szombat, október 09, 2010


Isten koldusai

„Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.”
Zsoltárok 37,25

Gyerek voltam és lassan, ahogy meg is öregszem, egyre több koldust látok az utcákon, a terek padjain, a parkok árnyékában a nyári napon, a szélvédett aluljárók eldugott, sötét helyein a fagyos téli estéken. Csak ma nem koldusnak, hanem inkább hajléktalannak nevezzük őket.
Kegyetlen élet az övék, mert nem csak az időjárás nehézségeivel kell megküzdeniük minden nap, sőt talán ez a legkönnyebb próba a fagyhalálokról szóló hírek ellenére is. Legrosszabb ellenségeik önmaguk, az ember-farkasok, az előítélet miatt közönyösök.
Igaz, kevés kivételtől eltekintve, valahol önsorsrontók mind. Eltévedtek az élet drogtól lila, alkoholszagú útvesztőiben; míg végül hagyták, hogy adósságterheik maguk alá temessék őket. Annyi segítséget kértek már, hogy minden hitelük odalett. Kiszolgáltatottak ők mind. Bűnözők lesik minden léptüket, hogy miként nyúzhatnák le róluk az utolsót is. Ellopják szatyrukból a megmaradt értékeiket az éjjeli szálláson, míg zuhanyoznak vagy alszanak. Sokan mindezt látni, sem tudni nem akarják. „Megérdemlik sorsukat, maguknak akarták” – mondják.
Az a legrosszabb, hogy nem látjuk: ők Isten koldusai. Mert az önsors-rontás bűn, mások kifosztása, eltiprása bűn, a közöny és az előítélet is bűn. Mindez Istentől való elfordulásunk miatt van, a bűn Istentől szakít el minden embert. Ezért a megoldás nem más, mint az igazak útjának választása. A mi feladatunk pedig, a volt isten-koldusoké, nem más, mint hogy szeretettel, segítséggel őket is erre az útra vezessük.

Restás László

péntek, október 08, 2010


A választott nép feladata


„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket”


Péter 1. levele 2:9.


Szeretném lefordítani számodra a ma reggeli Igét:

„Jó reggelt Gyermekem! Úgy örülök, hogy Atyád lehetek, hogy ma reggel engem választottál. Köszönöm, hogy elfogadtad megbízásomat, hogy ma is megpróbálsz bizonyságot tenni rólam! Ne felejtsd el, hogy egy kiválasztott család tagja vagy – és ez egy nagy kiváltság. Ugye tudod, hogy szeretném, ha örökre – egy egész örök életen át – mellettem lennél! Ugye, nem felejtetted el, micsoda gyönyörű otthont készítettem neked és barátaidnak? Kérlek, nagyon kérlek, beszélj ma nekik erről a csodás otthonról! Szeretném, ha ők is veled együtt majd itt lehetnének mellettem. Kérlek, mondd el nekik, hogy Téged hogyan hoztalak ki a sötétségből, és hogyan mutattam fényt számodra! Mondd el nekik megtérésed – Velem való kapcsolatod – történetét! Nem akarom, hogy barátaid, családtagjaid, gyermekeid, szüleid elvesszenek! Kérlek, beszélj nekik rólam! Mondd el, mennyire szeretem őket! Nemsokára minden szem meglátja, amint Fiam, Jézus Krisztus megjelenik az ég felhőin, hogy összegyűjtse azokat, akik Őt választották Uruknak! Szeretnélek Téged és Szeretteidet ebben a csapatban köszönteni! Szerető Atyád: Isten”

csütörtök, október 07, 2010

Nyugi- Isten minden elintéz

" Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert Benned bízik"
Ésaiás 26,3

Riadtam ébredtem fel egy régi decemberi pénteken. Valahogy azon a bizonyos héten semmi sem akart meg egykönnyen… Kifáradt testem mozdulatlanul feküdt, meg se rezdült a telefon ébresztőjére. Nem kell, hogy részletezzem, lekéstem az összes reggeli buszjáratot, ami Debrecenbe vitt volna engem.

A kétségbeesés és a csalódottság erőt vett rajtam, hiszen hogyan ér fel az ember Pestre, ha még Debrecenig sem tud eljutni. Pár órás várakozás után végre útnak indultam. Egyik pofon után a másik, Debrecenben előbb szállok le a buszról, mint kellene, a szemerkélő eső, és a hideg szél arcomba fúj, miközben végre elérem a vonatállomást. Amikor tudatosul bennem, hogy képtelenség elérnem a koncert kezdetéig, zokogásban törők ki a pályaudvar kellős közepén… Zúgolódom, mert semmi nem történik a tervek szerint, amire várok. Kesergek, mert ott akarok lenni azon a rég várt koncerten! Ott akarok lenni, mert fontos, mert ez az amire várok már egy hónapja…

Isten hívom segítségül és megcsörren a telefon. Végül mégis csak van egy megoldás, és minden verzió közül a legkiválóbb. Kocsival, egyenes a célig. A könny leszárad az arcomról, és kicsit szégyenkezek is. Toporzékoló gyerekként hisztiztem, miközben Isten rólam is gondoskodott, úgy, ahogy azt Ő előre eltervezte. A nagy Isten a kisemberek Istene, akik között legkisebb vagyok én. Kicsi, és vak, aki nem látja az a Valakit, aki nemcsak a világ, hanem a MÁV sztrájk felügyelője is!

Rá kellett jönnöm, arra, hogy nem a rendezvényektől és koncertektől kell várnom a szolgálattal járó boldogságot, hanem Istentől, aki tudja, mit miért csinál. És ha nem csinál, azt még inkább Ő tudja a legjobban, hogy miért nem. Mennyivel másabb lett volna, ha rá bízom arra a Valakire az irányítást, aki sohasem sztrájkol, s soha nem megy szabadságra. Isten, Aki önzetlenül szolgálja az embert télvíz, nyári hőség vagy akár sztrájk idején is. Ő az én Istenem, ezért mindig adnom kell neki egy esélyt akkor is, ha magamnak nem adnék.

Nem is értem, de a Fennvaló általában más utakon, módokon, és eszközökkel dolgozik, vagyis kalandos utakon vezet engem az Ő nevéért. Szememet felnyitja, a 4es főutón vezet engem az Ő nevéért. Még ha az autópálya sávjain utazok is, nem félek a dugótól, mert Te itt vagy, a te útjelző táblád és GPS-ed, azok irányítanak engem. Kocsit küldesz elém; elárasztod légterem meleggel, csordultig van kegyelemmel a lelkem. Bizonyára figyelmed és szereteted vezetnek engem életem minden utazásán, s az Úrral koncertezek mindig! Mert ez a történet a sok közül megtanít arra, mit jelent ma teljes békét kapni Istentől!

szerda, október 06, 2010


Szenvedni Krisztusért

„Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette: Ugyanolyan tusakodástok lévén, a milyent láttatok én nálam, és most hallotok én felőlem”
(Filippibeliekhez írt levél 1. fejezet 29-30. vers)



Pál, mikor a filippibeliekhez írt levelet írja, épp börtönben van. Nem azért, mert valamilyen köztörvényes bűncselekményt követett el, hanem mert Jézusról tanított, nyilvánosan hirdette, hogy számára Krisztus az egyedüli Megváltó.

Milyen furcsa erről most írni. Olyan más világot élünk. Ma itt Európában nem zárnak börtönbe, nem kínoznak és ölnek meg azért, mert keresztény vagy. Sőt az internet segítségével akár világ másik felén is hirdetheted, hogy Jézusban hiszel, anélkül hogy egy lépést tettél volna.

Mennyivel kényelmesebb ma kereszténynek lenni. Szép csendben elmélyülni a Szentírás felett, imádkozni egyet, munka a megélhetésért, egy kis szórakozás, pihenés aztán kezdődhet elölről minden.

Valószínűleg az első században élt hívek nagyon elcsodálkoznának ezt a statikus kereszténységet látva. Mert bár van szenvedés („betegek vagyunk”, „fel kell nevelni a gyereket”, „az imádságból nincs kenyér az asztalon”…), viszont nem Krisztusért.

És ha nem beszélnek Jézusról, ha élik a ’maguk’ életét, ha megfogadják a nagytanács parancsát, ők is el tudták volna kerülni az arénákat, a börtönt, a kínzásokat,: „Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében.” (Apcsel. 4:18)

Ám erre azt válaszolták: „Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.” (uo.19-20)

Így, ma ezeket a verseket olvasva ne a szenvedést keresd, hanem hirdesd nagy erővel és bátorsággal, amit láttál és hallottál, s a szenvedés jön majd magától, hogy hitben kipróbált legyél.

kedd, október 05, 2010





Istenfélelem-megelégedéssel!

„De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel” I.Tim.6,6.





A mai világ nyereségorientált. Mindenki meg akar élni valahogy, és persze, ha lehet, minél jobban!
Tegnap egy vicces kiírást láttam egy presszó ajtaján: „Gyere be, igyál valamit, hogy ne halljál szomjam, én pedig ne halljak éhen!” Másvalaki pedig így vélekedett: „Elmegyek az orvoshoz, mert neki is élni kell valamiből, kiír egy receptet, elmegyek hát, hogy kiváltsam, mert a gyógyszerésznek is élnie kell. Majd a kiváltott gyógyszert kidobom, mert én is élni akarok…!” Igen! Egymásra vagyunk utalva! Szükségünk van a másik emberre! De vajon milyen kapcsolatom van velük? Milyen a pénzhez való viszonyom? A gyors meggazdagodásra, vagy a tisztességes életre törekszem?
A hívő ember tudja, hogy minden az Istené! Mi csak használói vagyunk a javaknak, amit kegyelemből ad, ami Teremtőnk! Így tehát felelős vagyok érte! Tudom, hogy mindennel el kell számolnom egyszer. Ha ennek tudatában élem mindennapjaimat, akkor nem leszek elégedetlen. Hálás szívvel fogadom Isten ajándékait, és nem zúgolódom amiatt, hogy talán nekem kevesebb van, mint a másiknak. Tudom, hogy az az Isten, aki megalkotott minket, gondoskodik is rólam, és megadja a szükséges javakat, amit gondol. Aki többet kapott, többért felelős, aki kevesebbet, azzal kell gazdálkodnia!
Emlékszem, amikor Isten elhívott lelkipásztori szolgálatra. Boldog voltam, hogy teljes időmben az evangélium szolgája lehetek. Nem kérdeztem, mennyi lesz a bérem, csak indultam oda, ahová az Úr küldött! Ez lassan már 22 éve…. Tisztán megmaradt az emlékeim között, amikor első alkalommal kaptam megélhetési támogatást. Ez pont egyharmada volt az előző havi béremnek, amikor még világi munkahelyen dolgoztam! Mégsem foglalkoztunk vele! Megtanultuk beosztani azt, amit az Úr rendelt számunkra!
Emlékszem, a szomszédnak tízszer annyi pénze volt, mint nekünk, mégis hó végén hozzánk jött kölcsönkérni. Isten azt a keveset jobban megáldotta, mint gondoltuk. Mindenre jutott, amire szükségünk volt!
Azt gondolom, hogy ez az igazi boldogság forrása. Amikor megelégedett tudsz lenni!
Ma reggel lehet, hogy fájó fejjel ébredtél, mert aggódsz a számlák miatt. Valóban, nem könnyű az élet! De ha megtanulsz hálát mondani a kevésért, Isten különleges módon fog gondoskodni rólad! Mondd el neki, ami fáj, és Ő megfelel. Tegnap, ma és mindörökké ugyanolyan szeretettel van irántad! Csak jöjj hozzá és Ő megfelel! Gazdag tárházából kirendeli, amire szükséged van! Sőt! Még többet is….

Kormos Tivadar begin_of_the_skype_highlighting     end_of_the_skype_highlighting

hétfő, október 04, 2010




Isten a Teremtő
„Mégis Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az anyag, és te aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan.”Ésaiás 64:7

1. nap: Legyen! 2. nap: Legyen! 3. nap: Legyen! 4. nap: Legyen! 5. nap: Legyen! 6: első része: Legyen! 6. nap második fele: ALKOSSUNK EMBERT a képmásunkra! 6. nap vége: Minden IGEN JÓ!
Istennek az ember volt a szeme előtt, mikor elkezdte a teremtés munkáját. Minden készen állt teremtő szavára, de az emberhez lehajolt, és saját kezével formálta meg a föld porából. Ezután az élet leheletét az orrába adva élő lényt alkotott.
Az Isten által formált ember a Teremtőt tükrözte. Gyönyörködtek egymásban.
A baj talán ott kezdődött, amikor az ember kezdte el formálni az Istent. A kísértő szó eltorzította látását. Már nem bízott benne úgy, mint azelőtt. Megkérdőjelezte jóságát, szeretetét.
Olyanná formálta az ember Istent, ami már nem tükrözi vissza az eredeti képet. Nem Isten változott meg – mi nem akartuk őt. Mi akartuk kézbe venni a dolgokat. Az eredménye nyilvánvaló.
Isten ma arra hív, hogy alázattal emlékeztessen arra: ő formált kezdetben. Ugyanakkor az eldeformálódott alkotását nem dobja el, szeretne bennünket ma is alakítani. Engedjük!
Végül egy ének is egy kis versikém:
„Minden szerinted legyen Uram,Te vagy a Mester, én az anyag.Formálj és készíts terved szerint,Jól esik nékem, ha szavad int!”
(…)
video

Genezis
Isten –
innen indult minden.
Legyen -
megszólalt a csendben.
Minden -
értünk lett a Földön.
Jól van -
mondta végül Isten.
Ember –
hol vagy(unk)?

vasárnap, október 03, 2010

Nyolc óra munka...
"Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít."
Példabeszédek könyve 10:4

Munka. Manapság sajnos nem mindig a legpozitívabb gondolat jut eszébe az embereknek e szó hallatára. Munka, ami fárasztó, ahol kihasználnak, ahol éhbérért dolgozol, vagy amid nincs is, mert hónapok óta nincs rád szükség sehol.

Ebben a túlhajszolt, feje tetejére fordult világban elvesztette a munka a méltóságát, a lélekemelő tulajdonságát, az igazi valóját és miértjét. Már nem hisszük azt, hogy a munka nemesít, már nem okoz örömet, hogy dolgozhatunk, már nem hoz lázba minket egy új felfedezésünk hivatásunkkal kapcsolatban. Az édeni munkából sok esetben az élettel vele járó szükséges rossz lett.

Pedig mennyivel másabb lenne a világ, ha ez az ige átformálhatná a szíveket!

Isten ma reggel ezt az igét küldi neked és nekem. Azt szeretné, ha a munka világában is az Ő képviselői lennénk; ha becsülettel, méltósággal vennénk fel a legegyszerűbb hivatást is, és szorgalmasan, ésszel végeznénk, amikor annak van az ideje.

Ma ne panaszkodj azért, hogy valaki nem végezte el rendesen a munkáját, hogy az eladó, az árufeltöltő vagy a buszvezető lusta volt, hanem te végezd becsülettel a munkát, mert Istent képviseled ebben a világban.