Bejegyzések

A legértékesebb dicséret

Kép
Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! Példabeszédek könyve 27:2 Érdekes, hogy keresztény körökben mennyire megosztóak az egyházi (vagy épp nem egyházi) ünnepek. Különösen igaz ez az október utolsó és november első napjai körüli ünnepcsokorra. A keresztények egy része például ma a megdicsőült szentekre emlékszik, azokra a személyekre, akik a történelem során életükben és halálukban már győztek, és ezzel együtt előretekintenek arra az időre, amikor az egyház egésze, Isten teljes népe a győztesek között lesz. A keresztények másik csoportja viszont elutasítja ezt az ünnepet, halotti kultuszként tekintve rá. Ami azért érdekes, mert, ha nem is ilyen formában, de az ősök, az előttünk járó, Istenért küzdő személyek tisztelete minden közösség, minden kultúra része. (Gondoljunk csak a tegnap ünnepelt reformáció világnapjára.) Függetlenül attól, kik vagyunk, és milyen módon ünneplünk, mindannyian felnézünk azokra az emberekre, akik Isten szolgálatára, valamint lehetőle...

Az élet vonatja

Kép
Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul,  és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. Róma 12:1-2 Jelenések könyve úgy kezdődik, hogy Isten lediktál Jánosnak 7 levelet, 7 gyülekezetnek. A hatodikban ezt olvashatjuk „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy” (Jel. 3:1). Tehát ebben a gyülekezetben úgy élnek az emberek, mintha élnének, pedig lelki értelemben halottak. Mi lehet az oka ennek? Nagy kérdés ez Halloween napján, amikor az emberek csontvázaknak, rémeknek és halottaknak öltöznek. Ez az ünnep (gondolom nem mondok semmi újat) távol áll a Bibliától és attól, amit Jézus szeretne, hogy olyanná váljunk. De nagyon jól szimbolizálja az Istentől távol élő embert. Él, de milyen gyorsan elrepül ez az élet. És „nincsen remény, nincsen remény” kiáltja Vörösma...

Süket fülek?

Kép
Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson… Ézsaiás próféta könyve 59. fejezet 1. vers Minden keresztyén számára jól ismert tapasztalat az, amit az élet legmélyebb gödreiben élünk meg. Nem elég, hogy fizikai, lelki, vagy egyéb okok miatt a padlóra kerültünk, távol mindentől és mindenkitől, ami a biztonságot jelentené, de az utolsó szalmaszál, amibe még belekapaszkodnánk – az Istenhez intézett legbelsőségesebb imáink – is mintha csak a plafonig érnének el, majd visszahullanának válasz nélkül. Isten mintha válasz nélkül hagyná azt, akinek éppen a legnagyobb szüksége volna néhány jó szóra. Ezt élte meg az Ószövetségből ismert Jób is, amikor mindenét elveszítette: vagyonát, gyermekeit, feleségét és barátait is. Egyedül maradt az égbe kiáltott kérdéseivel és Isten (egészen a Jóbról elnevezett könyv utolsó fejezeteiig) csendben marad. Nem válaszol, és amikor mégis, akkor sem ad válaszokat, csak felszólítja a szenvedő családfőt, bízzon benne, a...

Az élet vize

Kép
Aki hisz énbennem, ahogy az írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. János evangéliuma 7. fejezet 38. vers Milyen különleges jelkép! Sok nép meséiben és legendáiban megjelenik a hős, aki megöregedett, meghalt szerettének próbálja megszerezni az élet vizét, hogy azt meghintve, megmosdatva visszakapja életerejét, fiatalságát, hogy aztán örök boldogságban éljenek tovább, amíg világ a világ. Van, hogy a tündérek kertjében találja, de megszerzése sohasem egyszerű, mindig próbákat kell kiállnia érte. Meg kell küzdenie a gonosszal, vagy önmagával. Végül ki kell találnia, hogy két forrás közül melyikből merítsen, mert az egyik az élet, de a másik a halál vizét tartalmazza és jaj neki, ha rosszul választ. Különös, hogy ezek a mondák, mesék milyen érdekes módon kapcsolódnak a Biblia szimbólumaihoz. Hiszen a Szentírás szerint (l ásd Jelenések könyve utolsó két fejezete ) az élet vizének folyója is különös helyen van, az Éden kertjében. Az pedig már nem a földön, hanem a mennybe...

Te mikor adtál hálát utoljára?

Kép
Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Lukács evangéliuma 17. fejezet 15. vers Egy megrázó történet leírásában találjuk meg ezt a mondatot. Miért megrázó? Elmondom… A történet szerint odament Jézushoz tíz leprás férfi, akik kiáltozva kérlelték Jézust, hogy gyógyítsa meg őket. Jézus csodát tett, gyakorlatilag azonnal, minden kérdezés nélkül. A férfiaknak annyit kellett tenniük, hogy el kell menjenek a papokhoz és mire oda értek, meggyógyultak. Itt következik a fenti mondat, amikor egy a tíz közül, mikor meglátta, hogy meggyógyult, vissza rohant Jézushoz és hálát adott neki. Jézus értetlenül állt, hogy ő csak egy a tízből, hol van a másik kilenc?! Jézus nem azért várta a másik kilencet, mert vágyott volna az elismerésre. Közel sem. Kérdése valójában egy rávilágítás az emberi lélek egyik sötét aspektusára: kérek, megkapom, tovább megyek. Nyilván vannak kivételek, tehát ez most egy erős mondat, de Jézus kérdése valahol erre irányult. Va...

Csalódást okozni

Kép
De ő tudja, milyen úton járok: ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok. Jób 23:10 Okoztál már csalódást olyannak aki fontos volt számodra? Ez egy borzasztó érzés. Olyan, mintha valami az összes pozitív érzést ami az adott pillanatban benned van egy csapással ripityomra törné. Mérhetetlenül fájdalmas. És érezted már azt, hogy Istennek okozol csalódást? Ez az az érzés, amikor végiggondolod a napod, és arra jutsz, hogy nagyon elrontottad. Az érzés, amikor tudod, hogy most tényleg hibáztál. Mondok egy rossz hírt, ezt hívják életnek. Sajnos nap mint nap hibázunk, és ezen nem nagyon tudunk változtatni. Bármennyire küzdünk, attól még emberek maradunk, akik akarva akaratlanul megbántanak másokat, hibákat vétenek, megbotlanak. A jó hír, hogy Isten nem a hibáinkat nézi. Jób szavai nem azt mondják, hogy hibátlan lenne. Nem állítják, hogy Isten ne találhatna benne olyant, amibe bele lehet kötni. Egyszerűen csak azt mondja, hogy Isten mércéje nem olyan mint a miénk. Megvizsgál, és persze találhat...

Felkészülés, vigyázz, rajt!

Kép
Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni? Ha csak békés tájon érzed biztonságban magad, mit fogsz csinálni a Jordán sűrűjében?! Jeremiás 12:5 Jeremiás ki volt égve. Fáradt volt, kimerült, elcsüggedt, kiábrándult. Azt hitte, ha hűséges Istenhez, akkor a dolgok működni fognak. De nem így lett. A körülötte levő világ igazságtalan volt, a barátai elhagyták, az ellenségei kinevették, és Isten hallgatott. Ebben a mélypontban jön ez a mondat – ami első hallásra keménynek tűnik. Mintha Isten csak annyit mondana: „Ha most nem bírod, akkor hogy fogod kibírni a nehezebbet?” De ez nem egy isteni beszólás. Inkább egy gyengéden provokatív kérdés. Isten nem elutasítja Jeremiást, hanem emlékezteti: még mindig hiszek benned. A hang nem rideg, hanem biztató – mintha azt mondaná: „Nem vagy elrontva, csak most tanulsz lelki állóképességet. Az élet inkább maraton, mint sprint” A legtöbben ott tartunk, ahol Jeremiás: elfáradunk még a „gyalogos tempóban” is. Erősen indultunk ...