A jótettek értéke

"A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."
Máté evangéliuma 25:40

A legkisebbekkel megtenni a legkisebbeket... Étel, ital, ruha, látogatás betegágynál és börtönben – nem teljesíthetetlen elvárások Istentől.

Még mielőtt az ember a bűnt választotta volna, Isten az események teljesedése előtt eldöntötte, hogy pontosan mi lesz a forgatókönyve annak, ahogyan az embert ismét az örök boldogság állapotába helyezheti. Az elhatározott tervnek egyszerre kellett a szeretet és az igazság törvényének megfelelnie. Isten Fiának az emberiségért való feláldozása a legszeretetteljesebb tett, amit valaha ember, vagy angyal el tud képzelni. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ezt nem lehetett volna elképzelni sem, ha nem történt volna meg. Mivel megtörtént, csak ezért lehet egyáltalán elképzelni. Jézus Krisztus halálával a szeretet oldal teljesült. De mi történik az igazság oldallal? Hogyan lehet bűnös embereket olyan nagy tiszteletben és dicsőségben részesíteni, ami csak a teljesen bűntelen lényeknek jár? Ők sem azért kapják, mert valami nagyot tettek, hanem, mert Isten ingyen ajándékozza nekik. Hogyan kaphatják az örök életet igazságosan azok, akik a saját bűnük miatt duplán nem méltók a „megérdemelt” jelzőre?

Istennek döntenie kellett a vizsgakérdések felől. Mi legyen az a néhány kérdés, amire az embernek egész szívével, azaz értelmével, érzelmével és akaratával a tettei tükrén keresztül kell válaszolnia ahhoz, hogy senki se mondhassa, hogy kivételezés alapján adta Isten az örökéletet a bűnös embernek.

Amikor Jézus szenvedett a kereszten, akkor a Földön valaha élt legbűnösebb ember igazságos büntetését kellett elszenvednie. Isten ezt a kegyelmi oldalt annyira mélyre szabta, hogy ne lehessen egyetlen embert sem találni, akinek a bűne szétfeszítené azt a mélységet, amiért Jézus megfizetett – érdemtelenül, helyettünk. Isten a kegyelmi oldalt kimeríthetetlenné tette azoknak, akik igénylik ezt az áldozatot. Kimeríthetővé egyetlen módon válik: ha az ember nem foglalkozik Jézussal, ezzel pedig azt jelzi, hogy nem értékeli az áldozatát.

Isten azt az oldalt, amit tőlünk vár el az igazságnak való megfelelés miatt, annyira alacsonyra szabta, hogy a legkisebbek, a legerőtlenebbek, a legszegényebbek is meg tudjanak neki felelni a vizsgán. Isten a legtöbbet tette értünk, ami tehető volt, tőlünk viszont annyira keveset vár, aminél kevesebbet nem tehetünk. Így érthető Isten szigorúsága az ítéletben azokhoz, akik nem tették meg azt a keveset, aminél kevesebbet már nem várhatott el.

„Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” – Jézus a legkevesebbet kéri, de azt a keveset a lehető legnagyobbra méltatja. Jézus a teremtéskor a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, és megszületésekor teljesen eggyé vált az emberiséggel. A mi bűneink miatt kapott sebeket és az ő sebeivel gyógyulunk meg. Ami velünk történik, úgy érzi, mintha Vele történne. A leghatalmasabb felelősség az embernek úgy élni, hogy tudatában legyünk annak, hogy mindenki, aki körbeveszi, Jézusnak hordozza a képét a teremtés, Jézus testetöltése és a megváltás jogán is. Minden, amit teszünk bárkivel, olyan, mintha Jézussal tettük volna.

A számadás napján Jézus csak azt kérdezi, hogyan bántunk Vele a földi életünk során. De mindenkivel azonosítja magát, akinek a bűnéért Ő vállalta a felelősséget…