Tökéletes cselekedet

Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.
Jakab 1:4

Akinek a gyermeke hegedülni tanul, az megfigyelhette, megtapasztalhatta, hogy mennyi szorgalomra, gyakorlásra és kitartásra – állhatatosságra – van szükség ahhoz, hogy a hangszer úgy szólaljon meg, ahogyan kell. Nem csak a tanuló részéről…

A mi lányunk is hegedülni tanul. Az első évben még gyakran kellett keresgélnie, hogy hol is kell lefogni a húrokat, hogy szépen szóljon a dallam. Mivel azonban tetszett neki a hangszer, és mi is ösztönöztük, szorgalmasan gyakorolt. A második évben már sokkal jobban ment neki, egyre ritkábban nyúlt mellé, és ilyenkor gyakran helyesbítette a fogást, mert hallotta, hogy hamis volt a hang. A harmadik évben egy megyei hegedűversenyen a korcsoportjában a legjobb lett. Egyszer sem rontotta el, amikor elő kellett adnia a darabot. Tényleg nagyon szépen hangzott!

A hívő élet hasonlít a hegedűtanulásra. Ahogy ez a hangszer a legnehezebbek közé tartozik – mert nem elég a dallamot, az ütemet, a dinamikát pontosan követni, még a hangok is bárhol lehetnek a húrokon – úgy ez az életmód is elkötelezettséget igényel, hiszen sokféle gondolkodásmód, beszéd és viselkedésforma nem illik bele a „szép dallamba”, ami egyébként megszokott azok számára, akik másként gondolkodnak, „más fogással játszanak”. Ráadásul ezek a „fogások” természetes módon fakadnak emberi természetünkből, ezért könnyedén „játszunk hamis hangot”, teszünk olyat, ami nem helyes. Emellett gyakran csak utólag ébredünk rá, hogy valamit elrontottunk. Ahogy a művészpalántáknak kitartóan, sok éven keresztül szorgalmasan kell gyakorolniuk a játékot, hogy a játszott darabok tökéletesen csendüljenek fel, úgy a Krisztust követni vágyóknak is állhatatosan kell törekedniük a jóra, ha azt akarják, hogy életük „dallama szépen szóljon”, a cselekedeteik is egyre tökéletesebben visszatükrözzék hitüket, és összhangba kerüljenek Isten jó tervével.

Mi, Jézus követői, mindannyian ilyen hegedülni tanuló művészek vagyunk. Vannak közöttünk, akik már előrébb járnak a tanulmányaikban, mások még hátrébb. Azzal nyerünk mindannyian, ha az egész zenekar szépen szól. Segítsük, bátorítsuk egymást, imádkozzunk egymásért, hogy állhatatosak legyünk, és mindannyiónk cselekedete – ahogy Jakab írja – lépésről-lépésre egyre tökéletesebb legyen.