Ha az Isten velünk… Kegyelme épp elég!
Nemrégiben olvastam a
következő tanmesét, ami mélyen megérintett és az el nem fogadott legnagyobb
ajándékról gondolkodtam- Krisztus bűnt eltörlő helyettes áldozatáról, a
kegyelemről. Megosztom ma veletek, kedves olvasók.
Egy fiatalember, aki életében először volt részeg, és a kocsmában
verekedés közben embert ölt. Letartóztatták és halálra ítélték. Az egész falu
nagyon sajnálta ezt a fiút, hisz addig nagyon rendes életet élt. Egy kérvényt
írtak az uralkodóhoz és az egész falu aláírta. Leírták, hogy ez a fiú mindig
nagyon rendes volt, soha nem tett semmi rosszat, most történt vele először
ilyen. Kérték a királyt, ha lehet, adjon neki kegyelmet.
A király amikor
kezébe vette ezt a kérvényt, nagyon meghatódott. Milyen lehet az az ember, aki
mellett az egész falu bizonyságot tesz, és annyi ember kér kegyelmet?! Azt
mondta, kegyelmet adok neki, de én magam fogom elvinni, hadd lássam azt az
embert.
Abban az
országban a bíró fekete talárban járt és bírónak öltözve ment be az uralkodó az
elítélt cellájába. A fiú felemelte a fejét és ránézett arra, aki bejött, azt
gondolta, itt a pap. Persze holnap meghalok, küldik a papot.
Az uralkodó azt
mondta:
- Fiatalember, jó hírt hoztam magának.
- Köszönöm, nem kell a maguk jó híre, holnap úgyis meghalok - nem érdekel a jó
hír.
- De fiatalember az életéről van szó, a kegyelmet hoztam.
- Nem kell a kegyelmük, tartsák meg maguknak. A király tanácstalanul állt ott,
és kérte: legalább hallgasson meg engem.
- Senkit nem hallgatok meg, ha azonnal el nem hagyja a cellám hívom az őrt és
kidobatom.
A király
megrántotta a vállát és elment. Azonnal utána kíváncsian jött a börtönőr és azt
kérdezte:
- Na, itt volt a
király, mit hozott, kegyelmet?
- Jaj nem tudtam - hát a király volt itt? Azonnal adjanak papírt ceruzát, írni
akarok a királynak. És írta: Felség, bocsánat, nem tudtam - kell a kegyelem!
Gyorsfutár vitte
a levelet. A király egyetlen mozdulattal széttépte.
- Ez az ügy nem érdekel tovább.
A következő
hajnalon kivégezték a fiút. Ahogy ott állt a bitófa alatt kérte, hagyjanak
szólni, az utolsó szó jogán mondani akarok valamit. Aztán belekiáltott a
tömegbe: - Emberek, nem azért halok meg, mert öltem, én nem a bűneimért halok
meg, azért halok meg, mert visszautasítottam a kegyelmet.” – eddig a tanmese.
Hogy történt-e ilyen és pontosan így történt-e, nem tudhatjuk. De
egyet igen. Gyakran annyira belemélyedünk és elkeseredünk bűneink és hibáink miatt,
hogy nem vesszük észre, nem fogjuk fel, hogy pontosan Isten kegyelme, amit
Jézusban kaptunk nekünk is elég. Jézus Krisztus semmivé akarja
tenni az egész múltadat, eltörölni minden
bűnödet ingyen. De ha neked nem kell, vagy nem hiszel benne, több mondanivalója
nincs.
Senki nem azért fog meghalni, mert vétkezett,
hanem azért, mert Isten felajánlotta a kegyelmét, de visszautasította! Élj ma a
lehetőséggel, értékelve a kegyelmet, és ezért követve Jézust! Nyerj bátorságot
a következő dalt énekelve:
