szombat, január 16, 2010

Természetfeletti védelem

"Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyón, azok sem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, láng nem éget meg."

Ésaiás próféta könyve 43. fejezet 2. vers

Mindannyiunk reménysége, hogy Isten hatalma különleges módon is nyilvánvaló lehet életünkben. Amikor a Biblia történeteit olvassuk, akkor találunk is példákat akár a folyón való csodálatos átkelésre -Jordánon való átkelés-, akár a tűz pusztításától -Dániel és társai története- való megvédésre. Ugyanakkor még a mélyen hívő emberekkel is előfordul, hogy Isten csodás módon nem lép közbe az életük megóvása érdekében, hanem hagyja, hogy a természet hétköznapi törvényszerűségei érvényesüljenek. Ilyenkor mindig gyorsan kerülnek gúnyolódok, akik Isten hatalmát megkérdőjelezik, és az Istenbe vetet hitet dajkamesének titulálják.De vajon Isten tényleg elfelejtkezne a védelmünkről? Nem, de az ígéretei arról szólnak, hogy minden benne bízót önmaga elé állít dicsőségben s amíg ez az ígéretet elnyerjük, sok-sok mindenen kell keresztül mennünk. De akármi történjen is velünk Isten tekintete kísér bennünket, "Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről, mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam." (Ésa.43:4-7) Igen, akármi történjen is velem, életem hirdetheti Istendicsőségét, természetfeletti hatalmát és védelmét!

péntek, január 15, 2010

Istent dicsőítő élet


„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek.”


1Korinthus 10:31.


Elolvasva a fenti igeszakaszt, két dolgot mond Isten Szava


1.) A világi ember, mivel csak ebben az életben reménykedik, többek között az evésben, ivásban leli örömét. Így nem ismer mértéket, hogy miből mennyit egyen vagy igyon. Utána a fogyókúrás szerekre, tornára és egyébre költi pénzét. Ezzel szemben a Lélek gyümölcse a MÉRTÉKLETESSÉG vagyis az ÖNURALOM. Galata 5:22.
Némelyik valóságshow-ban mindenféle férget, utálatos dolgot ettek meg a résztvevők. Az átlagembernek felfordul a gyomra, s talán nem gondol arra, hogy Isten meghatározta, hogy mi az ehető, és mi nem – az Ő képére teremtett ember számára. (3Mózes 11.)
Vegyük komolyan ezt az útmutatást, nehogy Isten angyalainak forogjon a gyomra, ne nézzenek úgy ránk, mint mi a primitív népekre.

2.) „Mindent Isten dicsőségére műveljünk” Nem azt mondta, hogy ’mondjunk’, hanem, hogy ’tegyünk’. Életünk szavak nélküli üzenet Istenről. A körülöttünk lévő emberek sokkal inkább az életünk, magaviseletünk alapján alakítják ki Istenképüket, mint a szavaink alapján.
Ma nézz bele a tükörbe, és kérdezd meg magadtól: Életem mit mond el Istenről?

csütörtök, január 14, 2010

Üdvösség a pogányoknak

"Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani."
Apostolok cselekedetei 28:28

Ez a jó hír egy borzasztó tragédiából származik. Mégpedig abból a hosszú múltú tragédiából, hogy Isten Fia az Övéi közé jött, de az Övéi nem fogadták el Őt. De miért nem? Mert a kezdetektől fogva Isten népe mindig Isten ellen foglalt állást az életével. Ha végigolvassuk az Ószövetséget, alig találunk olyan embert, aki teljesen Istennek szolgált volna. Bűn említése nélkül mindössze kettő férfit találunk (József és Dániel) - bár kettejük közül az egyikbe bele lehet magyarázni egy kis ifjúkori hiúságot (József). Ha olyan egyénnek, aki híven képviseli Istent, alig akad képviselője, akkor hogyan gondolhatnánk arra, hogy korszakokat vegyünk számba, amikor Isten népe - akiktől jogosan elvárható - teljes szívvel Istennek szolgál?

Isten kibeszélhetetlenül sokat tett az Ő népéért, hogy végre megértsék törvényeit. Isten századokon keresztül említés nélkül hagyta például a többnejűséget - bár akaratával ellentétes volt mindig is, de alig teszi szóvá. Milyen tragikus dolog! Istennek nincs alkalma ilyen fontos témában a népét megreformálnia, mert a nép hosszú századokon arra sem volt képes, hogy egyáltalán Jahvét tartsa egyedüli istenének. Isten minden lehetséges módon közel akart kerülni népéhez, hogy végre elmondhassa, hogy nem büntetni, hanem ajándékozni jött.

Ez a nép, amikor dicsekedni kellett, vagy azzal érvelni, hogy ők a választott nép, mindig elöl jártak, de amikor Istent kellett volna meghallgatniuk, akkor inkább idegen isteneket választottak és bennük reménykedtek. Nem csoda, ha Isten rendelt egy időt, amelyen belül megvizsgálta a népét, hogy valóban érdemesek-e az Ő áldásaira, vagy folyamatosan elutasítják azt, és ezért az Úr kénytelen azokat másoknak odaajándékozni. Isten egyik legnagyobb tette az, amikor a zsidó nép feletti kegyelemidőt nem Jézus halálához kötötte - ami emberileg a leglogikusabb időpont lett volna - hanem a legelső Jézus-követő vére a pont a próbaidő végén.

Ezután nem a származás számít, hanem csak az, hogy Jézustól születtél-e. A pogányok, akik úgy kezdték és sokáig úgy is folytatták az életüket, hogy nem foglalkoztak Istennel, egyszerre csak Isten a családjába fogadja őket, ha észreveszik Jézus Krisztusban a világ Megváltóját. Ennek sokszoros tragédia az alapja, de sokszoros áldás a gyümölcse. Isten nem a származást, hanem a szívbeli döntést keresi. Milyen jó, hogy ennek alapján mindannyiunknak komoly esélye van az üdvösségre! Az ár nagyon drága volt, de nekünk ingyenes!

szerda, január 13, 2010

Az emberi akarat szerepe

„Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségetek lett volna; de ti nem akarátok.”
(Ézsaiás könyve 30. fejezet 15. vers)

Egy nap a székely szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.

Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott.

Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál.Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik.

Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az pedig lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

Ehhez a történetbeli szamárhoz hasonlóan néha mi is beleesünk olyan ’gödrökbe’, kerülünk hasonló szorult helyzetbe, amiből nincs kiút. Sokan ilyenkor felteszik a kérdést, de hát miért éppen velem történik mindez? Ki ásta ide ezt a ’kiszáradt kutat’? És ahelyett, hogy segítenének, még ’dobálnak’ rám. El akarnak ásni! Ó, a sors játékszere lettem!

Ám, hogy mennyire nem következetes az ilyen vélekedés, arról már a Szentírás legelső lapjait olvasva meggyőződhetünk. Ugyanis az életünket nem a sors szeszélye alakítja, hanem a Teremtő által nekünk adományozott legmegtisztelőbb ajándék; a szabad akarat. Amivel persze kezdettől fogva egyfolytában visszaél az ember.

Igen, a Biblia úgy beszél rólunk, a föld nevű bolygó legértelmesebb lényéről, mint aki saját kívánsága, saját akarata miatt jutott bajba. S akárhogy tagadjuk, akárhogy hárítjuk a felelősséget, a tényen nem változtat; magunk miatt vagyunk a bűn vermében.

De hogy jutunk ki onnan?

Majd jön az Isten, és kiemel. Jön Jézus, vagy egy égi angyal, esetleg egy földi küldött, aki varázsütésre mindent visszacsinál, mintha mi sem történt volna. De így sosem tanulnánk meg, hogy a szabad akarattal a felelősség is együtt jár.

Mert, ahogy az Ézsaiási szöveg is mondja; az igaz, hogy az Isten jön, hogy Jézus személyesen meghalt érted, de a megtérés, a kezébe való kapaszkodás már a mi dolgunk.

S ha néha úgy tűnik, mintha éppen Ő nehezítené a helyzetet, jusson eszedbe a történet a szamárról, aki a nehézségek ellenére feljebb tudott lépni, mert élni akart.

Így ha élni akarsz, rázd le magadról a ’sarat’ és tégy egy lépést felfelé, a menny felé!

kedd, január 12, 2010

Szárnyai árnyékában

Óh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. „ Zsoltárok könyve 36:8

Az elmúlt szombaton Úrvacsorát vittünk egy 91 éves testvérnőnek és a következő történetet mesélte el. Budapesten a X. kerületben lakik egy tíz emeletes ház második emeletén, egyedül. Nemrég csőtörés volt nála. Kijavították a hibát, a biztosító is kifizette a javítási költséget. Pár napra rá csöngettek, a fiatalemberek mutattak valami igazolványt és azt mondták, hogy jöttek ellenőrizni, hogy a biztosító emberei minden kárt elszámoltak-e?
A néni beengedte őket a lakásába, és akkor megpróbálták Őt betuszkolni a fürdőszobába. Elkezdett kiabálni és az alatta lakó házmester meghallotta a szokatlanul hangos kiabálást és felment hozzá, a rablók erre elmenekültek.

Vannak az életünkben nehéz időszakok, betegség, gonoszság, erőszak. Bibliát ismerő emberek tudjuk, hogy ahogyan létezik egy valóságos Isten, úgy létezik egy VALÓSÁGOS rossz is, Sátán. Minden betegség, szenvedés, szomorúság tőle jön. Isten minden jónak a forrása, Sátán minden rossznak a létrehozója.

Ezen a reggelen is Isten egy csodálatosan szép Igét küldött nekünk. Nagyon szemléletes képben mutatja be, hogy milyen a mi Istenünk.
Dávid többször használja ezt a képet, pld. a 17. a 36. az 57. a 61. a 63. és a 91. zsoltárban is.
Jézus is említi a Máté 23:37-ben.
… hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.

A Bibliában a kiterjesztett szárnyak erőt fejeznek ki, a szárnyak által megjelenik a kegyelem, a kegyelem révén védelmet, biztonságot, menedéket jelentenek a rászorulónak.

Isten megvédte a 91 éves nénit is a rablóktól, olyan sokszor megvédett engem is és a családomat is, és ha Önök is visszagondolnak az elmúlt napokra az Ő szárnya fedezte be Önöket is. Most még nem tudom, ma hogy fogok Budapesten közlekedni a sztrájk miatt, több helyre el kell jutnom, de nincs miért aggódnom.

Ha Isten tegnap velünk volt, ha olyan sok bajból kimentett, ma is segítségünkre lesz.

hétfő, január 11, 2010

Istentisztelet a gyakorlatban

„Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól”

Jakab levele 1:27

Jakab kellően gyakorlati módon fogalmaz ahhoz, hogy ne lehessen félreérteni üzenetét. Nem az a vallásos ember, aki annak mondja, vagy gondolja magát, hanem, akinek tetteit átjárja az Isten- és emberszeretet.

Meg kell jegyeznem, hogy a levél címzettjei, a „szórványban élő tizenkét törzs”, vagyis olyan zsidókból lett keresztények, akik szétszórtan éltek a görög-római világban.

Kettős hátrányuk volt. Egyrészt a zsidók vallásosságát átjárta a hagyományok tömege és azok előtérbe helyezése mély lelki, Igei alapok helyett. Másrészt a világ, amelyben éltek, rendkívül rossz hatással volt rájuk.

Mindkét dolog ma is megkísért bennünket. Külső szemlélőként a hitgyakorlatnak vannak látható, elemei, amit leginkább istentiszteleteken, vallásos programokon lehet megfigyelni. Ilyen értelemben sokan „szuper-szenteknek” tűnnek. De ahogyan beszélünk, ahogyan a nem látványos dolgokhoz viszonyulunk, egészen más embert mutathat. Valóban két, nagyon kényes területről van szó, és - őszintén szólva – itt bukunk el legtöbbször, a beszéd és a mindennapi jó-cselekedetek, az egyszerű emberek őszinte szolgálata, szeretete terén.

A bennünket körülvevő világ hatása ma sem segít sem az említett két dolog helyes gyakorlásában, sem az őszinte istenfélelemben. Tisztán tartani magunkat a világ gonosz befolyásától csak úgy lehet, ha a látszat dolgok helyett Istenre és belső tisztaságunkra ügyelünk. Hányszor mentegetjük magunkat, hogy „mindenki ezt csinálja”, „más sem különb”, „legalább nem vagyok képmutató”…

Isten országába nem lehet pályázat útján bejutni úgy, hogy megvannak a formai követelmények és így miden rendben van. Isten nem csak a forma alapján ítél bennünket, hanem belenéz a szívünkbe, meglátja tetteink mozgatórugóit, megméri hitünket és majd ő eldönti, hogy szerinte vagyunk kegyesek, vagy „szerintünk”.
Milyen jó lenne, ha Isten mondaná rólunk, hogy igen, ő egy „istenfélő”, kegyes ember.

vasárnap, január 10, 2010

Egy soha el nem múló szövetség

„Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.”
Mózes első könyve 9:13

Gondoltál már arra, amikor felnéztél az égre, és láttál egy „hidat” a közepén, melynek színei az ibolyától a vörösig terjedtek, hogy ez több mint egy optikai jelenség? Fizikailag meg tudjuk magyarázni – én nem, de vannak nálam erre rátermettebbek – de ez ennél sokkal többet jelent. Egy olyan jelenség, amin ma már nem csodálkozunk, mert számtalant láttunk életünkben. Mégis, rejt valami különlegeset magában.
 

Isten szövetségének a pecsétje. Annak a szövetségnek, ami közte és a világ között, közte és köztünk köttetett réges-régen. Annak a jele, hogy Isten gondol rád, és fontos vagy neki. Megígérte, hogy nem fogja többé özönvízzel elpusztítani a földet, és ezt be is tartja.
 

A szövetség megkötése óta sok dolog változott, más lett a világ, de valami még azóta is létezik: a szivárvány. Az emberiség az idők során eljutott odáig, hogy tagadja Isten létét, tagadja a vízözönt, és tagadjon mindent, amit Isten tett a világért. Eljutottunk odáig, hogy a szivárvány már nem jelent semmit, és ha éltünk már jó pár évet, már a másik oldalon lévő ablakhoz sem fáradunk oda, hogy lássunk egy ilyen égi tüneményt.
 

Ahogy ezt az igét ma reggel elolvasod, kérlek, határozd el magad velem együtt arra, hogy másként fogod nézni a dolgokat. Igenis meglátod a világban Isten keze nyomát, igenis észreveszed az Ő jelenlétét, és igenis másként fogsz a szivárványra gondolni, mert tudod, hogy ez egy jel. Isten és a világ között kötött szövetség jele, mert Isten törődik velünk!