Az igaz és a gonosz



„Az igaz ember szája bölcsességet áraszt, az álnok nyelvet azonban kivágják. Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni, a bűnösök szája pedig csak álnokul.”


A Biblia egyik világos tanítása az, hogy  nincs félig ilyen, félig olyan élet. Jézus Krisztus nem az 50-50 arányban gondolkodik. Társadalmunkban viszont hatalmas mérteket ölt az az elgondolás, illetve szemlélet, hogy a jobbért, a szebbért vagy az esetleges hírnévért megeshet, hogy kicsit elhajolunk attól az elvtől, hogy az igen, az legyen igen, a nem, pedig nem. Bizonyára mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, amikor nehéz volt dönteni, hogy a fájdalmas igazságot vagy a kényelmes hamisságot mondjuk-e el.  A mai gondolatunk erre a kérdésre is választ ad!

Azt írja a Biblia, hogy az igaz ember szája bölcsességet és kedves szavakat áraszt magából, ellenben az álnok emberrel, aki bűnösen szól és akinek nyelve nem ismeri a bölcsességet. Mikor válik valaki igaz emberré? A Zsoltárok könyvének egy szakasza a következőket mondja: „Bölcsen beszél az igaz ember szája, és a nyelve igazat mond. Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei.” (37:30-31) Tehát, ha Isten szavait ismerjük, tanácsait megfogadjuk és befogadjuk Őt a szívünkbe, akkor hasonlókká válunk ahhoz az emberhez, akit a Biblia igaz emberként nevez meg. Nem arról van szó, hogy még a legnagyobb bűnt is elsimlizzük és ne tegyünk szóvá egy-egy rossz döntést. A hangsúly arra terelődik, hogy hogyan és miként tesszük ezt meg. Azonban gondolhatunk itt másra is, hiszen nem az igazság elmondása vagy elfedése körül alakulhatnak ki kérdések, hanem a mindennapi életünkben az egymásközti kommunikációban is fontos, hogy megpróbáljuk megtartani azt, amit a Biblia tanácsol. Egy másik fontos gondolat is elhangzik a fentiek mellett, amelyet az Úr Jézus fogalmaz meg Máté evangéliumában. A következőket írja: „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Máté 6:24) Ahogy a Bibliában sok tanácsot több féleképpen is lehet értelmezni, úgy ezt is lehet több megvilágításba is helyezni. Az egyik ilyen, hogy nem imádhatunk és tisztelhetünk egyszerre két istenséget. Vagy az Atyát szeretjük és tiszteljük és megtartjuk igéit (igaz emberré válunk) vagy elfordulunk tőle és a magunk útját járjuk. Azonban nem feltétlen erre szeretném most helyezni a hangsúlyt, hanem arra, hogy nem tanácsos embertársunk szemében egy dolgot, a háta mögött pedig egy másik dolgot mutatni. Az egyenesség és az őszinteség hatalmas érték és Jézus is a fenti szövegben, illetve az ószövetségi versek erre is szeretnék felhívni a figyelmet.

Fontos, hogy megtanuljunk úgy kommunikálni embertársainkkal, hogy megérezzék rajtunk Isten természetét. A környezetünkben lévő emberek ránk vannak bízva és rajtunk is múlik, hogy milyennek ismerik meg Istent. Ne vonjuk meg a feddést vagy a véleménykülönbséget, de figyeljünk arra, hogy azt milyen formában és milyen lelkülettel tesszük. Ha igaz emberként szólunk embertársunkhoz, akkor a feddés is áldásos lehet arra nézve, akihez intéztük.

Áldott napot!