Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január 10, 2010
Természetfeletti védelem "Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyón, azok sem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, láng nem éget meg." Ésaiás próféta könyve 43. fejezet 2. vers Mindannyiunk reménysége, hogy Isten hatalma különleges módon is nyilvánvaló lehet életünkben. Amikor a Biblia történeteit olvassuk, akkor találunk is példákat akár a folyón való csodálatos átkelésre -Jordánon való átkelés-, akár a tűz pusztításától -Dániel és társai története- való megvédésre. Ugyanakkor még a mélyen hívő emberekkel is előfordul, hogy Isten csodás módon nem lép közbe az életük megóvása érdekében, hanem hagyja, hogy a természet hétköznapi törvényszerűségei érvényesüljenek. Ilyenkor mindig gyorsan kerülnek gúnyolódok, akik Isten hatalmát megkérdőjelezik, és az Istenbe vetet hitet dajkamesének titulálják.De vajon Isten tényleg elfelejtkezne a védelmünkről? Nem, de az ígéretei arról szólnak, hogy minden benne bízót önmaga elé állít dicsőségben s amíg ez az ígéretet eln
Istent dicsőítő élet „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek.” 1Korinthus 10:31. Elolvasva a fenti igeszakaszt, két dolgot mond Isten Szava 1.) A világi ember, mivel csak ebben az életben reménykedik, többek között az evésben, ivásban leli örömét. Így nem ismer mértéket, hogy miből mennyit egyen vagy igyon. Utána a fogyókúrás szerekre, tornára és egyébre költi pénzét. Ezzel szemben a Lélek gyümölcse a MÉRTÉKLETESSÉG vagyis az ÖNURALOM. Galata 5:22. Némelyik valóságshow-ban mindenféle férget, utálatos dolgot ettek meg a résztvevők. Az átlagembernek felfordul a gyomra, s talán nem gondol arra, hogy Isten meghatározta, hogy mi az ehető, és mi nem – az Ő képére teremtett ember számára. (3Mózes 11.) Vegyük komolyan ezt az útmutatást, nehogy Isten angyalainak forogjon a gyomra, ne nézzenek úgy ránk, mint mi a primitív népekre. 2.) „Mindent Isten dicsőségére műveljünk” Nem azt mondta, hogy ’mondjunk’, hanem, hogy ’tegyünk’.
Üdvösség a pogányoknak "Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani. " Apostolok cselekedetei 28:28 Ez a jó hír egy borzasztó tragédiából származik. Mégpedig abból a hosszú múltú tragédiából, hogy Isten Fia az Övéi közé jött, de az Övéi nem fogadták el Őt. De miért nem? Mert a kezdetektől fogva Isten népe mindig Isten ellen foglalt állást az életével. Ha végigolvassuk az Ószövetséget, alig találunk olyan embert, aki teljesen Istennek szolgált volna. Bűn említése nélkül mindössze kettő férfit találunk (József és Dániel) - bár kettejük közül az egyikbe bele lehet magyarázni egy kis ifjúkori hiúságot (József). Ha olyan egyénnek, aki híven képviseli Istent, alig akad képviselője, akkor hogyan gondolhatnánk arra, hogy korszakokat vegyünk számba, amikor Isten népe - akiktől jogosan elvárható - teljes szívvel Istennek szolgál? Isten kibeszélhetetlenül sokat tett az Ő népéért, hogy végre megértsék törvényeit.
Az emberi akarat szerepe „Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségetek lett volna; de ti nem akarátok.” (Ézsaiás könyve 30. fejezet 15. vers) Egy nap a székely szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál.Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az pedig lerázta magáról és egyre feljeb

Szárnyai árnyékában

„ Óh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. „ Zsoltárok könyve 36:8 Az elmúlt szombaton Úrvacsorát vittünk egy 91 éves testvérnőnek és a következő történetet mesélte el. Budapesten a X. kerületben lakik egy tíz emeletes ház második emeletén, egyedül. Nemrég csőtörés volt nála. Kijavították a hibát, a biztosító is kifizette a javítási költséget. Pár napra rá csöngettek, a fiatalemberek mutattak valami igazolványt és azt mondták, hogy jöttek ellenőrizni, hogy a biztosító emberei minden kárt elszámoltak-e? A néni beengedte őket a lakásába, és akkor megpróbálták Őt betuszkolni a fürdőszobába. Elkezdett kiabálni és az alatta lakó házmester meghallotta a szokatlanul hangos kiabálást és felment hozzá, a rablók erre elmenekültek. Vannak az életünkben nehéz időszakok, betegség, gonoszság, erőszak. Bibliát ismerő emberek tudjuk, hogy ahogyan létezik egy valóságos Isten, úgy létezik egy VALÓSÁGOS rossz is, Sátán. Minden betegség,
Istentisztelet a gyakorlatban „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól” Jakab levele 1:27 Jakab kellően gyakorlati módon fogalmaz ahhoz, hogy ne lehessen félreérteni üzenetét. Nem az a vallásos ember, aki annak mondja, vagy gondolja magát, hanem, akinek tetteit átjárja az Isten- és emberszeretet. Meg kell jegyeznem, hogy a levél címzettjei, a „szórványban élő tizenkét törzs”, vagyis olyan zsidókból lett keresztények, akik szétszórtan éltek a görög-római világban. Kettős hátrányuk volt. Egyrészt a zsidók vallásosságát átjárta a hagyományok tömege és azok előtérbe helyezése mély lelki, Igei alapok helyett. Másrészt a világ, amelyben éltek, rendkívül rossz hatással volt rájuk. Mindkét dolog ma is megkísért bennünket. Külső szemlélőként a hitgyakorlatnak vannak látható, elemei, amit leginkább istentiszteleteken, vallásos programokon lehet megfigyelni. Ilyen ért
Egy soha el nem múló szövetség „Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.” Mózes első könyve 9:13 Gondoltál már arra, amikor felnéztél az égre, és láttál egy „hidat” a közepén, melynek színei az ibolyától a vörösig terjedtek, hogy ez több mint egy optikai jelenség? Fizikailag meg tudjuk magyarázni – én nem, de vannak nálam erre rátermettebbek – de ez ennél sokkal többet jelent. Egy olyan jelenség, amin ma már nem csodálkozunk, mert számtalant láttunk életünkben. Mégis, rejt valami különlegeset magában.   Isten szövetségének a pecsétje. Annak a szövetségnek, ami közte és a világ között, közte és köztünk köttetett réges-régen. Annak a jele, hogy Isten gondol rád, és fontos vagy neki. Megígérte, hogy nem fogja többé özönvízzel elpusztítani a földet, és ezt be is tartja.   A szövetség megkötése óta sok dolog változott, más lett a világ, de valami még azóta is létezik: a szivárvány. Az emberiség az idők során eljutott odáig, hogy t