Mózes, Áron és Húr
„És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig. ”
(Mózes második könyve 17. fejezet 11-12. vers)
Izrael népe a pusztai vándorlás során mindvégig megtapasztalta az Örökkévaló különleges gondviselését; az árnyékot és biztonságot adó felhő és tűzoszlop, a manna, a sziklából fakadó víz, a kőtáblák, stb.
Ám e csodák nem pottyantak csak úgy az ölükbe. Egyrészt, ezek közül több a bizalom és a türelem próbája volt számukra, másrészt ezekben nekik is meg kellett tenni a saját részüket, pl. a mannát nekik kellett összeszedni és elkészíteni.
Így volt ez Amálek esetében is, akik mint útonálló, rabló népség megtámadták, megölték és kifosztották „az erőtleneket, akik hátul valának” (5Móz.25:18), amit Isten nem nézhetett tétlenül és az Amálekkel folytatott harcba bevonta választott népét is.
A taktikai parancs az volt, hogy míg Józsué, a hadra fogható férfiakkal együtt megütközik Amálekkel, addig Mózes - Áron és Húr kíséretében - egy halom tetején állva, Isten botjával a kezében imádkozik a győzelemért.
S miért e furcsa stratégia? Miért nem volt elég Józsué kardja? Vagy Mózes imája? Egyáltalán miért kellett ebbe az egész csatába bevonni a népet? Miért nem intézte el Isten előre az egészet egyedül?
Számomra a legfőbb tanulság: Istennek szüksége van ránk! Mindannyian egyaránt fontosak vagyunk számára! Nem vagyunk egyedül a mai amálekitákkal, a mai kísértésekkel, a függőségekkel, a megkörnyékező bűnnel folytatott harcban!
És ha látod, hogy az élet viharaiban a társad keze elfárad és hanyatlik; Fogd meg a kezét, könyörögj érte és imádkozz vele! Ha pedig cselekedni kell, ne habozz, állj mellé, mint Józsué és tégy érte!
S ha te vagy a gyenge? Ha a te kezeid nehezültek el? Bizony, van Istennek ma is népe, és minden közösségben vannak olyanok, mint Áron és Húr. Keresd meg őket és segítenek! Ez a te részed a győzelemhez.
Végül ne feledd! „Megesküdött az Úr, hogy harca lesz az Úrnak Amálek ellen nemzetségről nemzetségre.” (2Móz.17:16)
