríteni, kiszámolni a második advent idejét. S amikor Jézus mégsem jött el, nem értették, miért.  Akár volt alapja a számolásnak, akár nem, az ideig-óráig tartó lelkesedést mindig csalódás és egyre f...