A mennyei kincs értéke
„Mert
ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.”
Lukács 12:34
Gyerekkoromban a
családi bevásárlások egyetlen izgalmas dolga az volt (a játékosztályt
leszámítva), ha bátyám és én a bevásárlókocsin gurulhattunk. Egy alkalommal
azonban balul sült el a dolog. A parkolóban löktük magunkat, de nem fékeztünk
időben, és nekicsapódtunk egy Trabant (akkoriban még volt ilyen autómárka)
hátsó lámpájának. Édesapánk tekintete nem sok jót jósolt, így bátyámmal gyorsan
ki akartuk vágni magunkat:
–
Most gyorsan tűnjünk el, mielőtt még visszaérne a Trabant gazdája!
Evvel nyílván
szüleink pénztárcáját akartuk tehermentesíteni, és büszkék is voltunk remek
ötletünkre. Még most is emlékszem, mennyire megdöbbentem édesapám válaszán:
–
Nem megyünk el, hanem megvárjuk a Trabant gazdáját, és kifizetjük a kárt. – És
így is történt.
Mintegy három-négy éve
elmeséltem feleségemnek ezt a történetet, és büszkén ecsetelgettem, hogy milyen
mély nyomot hagyott bennem édesapám akkori magatartása. Aztán néhány nappal
később nekitolattam egy Renault-nak, behorpadt a jobb első ajtaja, de a kocsi
tulajdonosa nem volt jelen. Tudjátok mi volt az első gondolatom?
–
Bárcsak ne meséltem volna el a Trabantos sztorit a páromnak!
Nos, arra már nem
emlékszem, hogy mennyibe került a Trabant lámpája, de a Renault jobb első
ajtajának kijavítása igencsak húzós volt. Persze kifizettem – édesapám iránti
szeretetből.
Miért van az, hogy oly nehéz szívvel válunk
meg féltve őrzött földi kincseinktől? Miért nyomaszt mindenkit oly nagyon a
„rozsda és a moly” tevékenysége? Miért olyan érzékeny pont mindannyiunk
életében a pénz kérdése? Egyszerű a felelet. Azért, mert az anyagi javak előnye
konkrét, kézzel fogható, szemmel látható. Evvel szemben a „mennyei kincsek”
érzékszerveinkkel nem észlelhetőek. A mennyben gyűjtött vagyonnal nem lehet
kifizetni a sárga csekkeket, nem lehet megvenni a legújabb okostelefont, sem
pedig elmenni vele egy hétre a spanyol tengerpartra nyaralni, sőt mi több, a
Renault jobb első ajtajának javítási költségeit sem fedezi. Ebből adódóan többre
értékeljük a konkrét és biztos anyagi előnyöket az elvont és bizonytalan
mennyeiekkel szemben.
Ez a fajta szemlélet sokban hasonlít az
afrikai impala antilop esetére, amelyik 3 m magas és 10 m hosszú ugrásokra
képes, még is fogva tartásához elegendő egy 1 m magas kerítésfal. Az antilop
ugyanis csak akkor ugrik, ha látja hova fog érkezni. Mivel ez a feltétel a
kerítés miatt nincs biztosítva, ragaszkodnak a fogsághoz, ami nem ideális
ugyan, de legalább konkrét és biztos.
A
földi kincsekből vehetünk ugyan jó minőségű ágyat, de nyugodt álmot nem; ha sok
pénzünk van, építhetünk kacsalábon forgó házat akár, de boldog otthon csak
mennyei valutával vásárolható; ha hatalmunk van, akkor tisztelni és félni
fognak az emberek, de kiegyensúlyozott önértékelés csak felülről származhat; a
modern orvostudomány segítségével hosszú élethez juthatunk (persze ehhez is sok
pénz kell), de örök életet csak Isten biztosíthat. Barátságunk Jézussal több
hasznot jelent, mint a legkedvezőbb banki vagy tőzsdei befektetés. Merjük hát
értéktelennek tartani a földi, és értékesnek a „mennyei kincseket”.
