Ha az Isten velünk… Kegyelme épp elég!

Mit mondunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki az ő tulajdon fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt? Ki vádolja Isten választottjait? Isten, aki megigazít. Ki az, aki kárhoztat? Krisztus, aki meghalt, sőt aki fel is támadt, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk
.

Nemrégiben olvastam a következő tanmesét, ami mélyen megérintett és az el nem fogadott legnagyobb ajándékról gondolkodtam- Krisztus bűnt eltörlő helyettes áldozatáról, a kegyelemről. Megosztom ma veletek, kedves olvasók.

Egy fiatalember, aki életében először volt részeg, és a kocsmában verekedés közben embert ölt. Letartóztatták és halálra ítélték. Az egész falu nagyon sajnálta ezt a fiút, hisz addig nagyon rendes életet élt. Egy kérvényt írtak az uralkodóhoz és az egész falu aláírta. Leírták, hogy ez a fiú mindig nagyon rendes volt, soha nem tett semmi rosszat, most történt vele először ilyen. Kérték a királyt, ha lehet, adjon neki kegyelmet.

A király amikor kezébe vette ezt a kérvényt, nagyon meghatódott. Milyen lehet az az ember, aki mellett az egész falu bizonyságot tesz, és annyi ember kér kegyelmet?! Azt mondta, kegyelmet adok neki, de én magam fogom elvinni, hadd lássam azt az embert.

Abban az országban a bíró fekete talárban járt és bírónak öltözve ment be az uralkodó az elítélt cellájába. A fiú felemelte a fejét és ránézett arra, aki bejött, azt gondolta, itt a pap. Persze holnap meghalok, küldik a papot.

Az uralkodó azt mondta:
- Fiatalember, jó hírt hoztam magának.
- Köszönöm, nem kell a maguk jó híre, holnap úgyis meghalok - nem érdekel a jó hír.
- De fiatalember az életéről van szó, a kegyelmet hoztam.
- Nem kell a kegyelmük, tartsák meg maguknak. A király tanácstalanul állt ott, és kérte: legalább hallgasson meg engem.
- Senkit nem hallgatok meg, ha azonnal el nem hagyja a cellám hívom az őrt és kidobatom.
A király megrántotta a vállát és elment. Azonnal utána kíváncsian jött a börtönőr és azt kérdezte:
- Na, itt volt a király, mit hozott, kegyelmet?
- Jaj nem tudtam - hát a király volt itt? Azonnal adjanak papírt ceruzát, írni akarok a királynak. És írta: Felség, bocsánat, nem tudtam - kell a kegyelem!
Gyorsfutár vitte a levelet. A király egyetlen mozdulattal széttépte.
- Ez az ügy nem érdekel tovább.
A következő hajnalon kivégezték a fiút. Ahogy ott állt a bitófa alatt kérte, hagyjanak szólni, az utolsó szó jogán mondani akarok valamit. Aztán belekiáltott a tömegbe: - Emberek, nem azért halok meg, mert öltem, én nem a bűneimért halok meg, azért halok meg, mert visszautasítottam a kegyelmet.” – eddig a tanmese.

Hogy történt-e ilyen és pontosan így történt-e, nem tudhatjuk. De egyet igen. Gyakran annyira belemélyedünk és elkeseredünk bűneink és hibáink miatt, hogy nem vesszük észre, nem fogjuk fel, hogy pontosan Isten kegyelme, amit Jézusban kaptunk nekünk is elég. Jézus Krisztus semmivé akarja tenni az egész múltadat, eltörölni minden bűnödet ingyen. De ha neked nem kell, vagy nem hiszel benne, több mondanivalója nincs.

Senki nem azért fog meghalni, mert vétkezett, hanem azért, mert Isten felajánlotta a kegyelmét, de visszautasította! Élj ma a lehetőséggel, értékelve a kegyelmet, és ezért követve Jézust! Nyerj bátorságot a következő dalt énekelve:  
 
 
 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Isten terve

Lényeg a lényeg