szombat, április 04, 2009

Tökéletes eledel

„Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek.”

Mózes első könyve 1 fejezet 29. vers

A Bibliában megnyilatkozó Istenről sokan úgy gondolkodnak, hogy csak az ember erkölcsiségét akarja helyre állítani és nem foglalkozik mással. Meglepődve hallgatják, amikor kiderül, hogy a Isten egészségünk helyre állítására is küldött üzenetet. Pál apostol felszólításai is el kell, hogy gondolkoztasson bennünket táplálkozási és életmódbeli szokásainkat illetőleg: „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (I. Kor. 10,31)

Álljon itt egy idézet, ami segít megragadni milyen irány az, ami felé haladhatunk étrendünk és egészségünk megóvása érdekében:

„Olyan ételeket kell választani, amelyek leginkább szolgáltatják a test felépítéséhez szükséges alkotóelemeket. Az étvágy nem megbízható tanácsadó a táplálék megválasztásában. Helytelen étkezési szokások következtében az ízlés elromlik. Sokszor olyan táplálékot igényel, amely rongálja és gyengíti az egészséget, ahelyett hogy erősítené. A társadalmi szokások sem biztonságos útmutatók. A betegség és a szenvedés, amely mindenütt megtalálható, jórészt a táplálkozással kapcsolatos népszerű tévedéseknek tulajdonítható.


Ahhoz, hogy megtudjuk, melyek a legmegfelelőbb tápanyagok, meg kell vizsgálnunk, hogy Isten eredetileg milyen étrendet tervezett az ember számára. Isten, aki az embert teremtette, és tudja, mire van szüksége, megszabta Ádám táplálékát. Így szólt: "Ímé néktek adok minden maghozó füvet... minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül" (1Móz 1:29). Az Édenből kirekesztett embernek, akinek a bűn miatt megátkozott földet művelve kellett kenyerét megkeresnie, Isten megengedte, hogy egye "a mezőnek füvét" is (1Móz 3:18).


Gabonából, gyümölcsből és zöldségféléből áll az az étrend, amelyet a Teremtő számunkra választott. Ezek az ételek a lehető legegyszerűbb és legtermészetesebb módon elkészítve a legegészségesebbek és legtáplálóbbak; olyan erőt és szívósságot és szellemi frissességet biztosítanak, ami a bonyolultabb táplálékokból nem meríthető.


De nem minden - önmagában egészséges - étel felel meg minden körülmények között egyformán szükségleteinknek. Táplálékunkat gondosan kell megválasztanunk. Az étrendet az időszakhoz, az adott éghajlathoz és foglalkozásunkhoz kell szabnunk. Egyes ételek, amelyek az egyik időszakban és az egyik éghajlaton alkalmasak fogyasztásra, nem megfelelőek egy másikon. Éppígy a különböző foglalkozású emberek számára más és más ételek felelnek meg. A nehéz testi munkát végzők számára egészséges ételek sokszor alkalmatlanok ülő foglalkozás vagy nagyfokú szellemi igénybevétel esetén. Isten az egészséges ételek széles skáláját kínálja nekünk, és mindenki kiválaszthatja belőle azokat a dolgokat, amelyek a tapasztalat és a józan megítélés alapján szükségleteit a legjobban kielégítik.


A természet bőven ontja a gyümölcsöt, a gabonát, és a szállítási lehetőségek javulása folytán évről évre többen juthatnak hozzá a különböző országok termékeihez. Ezért sok, néhány évvel ezelőtt még drága luxuscikknek minősített élelmiszer ma már mindenki számára elérhető mindennapi fogyasztásra. Ez különösen áll a szárított és konzervált gyümölcsökre.


A diófélék és a belőlük készült ételek nagyrészt a húsételek helyébe lépnek. Gabonából, gyümölcsből és egyes gumós növényekből diófélével keverve egészséges és tápláló ételek készíthetők. Arra azonban vigyázni kell, hogy dióféléből ne tegyünk túl sokat a keverékbe. Akiknek a dióból készült ételek ártanak, megoldódik ez a problémájuk, ha betartják a fenti szabályt. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nem minden dióféle egyformán egészséges. A mandula jobb, mint a földi mogyoró, de kis mennyiségben, gabonafélével együtt fogyasztva az utóbbi is tápláló és emészthető.

A megfelelően elkészített olajbogyó pótolja a vajat és a húsételeket, akárcsak a dió. Az olívaolaj sokkal jobb, mint az állati zsiradék. Az előbbi serkenti a bélműködést. Tüdővészes betegekre is kedvező hatással van, és gyógyítja a gyulladt, ideges gyomrot. (Ellen G. White: A nagy orvos lábnyomán 296. old)

Használjuk fel e gondolatokat, hogy étkezésünk is Istenünk dicsőséget szolgálhassa!

péntek, április 03, 2009

Isten hatalma

„Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki. Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, amelyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre. De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását [dörgését]?"

Jób könyve 36:26-29


Elihu, Jób legfiatalabb barátja nagyon találóan fejezi ki Isten hatalmának kiábrázolódását a természetben. A 26. vers elején három dolgot mond el Istenről: 1) fenséges (magasztos), 2) ember nem ismerheti őt, 3) létezésének kezdete nem ismeretes. Mind a három kijelentése nagyon helytálló.

(1) Az Úr valóban magasztos és fenséges egyszerre. Magasztos, mert erkölcsileg magasrendű. Fenséges, mert nagyszerűségével, hatalmával, méltóságteljes voltával tiszteletet kelt bennünk, emberekben. Erre utalnak a 27-29. versek.

(2) Isten az ember számára nem ismerhető meg, nem vizsgálható az egzakt tudományok eszközeivel. Róla csak annyit tudhatunk, amennyit Ő önmagáról kinyilatkoztatott a Szentírásban, vagy amennyit a természet kutatása és helyesen működő lelkiismeretünk által megismerhetünk. Az Ő nagyságát földi viszonyok között nem lehet kifejezni „Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya” (Ézsaiás 66:1). Az Úr bölcsessége és hatalma is ilyen emberfeletti, ezért az ember véges elmével nem tud a Mindenható Isten ismeretének végére érni. A Szentírásból viszont tökéletesen megismerhetjük Őt olyan szintig, ami az üdvösség eléréséhez szükséges.

(3) Isten öröktől fogva létezik, azaz nincs kezdete. A Biblia számos helyen beszél erről, az egyik legszemléletesebb ige így hangzik: „Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.” (Zsoltár 90:2; lásd még: Zsoltár 25:6; 93:2; Malakiás 5:2). Amikor Mózes az égő csipkebokornál az Úr nevére kérdezett rá, Ő így mutatkozott be neki: JHWH. (Magyar fordításban a VAGYOK szerepel). Ezek a betűk a Héber nyelven a létige betűi. Mózes ebből megértette, hogy akivel beszél az Örökkévaló, aki volt, van és lesz! Isten kezdet és vég nélküli léte is felfoghatatlan az ember számára. De éppen ez az, ami vigasztaló és reménykeltő számunkra. Isten ugyanis soha el nem múlik, azaz mindig számíthatunk rá. Ráadásul Ő sohasem változik (Jakab 1:17). Az Úr örökkévaló, elmúlhatatlan szeretetével és hatalmával áll a benne bízó emberek oldalán. Milyen nagyszerű ezt tudni!

A további versekben (27-29) Elihu a hatalmas Isten iránti csodálatát fejezi ki a természetben megtapasztalható munkáit látva. Neki ugyanis hatalma van a természet erői felett, nem úgy az embernek, aki csak próbálkozik ezeket az erőket munkába fogni (pl. szél- és vízerőművek), de nincs hatalma felettük. Az Úr csodálatosan alkotta meg a világot, benne a természetet is. „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.” (Zsoltár 19:2) Aki el tud mélyedni a természet világában, az felismeri benne a Mindenható bölcsességét, hatalmát és szeretetét.

Amikor ma reggel imádkozunk, gondoljunk Urunkra úgy, mint aki mindenhatóságával, örökkévalóságával (el nem múlóságával) és mindenekfelett való hatalmával áll mellettünk. Mi ennek az Atyának vagyunk a gyermekei. Töltse el ez a tudat szívünket, s tegyen bátorrá minket arra, hogy felvállaljuk Őt mások előtt!

csütörtök, április 02, 2009

Szívből fakadó hűség

„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!”
Mózes 5. könyve 6:6-7

Maradjanak a szívemben Isten parancsolatai? Először is, nekem nem a szívem, hanem az agyam tárolja az információkat…

A szív szó értelmet, érzelmet és akaratot jelent. A modern ember ebből a felsorolásból már csak az érzelmeket helyezi a szív tájékára. Pedig kiegyensúlyozottan élni csak akkor lehet, ha ezek mindegyike megvan, és egyensúlyban van. Hiábavaló és kudarcokkal teljes az az élet, amelyik csak érez, de nem gondolkodik. Sok kék seb és vérző fájdalom lesz az osztályrésze az ilyen típusú versenyzőknek. Viszont annak az embernek sem jobb, aki csak gondolkodik, de nem érez. Ilyenkor fenyeget a veszély, hogy kegyetlenül igazságosak, vagy irgalmatlanul műveltek leszünk. Ekkor bár, hogy kevés a sérülés foltja az elkövetőn, de annál több és színesebb az áldozatokon, akik körülötte élnek. Ha pedig valami nagy kegyelem és csoda folytán sikerül az érzelmeket az értelemmel egyensúlyba és békességbe hozni, akkor még mindig van egy veszély, mégpedig, hogy gyenge az akarat. Így csak a légvárak száma lehet sok, a szimpla lépések száma is csak nulla lesz. C. H. Spurgeon szerint „egy szem tett értékesebb, mint egy zsák határozat”. Értelem, érzelem és akarat összetartoznak.

Isten szeretne nekünk üzenni, és ezt elsődlegesen úgy teheti meg, hogy kéri a beleegyezésünket ahhoz, hogy ismertesse velünk a játékszabályokat. Komoly a feladat. Ezt jelzi az is, hogy Istennek a szívünk kell, a teljes valónk. Érzelmestől, értelmestől, akaratostól akar bennünket. Amit szeretne átadni, azt csak úgy tudjuk maradandóan beépíteni az életünkbe, ha érzelemvilágunkat, értelmünket és az akaratunkat, vagyis a döntések üzemanyagát is meghatározza. Ha csak az egyik terület is hiányzik, Isten parancsai (a földi életben nélkülözhetetlen játékszabályok) nem lesznek a mieink.

Isten nagyon jól tudja, hogy mi emberek nagyon feledékenyek vagyunk. Nemcsak öregkorban, hanem minden életszakaszban, a nap minden szakában képesek vagyunk elfelejteni bármit, ami nekünk nem fontos. Isten tudja, hogy ha nem kapunk pontos receptet arra, hogyan is kell megtanulni az isteni törvényeket, akkor biztosan elfelejtjük. A pontos lépések a következők: először is beszélj róla mindig. Ha otthon vagyunk – mert itt kezdődik a kör – mindig olyanok vagyunk, amilyenek igazából, álarc nélkül. Otthon játsszuk a saját szerepünket, máshol valaki másét – azt a szerepet, amit elvárnak tőlünk. Isten azt kéri, hogy kezdjük otthon az Ő törvényeinek az ismételgetését. De nem elég csak otthon, hanem ha otthon ez van a szívedben és a szádban, akkor el fogod mondani akkor is, ha kilépsz a házad küszöbén. Helytől és időtől független dolog Isten parancsolatairól beszélni. Otthon és mindenhol máshol is alkalmas beszélni Isten parancsolatairól, de az idő sem szab korlátot neki: lehet felkelés után, de lefekvés előtt is közvetlenül.

Ismételgesd azokat – kér minket Isten, mert tudja, hogy nekünk nem elég csak egyszer az életünkben erről beszélni, hanem mindig kell. Csak olyan jelenségek vesznek bennünket körül, hogy ha erről elfelejtkezünk, akkor a körülmények mindent meg fognak tenni azért, hogy az isteni parancsok ismételgetésére egyáltalán ne legyen időnk.

Tegyünk meg mindent azért, hogy ez legyen életünk mozgatórugója: Annak az Istennek a parancsolatairól beszélni, Aki úgy szerette ezt a bűnös világot, hogy adott. Ezért a kimondhatatlanul hatalmas Ajándékért cserébe – Akit úgy hívnak, hogy Jézus Krisztus – csak ennyit kért viszonzásul. Ennyit megtehetünk…

szerda, április 01, 2009

Az Úr a Teremtő

„A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt.”
(Példabeszédek könyve 20. fejezet 12. vers)
Egy vak ember ment az úton, kezében égő fáklyával, jöttek-mentek az emberek mellette, mire egyszer megállította valaki és megkérdezte: -mondja, ha maga vak minek cipeli magával ezt a fáklyát, hiszen sem ezt, sem fényét nem láthatja. A vak így felelt: - nem azért viszem, hogy én lássak, hanem hogy mások lássanak.

Ez a történet rávilágít arra, hogy mi, akiknek fizikális érzékszervei tökéletesen, vagy legalábbis kielégítően működnek, gyakran elfeledkezünk arról, hogy miért adott Valaki nekünk szemet, fület, szájat, stb.

Sokszor bennünket, testileg ’tökéleteseket’ is megszégyenít az Örökkévaló, olyanok által, kiket ’fogyatékosnak bélyegzünk meg. Így teljesedik a Biblia szava: „a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket” (1Kor.1:27)

Az annyira maguktól értetődő és működő dolgokat (hogy lélegzünk, ver a szívünk, hogy felébredünk), gyakran úgy gondoljuk, hogy természetes meglétük és megfeledkezünk arról, hogy ezek is Isten irgalmának és szeretetének ajándékai, melyekért ugyanúgy hálát kéne adni nap, mint nap.

De ne csupán érzékszerveinkre gondoljunk, hanem lelki látásunkra és hallásunkra is. Hiszen az, hogy reggelente meghallgathatjuk és elolvashatjuk Teremtőnk hozzánk szóló üzenetét, hogy hiszünk Őbenne és szerethetjük Őt, ezek sem a mi érdemeink.

Az, hogy megismerhetjük Őt, ez is egyedül az Ő érdeme és az Ő Lelkének erejét dicséri. S milyen igazak az Ige példái, hogy a ’gyengék’ sokkal jobban meglátják és meghallják Szavát, mint mi ’erősek’.

Ma reggel, mikor Isten elé borulsz, ne csupán a megszokott, sablon imádat mond el! Adj hálát, hogy van füled és szemed, mellyel betekinthetsz a mennybe és megláthatod a Megváltót!

S ha megláttad, kérd, mint a jerikói vak,; Jézus Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak. (Mk.10:51)

S ha látsz, segíts, hogy mások is lássanak és ők is felismerhessék Jézusban a megígért Messiást!

kedd, március 31, 2009

A gyógyulás ígérete

Menj vissza és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, láttam a te könyhullatásidat, ímé én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az Úr házába;


Királyok második könyve 20:5

Jó reggelt és szép napot! Ugye, milyen csodás útravalót adott ma az Úr!?
Több üzenete is van, de válasszunk ki csak egyet.
Látom, ahogy felsóhajtasz, és azt mondod: más világ volt akkor, egészen más. No meg ez az Ezékiás nagyon magas szinten állt lelkiekben. Ő igazán megérdemelte. De most már nem történik ilyesmi, meg aztán meg sem érdemelnénk, mert hol vannak ma olyan emberek, mint ez a szent éltű király?


Igaz, hogy más világ van, de ugyanaz az Isten.
Amikor Isten megindokolja, hogy miért gyógyítja meg a királyt nem tesz említést jó cselekedeteiről, a reformról, amit végrehajtott. Csupán annyit mond, hogy „meghallgattam imádságodat, láttam könnyhullatásodat!”


Egy oka volt, amiért Isten meggyógyította: Ezékiás nyomora, amiből a kimenekülést kérte.
Vannak gondjaid? És imádkozni tudsz? Mondd el Istennek, hogy mi a gondod, mi a betegséged. Jézus ugyanaz, mint Aki számtalanszor szánalomra indult, látva a különböző emberek vagy akár tömegek szükségletét, nyomorát.


Legnagyobb betegségünk a bűn. Halálos betegség. Nekünk is elmondhatja a próféta, hogy „meghalsz”. Noha fizikai betegségből néha nem kapunk gyógyulást, de a bűnbetegségből mindenképpen – ha Istenhez fordulsz, és kéred a bocsánatát.


Mi a jele, hogy meggyógyulsz? Nem Akház napórája, hanem Jézus Krisztus keresztje. Azt üzeni, hogyha kéred, meggyógyulsz.


Teljes gyógyulást kívánok!


Gyürüs István

hétfő, március 30, 2009

A tévútra térő ember

„Lásd, csupán arra jöttem rá, hogy Isten az embereket becsületesnek teremtette, csakhogy ők mindenféle okoskodáshoz folyamodtak.”

Prédikátor könyve 7:29

„Enni, vagy nem enni?” Hová jutottunk az első okoskodástól? „Valóban ezt mondta Isten?” „Valóban rossz nekem, ha megismerem a jót és a rosszat?” „Tényleg mindent Isten tud a legjobban?” „Kell nekünk egyáltalán Isten?” „Nem vagyunk mi is istenek?”

Nem a kérdezéssel és gondolkodással van a baj. Isten adott észt és bölcsességet. Nem is az a gond, ha ellenünkre van a parancs-végrehajtó, gondolkodás nélküli élet. A baj ott kezdődik, mikor már Isten tekintélyét, mindenhatóságát, bölcsességét, igazságát kérdőjelezzük meg.

Miféle „okoskodás” lehet az, amikor már elveszítjük becsületességünket, „igaz” voltunkat (ahogyan Károli fordítja)? Egy megtörtént eset talán segít végiggondolni a kérdést:

„Több mint száz darab gyémántot talált a kocsijában felejtett közönséges kis tokban egy kaliforniai afgán taxisofőr. Az eset önmagában sem mondható mindennaposnak, az azonban végképp kivételesnek számít, hogy a kétgyermekes, szerény körülmények között élő sofőr egy percig sem habozott azon, hogy visszaszolgáltassa-e a 75 millió forint értékű talált kincset szórakozott tulajdonosának.” (forrás: 123.hu; Igaz mese a becsületes kincslelőről)

Ilyen egy igaz, becsületes ember. Megtarthatta volna, elvehetett volna belőle, eladhatta volna… és talált volna rá magyarázatot, még talán olyat is, amivel saját lelkiismeretét is sikerül meggyőznie. Mégsem ezt tette. Lehet, hogy emiatt ma sokan bolondnak tartják, de ez volt a helyes döntés.

Ma a világ arra „nevel” bennünket, hogy mindent meg lehet oldani, meg lehet találni a „kiskapukat”, mindent úgyis „ki lehet magyarázni”. Isten többnyire nem egy marék gyémánttal méri le becsületességünket. Az édenben elég volt hozzá egy falat gyümölcs is.
Ma is választanunk kell minden döntésünkben: igazak leszünk, vagy keresünk a hamissághoz szép meséket?!

vasárnap, március 29, 2009

Megtartó Istenünk

“Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.”
Ézsaiás könyve 46:4

A mi Istenünk más - gondolta sokszor Izrael. A mi Istenünk nemcsak más, hanem az egyetlen isten - mondta Isten. “Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy.” Ez hit abban, hogy Isten kezében van életünk és a világ végső sorsa.

Amikor Izraelt fogságba vitték, ez a hit remegett meg bennük. Vajon Isten az egyetlen Isten? Mit kezdjünk Béllel és Nébóval a babiloniak Istenével. Mit gondoljanak akkor, amikor a babiloni főisten és a bölcsesség isten vezetésével bevették Jeruzsálemet és lerombolták Isten templomát. Bél, ami ‘Urat” jelent, igazi neve Marduk. Egy Isten, akinek lándzsa volt kezében és egyik jelképe a sárkánykígyó. A mítosz szerint legyőzte az isteneket. Fiának tekintették Nébót, akinek szobrát az új év ünnepén a fővárosba zarándokolton magukkal vitték, hogy találkozzon apjával, Mardukkal. Ez az ünnep jelezte, hogy Marduk Bél Belim: “Uraknak Ura”. Az ő győzelmük és kegyetlen uralmukat kellett vinnie a fogságba menetelőknek. Érezve súlyukat, vajon megéri Jahvét imádni?

Hetven évvel később A babiloniak minden hozzáférhető Isten szobrát összegyűjtötték, hogy győzhessenek a Círusz vezette perzsa sereg ellen. A csata azonban elveszett. A szobrok fogásgba és öszvérekre kerültek, hogy a tehetetlen terhet visszavigyék templomaikba. Minden úgy történt, ahogyan Isten előre megmondta Ézsaiás által: „Összerogyott Bél, leroskadt Nebó, állatokra és barmokra rakták szobraikat, amelyeket nektek kellett hordoznotok; most fáradt állatokra kerülnek teherként. De nem tudják megmenteni a terhet, leroskadnak, összerogynak mind, maguk is fogságba kerülnek.” (46:1-2)

Mai világunk is tele van bálványokkal, akik ránk kényszerítik uralmukat. Az idő mindenkit szorít. A pénzt mindenki elismeri mint a világ mozgató erejét. A szerencse is olyasmi, amit sok ember áhítattal kerget. Szépség, hatalom, erő, szerelem, gondtalanság, önzés... A lista hosszú, ha szeretnénk felsorolni mindazt, ami igényli, hogy életünk felett Úr legyen. Jézus azonban biztosít bennünket, hogy Ő az Uraknak Ura. Ő a mi életünk Ura is, ha akarjuk. Egészen másként mint a bálványok: „Hallgass rám, Jákób háza, és Izráel házának egész maradéka, ti, akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek: Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.”

Micsoda Isten! Micsoda Úr! Aki ígéri, hogy ő hordoz bennünket: hordoz születésünktől fogva, hordoz gyengeségeinkben, hordoz hitetlenségeinkben. Hordoz, hogy végül újra az ígéret földjén lehessünk!