Te, a hegy, és Isten


“Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.”


Hosszú út volt, és messze nincs még vége. A hegyek ott tornyosulnak, és a túloldalán az áhított föld, a megígért nyugalom. Már a gondolattól is elszorul a torka, és a távolság fájdalma csak úgy gyötri, de közeledik a cél. Az útvonal nem egy sétagalopp. Banditák, szakadékok, heves folyók és még ki tudja hány veszély szegélyezi a vándor útját, de ő csak megy előre, mert hamarosan haza ér.

A zarándok a hegy lábánál áll, és tudja, hogy azon túl van az otthona. Végre eljut oda, ahol a barátai várják. Egy baj van, a hegy. Ahogy felnéz rá, egy gondolat jár a fejében: “át kell jutnom valahogy”. A fordítás nem egyértelmű. Attól függ, melyik fordítást olvassuk, hogy kérdést tesz fel, vagy felkiált.

Ha kérdés, akkor a választ jó helyen keresi. Abban a pillanatban, amikor a kétségbeesés eluralkodna rajta, erőt merít Istentől, és hozzá fordul segítségért. Tudja jól, hogy Ő lehet az egyetlen, aki bármilyen próbán át tudja vezetni. Ő lehet az egyetlen, akinek nem számít, hogy egy oroszlán, egy bandita, vagy a természet erői, le tudja győzni mindet. Ismeri Istent annyira, hogy tudja, hogy Ő ott lesz mellette mindig.

A másik fordítás, hogy felkiált: “Onnan jön az én segítségem!” A zarándok a hegyekre nézve felidézi a történeteket, mikor ősei átkeltek a tengeren, és a Sínai tetejére nézve látták Isten jelenlétét. Olyan közel voltak Hozzá, mint kevesen a történelemben. A hegy felidézi számára a Teremtő hatalmát, ami minden küzdelmen átvezette a népet. Emlékezteti arra, aki a világot alkotta, és az ígéretekre, amiket tett.

Két dolgot kell megtanulnunk ma ebből. Hogy vészelhetjük át a nehéz helyzeteket? A Biblia tanítása szerint emlékeztessd magad Isten hatalmára, és ismerd meg Őt annyira, hogy minden helyzetben tudd, hogy kinek az oldalán állsz!

Te mit látsz a hegyben? A nehézséget, vagy Istent?