Hamar eljövök

„Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!”
(Jelenések 22:20)

A Biblia utolsó fejezete rendkívül dinamikus és erőteljes. Láthatjuk benne a hűségesek csodálatos jutalmát, de nem hallgatja el, a gonoszok biztos büntetését sem. Komoly felhívás ez a megtérésre. Nem lehet félreérteni az üzentét. Olyan ez mint egy pecsét a levél végén. Hitelesíti mindazt, amit a levélben olvashattunk. János leírja az üzenetet, Jézus pedig lepecsételi. Bizonyságot tesz, tanúskodik, hitelt érdemlően megerősít minden szót.
„Bizony, hamar eljövök!” - Jézus szeretné, ha emlékeznénk ezekre a szavakra. Hasonlóképpen búcsúzott tanítványaitól is mielőtt a mennybe ment volna. Az egész jelenések könyve, aminek a központi témája Jézus második eljövetele azt hangsúlyozza: a mi Urunk nagyon hamar vissza fog térni. Úgy is mondhatnánk, hogy nemsokára megérkezik. E felől nem lehet kétségünk.

Az „ámen” szó is ezt hivatott erősíteni. Az ámen a kötelezettség vállalás, a felelősség szava. Aki ámen-t mond, az nyilvánosan elkötelezi magát, hogy a korábban kimondott szavainak megfelelően fog cselekedni. Jézus maga az „Ámen, a hű és igaz tanú” (Jel 3:14). Amit Jézus eddig értünk tett, a garancia arra amit ezután is tenni fog. Számunkra pedig Jézus újbóli eljövetelénél nincs fontosabb esemény.

Jézus biztosan látta előre, hogy azoknak akik komolyan várják őt vissza, milyen nehéz a várakozás. Az ég felé meredő tekintetű tanítványok is csak álltak ott, és talán azt remélték, hogy Jézus azzal a lendülettel vissza is tér, ahogyan felemelkedett. Ha az angyalok nem szólítják meg őket, még ki tudja meddig állnak ott. Elküldte a Szentlelket, mint Vigasztalót, de a személyes találkozást semmi sem pótolhatja.

Amikor Lídiánk az óvodában megkérdezi az óvó nénit, hogy mikor megyünk már érte, csak annyit mondanak: „nemsokára” itt lesznek.
Jézus sem tud mást mondani, mikor türelmetlenkedve várjuk: légy türelemmel, nemsokára itt leszek. Ez biztos.