Hirdesd az Úr üzenetét!
„Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, amit én parancsolok néked.”
„Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, amit én parancsolok néked.”
(Jónás könyve 3. fejezet 2. vers)
Jónás története az egyik legjobban ismert Bibliai történet. Sokunk szeme előtt él az Isten elől menekülő próféta különleges esete. Azonban, ha jobban magunkba nézünk, be kell lássuk, hogy mi is sokszor dacos, büszke Jónásként elfordulunk az alantasabbnak ítélt dolgoktól, menekülünk olyan feladatoktól, melyek nem felelnek meg elképzelésünknek. Majd ha nagy nehezen beláttuk, hogy nem ellenkezhetünk tovább, elindulunk ugyan, de abban nincs köszönet.
Ma reggel álljon itt csupán egy tanulság e vers kapcsán:
Azt a beszédet hirdetni, amit az Örökkévaló mond.
Amikor látjuk a körülöttünk egyre jobban elvaduló világot, felmerül a kérdés, vajon kell szólni, s ha kell, mit és hogyan? Valljuk be nem is olyan könnyű megvalósítani ezt az egyszerűnek tűnő axiómát. Ha az Úr üzenetét, az igazságot hirdetjük, félő, hogy kellemetlenség ér bennünket, hogy csökken a népszerűségünk. Jobb tehát hallgatni, és kivárásra játszani?
Ha a Szentírást nézzük, meg kell lássuk Isten embereinek nagyságát épp a bátor kiállásuk adta meg, hogy nem az ’úgy gondolom’, nem az ’azt hiszem’ kezdetű szólamokat hangoztatták, hanem azt mondták: ’Így szól az Úr’, vagy ’meg van írva’.
Nem Jónás volt az egyetlen, akit Isten ezzel az üzenettel bízott meg, de ő a legemberibb a próféták között. Mert minden eszményitől lecsupaszítva magamat látom meg személyében. Azt az elkerülő, kompromisszumot kereső valómat, amely Jónással együtt megfutamodik. Akiben ugyan ott él a szólni, a tenni akarás, de sokszor fél, és a prófétával együtt süllyed el a hal gyomrában.
És Jónás története tanít meg arra, hogy csak akkor lehetünk eredményesek, ha hűségesen, maradéktalanul elmondjuk a ránk bizott üzenetet.
Lépjünk ki végre az elszáradó tök árnyékából és szerezzünk tapasztalatot a szeretet Istenével!
„Krisztus kinek-kinek megszabja "a maga dolgát" (Mk 13: 34) és mindenkitől elvárja, hogy hűséggel végezze feladatát. Magas és alacsony sorból származóknak, gazdagnak és szegénynek egyaránt van tennivalója a Mesterért. Krisztus mindenkit munkára hív. Ha nem engedelmeskedsz az Úr hangjának, ha Krisztus erejére hagyatkozva nem végzed el a számodra kijelölt munkát; ha nem követed az Ő példáját, akkor a "hűtlen és rest szolga" szavak kerülnek majd nevedhez. Ha a neked adott világosságot nem osztod meg másokkal, ha azt nem hagyod fényleni, akkor ki fog aludni a sötétségben, lelked pedig hatalmas veszélybe kerül. Isten minden igazságot ismerő emberhez szól: "Úgy fényljék a ti világosságtok ... hogy dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Mt 5:16). Add át másoknak is az igazság ismeretét!” /E.G.White
