szombat, december 20, 2014

Így kellett lennie!


És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon.”
Lukács 24:46

Itt van újra a karácsony. Ünnep, csillogás, izgalom, ajándék, öröm, emlékezés; ez az, ami ránk vár most egy pár napig, no meg a jó kis családi vacsorák. Gondolkodtunk már azon, hogyha szeretet van a szívünkben, akkor néha előfordul, hogy nincs választásunk és tesszük, amit tennünk kell? Így van ez az év e szakaszában is. A vásárlás sok nyűggel jár, a főzőcske sok fáradsággal, a szervezés aggódással, de mégis tesszük önként és örömmel, nem muszájból. Mert adni akarunk, mert ki akarjuk mutatni a szeretetünket, a saját családunk szeretete kötelez minderre.


A szenteste történetében sok-sok ajándékkal találkozunk, de a menny ajándéka felülmúlja az aranyat, tömjént, mirhát, de még a pásztorok imádatát is, mindent, amit mi, emberek adhatunk. Mert Isten, mikor egyszülött fiát nekünk adta, mindent odaajándékozott minékünk! Az szeretet kényszerítette Őt erre, amit irántunk érzett.


„Betlehem története kimeríthetetlen téma. Benne van elrejtve "Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége" (Róm 11:33). Csodáljuk Üdvözítőnk áldozatát, hogy a mennyei trónt jászollal, a hódoló angyalok társaságát az istálló barmaival cserélte fel. Az emberi gőg és önteltség csúfosan megszégyenül jelenlétében. De ez csak kezdete volt bámulatos megalázkodásának. Már az is határtalan leereszkedés lett volna Isten Fia részéről, ha azt az emberi természetet ölti magára, amellyel az Édenben élő Ádám a bűnbeesés előtt bírt. Ám Jézus akkor vállalta az emberi természetet, amikor azt a bűn már négyezer éve gyöngítette. Ádám bármelyik leszármazottjához hasonlóan alávetette magát mindannak, amit az átöröklés hatalmas törvénye létrehozott. Hogy mi e törvény működésének következménye, azt Jézus földi őseinek a történelme mutatja be. Ezzel az örökséggel jött földünkre, hogy osztozzon bánatunkban, kísértéseinkben, s hogy példát mutasson a bűntelen életre.


Sátán gyűlölte Krisztust a mennyben azért a magas tisztségéért, amelyet Istennél elfoglalt. Gyűlölete fokozódott, amikor ő maga levettetett a mennyből. Gyűlölte azt, aki elkötelezte magát a bűnös ember megváltására. Isten mégis megengedte, hogy Fia mint emberi gyöngeségeknek alávetett, gyámoltalan csecsemő eljöjjön e világba, amelyet Sátán magáénak igényelt. Megengedte, hogy egyszerű emberként szembenézzen az élet veszélyeivel, amelyekkel minden ember találkozik; s hogy megvívja azt a harcot, amelyet az emberiség minden gyermekének meg kell vívnia, azzal a kockázattal, hogy elbukik és örökre elvész.


A földi apa aggódik fiáért. Amikor kisgyermeke szemébe néz, remegve gondol az élet veszedelmeire. Oltalmazni szeretné kincsét Sátán hatalmától, távol tartani a kísértéstől és a küzdelemtől. Isten pedig odaadta egyszülött Fiát egy még ádázabb küzdelem megvívására, még félelmetesebb kockázat vállalására, hogy az élet útját biztosítsa kicsinyeink számára. Ebben van a szeretet! Csodálkozzatok, egek! Ámulj, ó föld!” (Ellen G. White: Jézus élete, 4. fejezet, részlet.)

péntek, december 19, 2014

Nem tévedés


Édesapám egy igazán áldott jó ember volt. Egy alkalommal férjem kereste őt a faluban, s megkérdezte az akkori TSZ elnököt: „Nem láttad valahol az apósomat?” Az elnök azt válaszolta: „Indulj el abba az irányba, és ahol énekszót vagy fütyörészést hallasz, ott van az apósod” Hiteles keresztény volt. Nemcsak mondta, hanem tette is. Tényleg mindenki szerette. Sokszor vonult el a nagy diófa alá a Bibliával és kedvenc könyveivel és olvasott. No meg írt. Kiírt idézeteket különböző könyvekből, amit aztán aranyalmaként ezüst tálcán felkínált, akiknek épp akkor, épp arra volt szüksége. 66 évesen halt meg. Szinte az egész falu ott volt a temetésén. Miért ilyen fiatalon? Miért éppen ő, aki annyira jó volt? Olyan sok embernek tett bizonyságot! Annyi embernek segített önzetlenül! Ez volt a temetési prédikáció alapigéje:


„Az igaz elvész, és senki sem veszi ezt szívére, elvétetnek a kegyesek, és senki sem gondol bele, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz. Békességre jut, az ágyában nyugszik, aki egyenes úton jár.”
Ézsaiás 57:1-2.

Isten NEM téved! Ő tudja, miért, kit, mikor és hogyan szólít el. Lehet, hogy az idén te is elveszítettél valakit. Fáj a szíved, és ott vannak benned a megválaszolatlan miértek. Itt a földön nincs rá válasz, de hamarosan te is megkapod – velem együtt az igazi választ. Jézus kézen fog, és levetíti szemed előtt, ha akkor az - nem úgy történt volna, ahogy Ő elrendezte, mennyivel rosszabb, kegyetlenebb, reménytelenebb lett volna. És akkor Te hálás szívvel a szemébe nézel, és csak annyit fogsz mondani: Igen Uram! Én is ezt a megoldást választottam volna, ha előre láttam volna, amit Te láttál, köszönöm Uram!
Ne csüggedj! Emeld fel szemedet! Ő nem tévedett! És reménységet is tud adni! Bízz Benne!
Édesapám kedvenc énekét szeretném megosztani veled:
Itt e földön nagyon sok a szenvedés
Bűn uralja az ember lelkét, szívét
Ha ezt látom, nagyon-nagyon fáj nekem
Felkiáltok, jöjj el Jézus Mesterem
Van országom, ahol nincs már nyomor
Hol a béke, szeretet, üdv honol
Boldog szép és örök az élet ott
Kit megváltott Jézus, az élhet ott

csütörtök, december 18, 2014

A szülői minta

„Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.”
Ézsaiás könyve 54:13

Fiam még nem volt 3 éves, mikor az első prédikációját megtartotta. Éppen szünet volt a közösség imatermében, mindenki kötetlenül beszélgetett. Fiam megragadta az adandó alkalmat, a széksorok és az emberek lábai között előrelopakodott, és egy óvatlan pillanatban a szószék mellé állt (mivel mögüle még nem látszódott volna ki). Szemem sarkából figyeltem őt. Nem akartam közbelépni, vagy visszahívni őt, ne legyen az az érzése, hogy a templom az a „semmit nem szabad tenni” helye. Kíváncsian vártam, hogy mi következik most. Fiam fejjel lefelé kinyitott egy Bibliát, és olyan határozottsággal, mint aki már folyékonyan tud olvasni, a következőket mondta: „Isten a szeretet. Punktum! Isten a szeretet forrása. Punktum!” Azzal összecsukta a könyvet, és mint aki elvégezte küldetését, szépen lesétált a szószékről. Ma sem tudom, hogyan jutottak eszébe ezek a szókombinációk. Habár a templomban Isten szeretetéről szoktam prédikálni, és otthon határozottságom vicces nyomatékosítására olykor „punktum”-mal zárom mondandómat, de így ezt a kettőt, még soha nem használtam. Ami ennél sokkal fontosabb azonban az az, hogy fiam 3 évesen megértette a Biblia üzenetének lényegét, sőt kreatív módon ki is fejezte azt.

Köztudott, hogy a gyerek azt teszi, azt mondja, amit a szüleitől lát. Egy anekdota szerint egy kislány besétál a szülei szobájába, akik éppen a nagytakarítás keretében a bútorokat tologatták.
– Ti meg mi a fenét csináltok itt? – kérdezi kíváncsian a kislány.
A két szülő döbbenten egymásra néz, majd az apa megkérdezi az anyát:
– Ez a lány meg hol a fenében tanult meg így beszélni?
Mint apának, rendkívül nagy a felelősségem. Szülők, soha se feledkezzetek meg erről!

De mi felnőttek, kitől látjuk a mintát? Kitől lessük el, hogy mit tegyünk, mint csináljunk? Ézsaiás 54. fejezete nem rólunk – illetve nem csak rólunk -, anyákról és apákról beszél, hanem elsősorban az Atya és Izrael házasságáról és szülőségéről. A „fiak” mi vagyunk, és az Atya a mi mennyei apánk. Akkor leszünk tehát „tanítványok”, akkor lesz „nagy a békességünk”, ha figyelünk Istenre, és – ahogyan a mi gyerekeink lemintáznak minket – fölvesszük az ő karakterét. Milyen ez a karakter? Erről kérdezzétek a fiamat…

szerda, december 17, 2014

A váltságdíj kötelez



„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.”
 (Korinthusbeliekhez írt első levél 6. fejezet 19-20. vers)

Nemrég az interneten olvastam egy érdekes hirdetést. „X utca y számú ház elől eltulajdonított z márkájú kerékpáromat, 100.000Ft-ért visszavásárolnám…”

Aztán elgondolkodtam, azon, hogy mi visz rá valakit, hogy az elvileg tulajdonában levő, használt, sőt azóta talán már sérült biciklijéért ismét ennyi pénzt adjon, ahelyett, hogy egy új kerékpárt vásárolna?

Bizonyára különösen erős érzelmi szálak fűzik a bringához, vagy ahhoz a valakihez, mondjuk a gyermekéhez, - hiszen a hirdetésből nem egyértelmű kié a kerékpár - akinek visszavásárolná.

Ez pedig nem más, mint ahogy a lexikonok a megváltást definiálják: „(lat. redemptio, a redimo, 'visszavált, -vásárol' igéből): 1. a szó eredeti értelme szerint korábban birtokolt, majd eladott, elzálogosított, elveszített érték visszavásárlása.”

Ám a Jézusban megnyilatkozó megváltás valami más. Hisz, tény, amit szeretünk azt megpróbáljuk visszaszerezni, de ki akarna visszavásárolni egy szakadt ruhát, egy törött bögrét, egy penészes kenyérdarabkát, vagy a kidobott ételmaradékot?

Szeretteinkért, barátainkért képesek vagyunk komoly áldozatot hozni, akár kezességet vállalni, de ki váltaná meg az ellenségét? Ki adna feltétel nélkül bármit is annak, aki gyűlöl, aki keresztbe tesz, ahol tud, stb.?

Mert, ahogy Pál írja: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róm.5:8)

Mai igénk, több kérdéssel szembesít, melyre minden nap keresem a választ: Milyen értéket látott bennem, ha kész volt meghalni értem? Ki vagyok én, hogy ennyire szeret?

De egyet tudok, ahogy én nem hagyom ott a boltban a megvásárolt terméket, úgy Ő sem hagy itt, mert megvásárolt. És „törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus is magához ragadott engem.” (Fil.3:12)

hétfő, december 15, 2014

Teremtés

"Minden általa lett és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága."

János évangéliuma 1:3-4

Milyen jó azt tudni, hogy van egy teremtőnk! Nem vagyunk magunkra a világegyetemben, van valaki, aki ismeri teljes lényünket, aki ilyen csodálatosan megalkotott. Nincs két egyforma szempár, nincs két egyforma mosoly, nincs két egyforma ember. Isten egyedinek és különlegesnek teremtett.


Nem a véletlen műve, hogy vagy és az sem, hogy ilyen vagy. Mindez Isten kreativításának az eredménye, alkotó munkájának a végterméke.


Életet adott neked amikor megszülettél, de nem elégszik meg ezzel. Minden nap keresi annak a lehetőségét, hogy feltöltsön lelki életerővel. Nemcsak teremtőd, újjáteremtőd is szeretne lenni. Világosságot szeretne vinni oda, ahol sötétség volt eddig, melegséget oda, ahol ridegség.

Hogyan válaszolj erre a hívásra? Továbbra is fáradtan, életuntan nézel magad elé, vagy engeded, hogy átjárjon jelenléte és világosságot árasszon beléd?



vasárnap, december 14, 2014

Vállald fel!

"Péter és az apostolok így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek."
Apostolok cselekedetei 5:29

Lehet, hogy első ránézésre nem kifizetődő. Lehet, hogy te jársz rosszabbul, lehet, hogy a jelenben nem lesz semmilyen pozitív eredménye. Mégis megéri. Lehet, hogy sokan eszetlennek fognak tartani, őrültnek vagy maradinak, talán még gyávának is, pedig pont ebben rejlik a bátorság. Tenni, szólni, kiállni, dönteni, amikor ez nem népszerű.

Védeni az embert, amikor sokan egy őrült eszmével vallják, hogy különbség van közöttünk, hogy egyesek értékesebbek,mint mások, és van egy csoport, akiknél nem számít a veszteség, mert ők a társadalom selejtjei. 

Nemet mondani akkor, amikor mindenki igent kiált, talpon maradni, amikor mindenki meghódol. Elveket őrizni és azok szerint élni, amikor a többiek már rég eldobták mindet. Kitartani az igazság mellett, amikor körülötted épp a másik oldal arat mindent elsöprő győzelmet. Ember maradni az embertelenségben. 

Ma Isten egy különleges küldetésre hív: kövesd Őt! Kövesd Őt akkor, amikor nem ez a divatos irányzat, amikor istenek hadai harcolnak az imádatodért. Válaszd Őt, az Ő elveit, mert ennek van igazán értlme, ez az, ami megmarad, amikor minden más már elpusztult ezen a Földön. Élj az Ő törvényei szerint, melyek jogosak, értelmesek, és védik mindazt, ami jó ebben a világban. 

Ma, ahogy meggyújtod a harmadik gyertyát a koszorún, és szívedben egyre mélyebb lesz a vágy, a remény valami jobb után, emlékezz Jézus példájára! Az Ő születésének emlékére ül ünnepet a keresztény világ. Az Ő földre jöttéért adunk hálát. Egy életért, ami ma is példa előttünk. Isten Fiáért, aki bemutatta, hogy lehet megalkuvás nélkül élni, lehet követni és őrizni a Mindenható elveit. 

Hát dönts ma Mellette, Isten mellett, az Ő elvei mellett! Merd felvállalni a jót, az igazat, az igazit! Hidd el, ez az, ami igazán megéri!