Jézus országa
"Felele Jézus: Az én
országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én
szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem
innen való."
János evangéliuma 18,36
Isten országa nem szemmel láthatólag jön
el. Isten kegyelmének evangéliuma, az önmegtagadás lelkülete sohasem lehet
összhangban a világ lelkületével. A két alapelv tökéletesen ellentétes
egymással. "Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten lelkének dolgait:
mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek
meg" (lKor 2:14).
Ma a vallásos világban hitük szerint tömegek munkálkodnak Krisztus
földi, időleges országának megalapításán. Azt szeretnék, ha Urunk e világ
országainak lenne a vezetője: az udvarok, táborok, törvényszékek, paloták,
piacok vezére. Elvárnák, hogy az emberi hatalom által kikényszerített törvényes
rendeletek szerint uralkodjék. Mivel Krisztus most nincs itt személyesen,
vállalják, hogy intézkednek helyette, végrehajtják országának törvényeit. Ilyen
országot akartak alapítani a zsidók Krisztus napjaiban. Elfogadták volna
Jézust, ha hajlandó lett volna megalapítani az ideiglenes királyságot,
kikényszeríteni, amit ők Isten törvényének tekintettek, őket pedig akaratának
végrehajtóivá, hatalmának hordozóivá tenni. Ő azonban így szólt: "Az én
országom nem e világból való" (Jn 18:36). Nem fogadta el a földi trónt.
A kormányzat, amelynek fennhatósága alatt Jézus élt, korrupt és
elnyomó volt. Mindenfelé égbekiáltó visszaélések történtek: zsarolás,
türelmetlenség, felőrlő kegyetlenség. A Megváltó mégsem kísérelt meg polgári
reformokat. Nem támadta a nemzeti visszaéléseket, nem ítélte el a nemzeti
ellenségeskedéseket. Nem avatkozott bele a felsőbbség, a hatalmat gyakorló
közigazgatás dolgaiba. Példaképünk távol tartotta magát a földi kormányoktól.
Nem azért, mintha közömbös lett volna az emberi bajok iránt, hanem mert az
orvosságot nem pusztán emberi vagy külső eszközökben kereste. A hatásos
gyógyításhoz egyénileg kell elérni az embert, újjáteremteni a szívet.
Krisztus országát nem törvényhozó testületek, tanácsok vagy
bíróságok döntésével, a világ nagyjainak támogatásával alapítja meg, hanem
azzal, hogy Krisztus természetét az emberekbe ülteti a Szentlélek munkája
által. "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten
fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a
testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől
születtek" (Jn 1:12-13). Ez az egyetlen erő, amely felemelheti az
emberiséget. E munka megvalósításához az emberi eszköz Isten Igéjének tanítása
és gyakorlása.