Hogyan működik az egyház?
"Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok."
Ma, amikor sokan vitatják a megszervezett egyház létének értelmét nagyon fontos végiggondolni azt, amit a Szentírás tanít minderről a fenti sorokban. Ugyanis jó, ha tudjuk, hogy a gyülekezetet nem emberek szervezték meg, nem is az apostolok hozták létre, hanem maga a Megváltó Jézus Krisztus döntött úgy, hogy ezt megteszi és a Szentlélek által irányítja majd.
Mi akkor mindebben a mi szerepünk? A szövegben a következő szavak adnak választ erre a kérdésre: munkatárs, szántóföld, épület. Nézzük sorban!
Munkatárs: Pál az apostolok szerepére, a gyülekezet pásztorainak-, vezetőinek szerepére, mint munkatársi feladatra gondol. Nem is akárkivel kell együtt dolgozni ebben a szolgálatban, mint magával Istennel, mivel Isten munkatársai lettek. Ráadásul ez a kapcsolat elhíváson, és annak elfogadásán alapult. Jézus még életében választotta ki tanítványait, képezte ki őket a feladatra megmutatva személyes példáján keresztül is, hogy mit kell tenniük, majd kipróbálta őket kisebb-nagyobb küldetések által (kiküldte pl. a hetven tanítványt is terepmunkára, evangéliumhirdetésre, gyógyításra), és csak ezután adta nekik az egyházépítésének, gondozásának feladatát. Megígérte nekik, hogy ebben a munkában, mindig velük lesz és közvetlenül Szentlelke által segíti őket. Micsoda öröm, kiváltság és megtiszteltetés ez az ember számára.
Szántóföld: Urunk példázataiban, amit a magvetőről, vagy az aratásról mondott, az evangélium hirdetésének munkáját a földműveléshez hasonlította. Csak amíg a gazda a földet szántotta fel, Krisztus követőinek az emberek szívét kell művelniük, alkalmassá tenniük a mag, vagyis Isten igéjének befogadására. Pál szerint ez azonban még ennél is bonyolultabb egy kicsit. Ugyanis mi nem tudjuk ezt megtenni az Isten segítsége nélkül. Pál egy fontos dolgot tanít meg ezzel kapcsolatosan: MI IS SZÁNTÓFÖLD VAGYUNK! Vagyis az igének először bennünk kell elvégeznie a dolgát ahhoz, hogy mi másokat Istenhez tudjunk vezetni. Nem másról szól ez, mint a hitelességről. Ha Isten Szava nem képes ránk hatni, mert nem engedjük, hogy bennünk elvégezze a munkát, akkor mi se fogunk tudni hatással lenni másokra, akármennyire is ismerjük a Biblia tanításait. Legyünk, hát jó földdé, hogy az ige magja először bennünk teremjen életet!
Épület: Mégpedig nem is akárkié, hanem Istené. Minden ember tudja, akár hívő akár nem, hogy Isten épületei nem mások ezen a földön, mint a templomok, imaházak. Vagyis mi templomok vagyunk. Szintén ennek a gyülekezetnek írja az apostol, hogy ráadásul a Szentlélek lakik bennünk, létezésünk célja pedig nem más, mint az, hogy megdicsőítsük Atyánkat ebben a testben. Vagyis minden, amit életünk során teszünk Krisztus követőiként templomépítésnek, közösségépítésnek, Istent dicsőítő tettnek kellene lennie. De ne gondoljunk bonyolult dolgokra! Isten, a mi Atyán és mi az ő fiai vagyunk. Úgy gyönyörködik bennünk, mint az édesapa is a gyermekében. Büszke ránk, amikor engedelmesek vagyunk, amikor belátóan tesszük azt, amit javasolt, mert megértettük, hogy az a legjobb nekünk. Ahogyan minden szülő a legjobbat akarja gyermekének, ezért tanácsolja azt, úgy Istenünk minden tanácsa, utasítása, igéje is a mi javunkat szolgálja. Építeni tehát az Úr templomát a mi saját testünkben az Ő dicsőségére engedelmességünk által lehetséges. Minden belátó cselekedet egy tégla a falban, ami erősíti Atyánk hatalmát és dicsőségét ezen a földön és ismerté teszi irántunk való nagy szeretetét. Imádkozzunk hát azért ma reggel, hogy legyünk mindenkor engedelmesek!
