Maradj veszteg!
„Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok!
és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely
Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti
érettetek; ti pedig veszteg legyetek.”
2Móz 14,13-14
Csodálatos élmény tőlünk idegen
kultúrákat kutatni. Minden nép egy külön világ és éppen ezért nagyon érdekes.
Amikor megismerkedünk az adott közösséggel először a közöttünk levő különbségek
ragadják meg a figyelmünket, de mégis a bennünk levő közös dolgok tartanak ott.
A megértés szükségszerű, mégis
nehéz feladat. Például a japán kultúra alig megérthető az európai ember
számára. A volt tanárom szerint azért, mert sosem értjük, hogy a japán ember
mit miért tesz. Ahol mi ütnénk, ő meghajol, ahol mi meghajolnánk, ő harcol.
A Biblia is egy idegen kultúrával
hoz közelebbi ismeretségbe bennünket, de nem az ókori népekre gondolok, hanem a
Mennyre. Istennél is másként működnek a dolgok, mint gondolnánk, vagy mint
ahogy mi tennénk, mert nála mindig hitben kell cselekedni és szükséges a
megértés. Még szükségesebb azonban az engedelmesség.
Képzeljük el: Előttünk a Vörös
Tenger, sziklás partvonala hirtelen mélyül. „Csak úszóknak!” – üzeni a
képzeletbeli táblánk. Mielőtt azonban belemerülnénk a látványba hirtelen harci
kürt szavát halljuk mögöttünk. Majd feltűnnek a kor szuperhatalmának
legfejlettebb tankjai, az egyiptomi harci szekerek. A lovak és a katonák egyaránt
páncélban, mindegyik fedélzetén egy képzett íjásszal. Az egész sereget az elfojtott
düh és fájdalom vezérli, amit most mind ránk akarnak zúdítani. Aztán vágtatva
elindulnak felénk. Mit tennék ekkor?
Meg tudnánk tenni azt, amit Mózes
parancsolt a népnek? Tudnánk veszteg maradni, amikor minden arra ösztönöz, hogy
azonnal tegyünk valamit; meneküljünk vagy harcoljunk, esetleg hibáztassuk mi is
Mózest, mint a többiek.
Izráelnek el kellett sajátítania
a mennyei alapelveket és ez a lecke az elsők között volt. Menni, amikor Isten
mondja; megállni, mikor parancsolja; várni, ha Ő akarja, még akkor is, ha mást
parancsol a józan ész.
