A név kötelez
"Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét!"
Mi a közös egy baba születésében, egy hadihajó vízrebocsátásában és a pápaválasztásban? Mindegyikük új nevet kap! Az új név adásának ceremóniái különlegesek, pedig sokszor az eredeti nevek adása is különleges. Az orosz nevekben szerepel az apa neve. Az izlandi családneveket mindenki az apja keresztneve után kapja. Spanyol nyelvű területeken a gyermek sokszor megkapja mind az apa mind az anya családnevét. Indiában a hindu gyermekeket sokszor a bolygók állásának megfelelően nevezik el. Az afgánoknak pedig tradícionálisan csak egy neve van, a keresztnevük.
Az elsőként kapott név nem mindig kíséri el a viselőjét, és megesik, hogy megváltozik ha viselője más kultúrába költözik, vagy esetleg olyan eseményen megy át, ami mély nyomot hagy az életén és a személyiségén. Talán a te is ismersz olyanokat, akik megváltoztatták a nevüket. Ez a bibliában is megtörtént: miután Naomi (gyönyörűségem) elveszti családját, nevét Marára változtatja (keserűség), Jákóbból (csaló) lett Izráel (győztes), Saulból (kért, kikönyörgött) lett Pál (alázatos, kicsi). Van valaki, akinek a neve sose változhat meg!
"Nomen est omen!" vallották a rómaiak, ami annyit tesz, hogy "a név előjel", vagy ahogy fordítják a jelentés fordításban: "a név maga az ember". A zsidó kultúrában is a nevek beszélő nevek voltak, mert kifejezték, hogy milyen személyiség, milyen jellem a viselőjük. A legszilárdabb jellemnek tehát a legkifejezőbb névvel kell, hogy rendelkezzen, és ez a név nem változhat! Milyen névvel illessük Istent, akit a véges gondolatainknak nehéz megismerni, megérteni. A Bibliában rengeteg olyan név van, ami megpróbálja visszaadni Isten személyiségét. Íme egy csokornyi, milyennek látták Istent, akik találkoztak vele: vendéglátó, torony, út, fazekas tanító, szőlőtő, szolga, szél, szabadító, apa, szarv, sas, pásztor, szegletkő, pajzs, korona, galamb, harcos, hajlék, menedék, építőmester, pártfogó, csillag, bölcs... és a lista nagyon hosszú!
Van azonban egy hely, ahol maga Isten árulja el, hogy mi a neve. Mózes teljes ámulattal áll az égő csipkebokor előtt. Isten szól hozzá a csodálatos jelenségből, és feladatot bíz rá. De ki ez az Isten? Mi a neve? Ki ő valójában? "De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A „Vagyok” küldött engem hozzátok. Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, így szólítsatok engem nemzedékről nemzedékre!" Isten a VAGYOK, ő a létezés, az Örökkévaló. Isten nem változik, ő az aki szeret mindvégig. És önmagát, a nevét nem tagadhatja meg, még akkor sem, ha mi megváltozunk, ha a mi "nevünk" változik. "Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja." (2. Timótheus 2:13.)
Éppen ezért, soha se élj vissza a nevével! Mert a neve a legfontosabb és a legértékesebb, amire neked az életedben szükséged van. Élj vele, használd ki, hogy ő hűséges hozzád és saját magához, hogy szeret, hogy segít, hogy megbocsát. Ezért soha se ejtsd ki a nevét úgy, hogy ne gondolod komolyan, hogy nem apellálsz komolyan Isten nevére!
Hogyan fejeznéd be ezt a mondatot, ha elmondanád neki szíved legmélyebb félelmét, vagy legnagyobb vágyát: "Istenem, aki vagy..."
