szombat, június 16, 2012

Ki ül a trónon?


„De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok. Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.”
Róma 6,16-17

A trón magas, mindenki fölött álló. Bárki, aki látni akarja a benne ülőt, fel kell néznie rá. A trón kényelmes, bársonyosan puha. Mindenki vágyik rajta ülni, benne megpihenni. A trón dicső. Fényes arannyal bevont karfája tündököl a napsütésben.

A trón magas, aki benne ül, mindenki fölött áll, mert mindenki ura. Mindannyian szeretnénk, ha nem csak azért kellene rá felnéznünk, mert hatalma van fölöttünk, hanem azért, mert méltó csodálatunkra; mert bölcsességével és szeretetével elnyerte hódolatunkat. Olyan személynek kell lennie, kinek vérében van az uralkodás, de azt nem előjognak, hanem kiváltságnak tekinti, értünk végzett szolgálatnak. Aki uralkodni akar, annak vezetni is tudni kell. Ismerni a helyes utat, hogy példakép lehessen, hogy ítéletei igazságosak legyenek. Jellemében tisztának kell lennie, hogy elfogadjuk szavát és meg ne szédüljön a magasban. Irgalmasnak is kell lennie, hogy bánni tudjon velünk.

A trón kényelmes, mi is mindannyian bele ülnénk. Fel is próbáljuk néha, önmagunk urai akarunk lenni, mert csak az előnyeit, a vonzó oldalát látjuk, a hatalmat. Sőt, vannak, akik mások trónjára is szívesen felülnének, hogy rajtuk is uralkodjanak. Ekkor játszmákat játszanak egymással, sokszor még a családon belül is, és nem veszik észre, hogy ez nem játék. A kényelem tunyává tehet, ha sokszor kiszolgálnak, ellustulunk és kezdjük elhinni, hogy ez jár nekünk. Uraknak képzeljük magunkat, pedig csak rossz szokásaink rabjává válunk és elveszítjük őszinte kapcsolatainkat. Aki nem tud uralkodni, aki csak a kényelmet szereti, azt a trón megrontja. Észre sem veszi, és már foglyává válik, nem tud kitörni a szerepéből, mert nem tud megalázkodni. Ha megtenné – azt hiszi – elvesztené identitását, pedig pont fordítva van. A trón határozza meg, hogy ki is ő valójában, az a trón, amit magának állított, önmagának emelt.

Az igazi trón dicső, tündöklő, de nem az aranytól, nem a hatalomtól, hanem a tettektől. Annak tetteitől, aki benne ül. A tettek pedig önmagukért beszélnek, nem kell hozzájuk magyarázat, csupán tapasztalat. Megtapasztaltam már, hogy mikor vagyok boldog. Akkor nem, ha mások uralkodnak rajtam. Akkor sem, ha én próbálok uralkodni másokon önmagam helyett. Akkor sem, ha a magam ura vagyok. Mi csak szolgák vagyunk mindannyian és egy jog a miénk, hogy jó Urat válasszunk magunknak, akit szolgálhatunk. Én csak egy ilyen Urat ismerek, Krisztust.

péntek, június 15, 2012

Isten békessége

„Isten békessége megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Ez a békesség olyan hatalmas, hogy minden képzeletet felülmúl.”

Filippi 4:7.
 
Egy szép ének jutott ma reggel eszembe:

Ha Isten békéje lakja a szívemet,
bár dúlhat vihar ellenem,
Nagy hittel szívem zengi ez éneket:
az Úrban, az Úrban jó nekem!

Refr: Az Úrban jó nekem,
Az Úrban, az Úrban jó nekem.

Ha rámtör a Sátán és elém hálót vet,
e szó ragyog rám fényesen:
Már Jézus értem mindent elvégezett,
vére megtisztított teljesen...

Bűnöm terhét Jézus hordta, a Bárány,
Nem hagyta azt rajt' lelkemen,
Meghalt értem ott, ama kínkeresztfán.
Őt dícséri hát ez énekem.

Rick Warren alábbi gondolatai nagyon jól kifejezik, mit akar mondani ez az Ige:
A végső próba Isten hangjának felismerésében, hogy megkérdezed magadtól: „Érzem Isten békességét ezzel kapcsolatban?”  Ha azt gondolod, hogy Istentől hallottál valamit, ami összhangban áll az Ő Igéjével, kaptál felőle tanácsot, megerősítést más emberektől, és átment az előző teszteken is, de még mindig zavart és nyugtalan vagy - akkor ez gondolat elbukott a próbán.

Miért? „Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene.” (1Korintus 14:33) Szóval várj és maradj türelmes, amíg nem érzékeled Isten békességét.

Isten tökéletes Atya. A szülők nem akarják, hogy a gyermekeik félelmet, vagy kényszert érezzenek, amikor megkérik őket, hogy tegyenek meg valamit. Nem! Azt akarják, hogy a gyermekeik bátorítást érezzenek. Ugyanezt szeretné Isten veled kapcsolatban is. Nem akarja, hogy zavart, nyugtalan légy bármi miatt, amit ő kér tőled, hogy tedd meg.

Az egyetlen alkalom, amikor a kényszer érzésének létjogosultsága van, ha folyamatosan abban az állapotban vagy, hogy Istennek nemet mondasz. Ez egy kapcsolati nyomás, ami abból ered, hogy Isten elérhető közelségében tart.

A Sátán erőszakosan akar hajtani minket, hogy megtegyünk dolgokat, de Isten nem ilyen módszerrel dolgozik. Isten könyörületesen akar vezetni. Ő a jó pásztor, aki vezetni akarja a bárányait. Nem hajt, hanem vezet minket. Nekünk pedig, mint juhoknak, hallgatnunk kell az ő hangjára.

A Filippi 4:6-7 leírja azt a beállítottságot, ahogyan figyelnünk kellene Isten hangjára. „Ne aggódjatok semmiért, helyette inkább imádkozzatok mindenért. Mondjátok el Istennek, mire van szükségetek, és köszönjetek meg neki mindent, amit tett. Ha ezt teszitek, meg fogjátok tapasztalni Isten békességét, ez sokkal csodálatosabb annál, mint amit emberi elme megérthet.  Az Ő békessége meg fogja őrizni szíveteket és elméteket, amint Krisztus Jézusban éltek.” (NLT – fordítás)

Azonban nem csak Isten hangjának meghallása a kérdés, hanem az arra adott válaszunk is. A hallás nem elég, cselekedni is kell.

A Biblia azt mondja, hogy Isten azokhoz az emberekhez beszél, akik három dolgot megtesznek. Figyelj erre a bölcs tanácsra,  kövesd pontosan, mert az javadra válik, és légy kész továbbadni másoknak is.” (Példabeszédek 22:17-18 LB – fordítás)

(Daily Hope by Rick Warren – 2011.03.21)

szerda, június 13, 2012

Céltudatos haladás


„Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.”
                                       Filippibeliekhez írt levél 3. fejezet 12-14. vers

Az olimpia előtt egyre több rádió és televízió műsorban szólaltatják meg a kvalifikációt szerzett sportolókat. Mi a célod az olimpián? - volt az egyik kérdés - Mi a célom? Természetesen az, hogy győzzek. Ezért edzettem évek óta, ezért voltam annyit távol a családomtól, ezért öltem annyi időt és energiát a sportba.

A másik sportoló azt mondta: Jó eredményt szeretnék elérni, nemcsak eljutni a célig. Tudom, van nálam jobb, de minden erőmmel azon leszek, hogy a legtöbbet kihozzam magamból, mindenekelőtt a győzelmet.

Elgondolkodtató volt hallani ezeket a magabiztos, céltudatos terveket. Bizony, elgondolkodtató mindez azért is, mert ha ezek az emberek hervadó babérokért ennyi áldozatot képesek hozni, hogy van az, hogy megannyi magát kereszténynek valló ember semmit sem tesz az örök életért.

Szoktál beszélgetni az Istennel? - Hát…
Olvasod a neked küldött levelét? - Hát…
Eljössz a bibliakörre ma este? - Hát, még meglátom…
Segítenél a szolgálatban? - Hát, nem is tudom, hogy alkalmas vagyok rá…
Mit gondolsz, üdvözülsz? - Hát, így nem biztos…

De persze, ha azt kérdeznénk: - Bemész ma a munkahelyedre? - Fogsz ebédelni? - Akarsz találkozni ma a barátoddal? - Megveszed azt a ruhát, amit kinéztél tegnap? - valószínűleg határozott igen lenne a válasz.

Isten, ma Pál apostol példáján keresztül hív döntésre. Tudd, hogy mit akarsz. Krisztus követőjének nem muszáj lenni, de ha Őt választottad, igyekezz mindent félretéve találkozni vele. 

kedd, június 12, 2012

Mózes éneke





"Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör" 2 Mózes 15,6










Olvassuk el Mózes második könyvének a  15. fejezet első versétől a 11. verséig az igét. 
Mózes hálaadó énekét találjuk itt.

„Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.
Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.
Vitéz harczos az Úr; az ő neve Jehova.
A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe.
Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.
Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.
Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az őket mint tarlót.
Orrod lehelletétől feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívébe
Az ellenség monda: Űzöm, utólérem őket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom.
Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be őket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.
Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dícsérendő és csudatévő?”

Történt az elmúlt időszakban az életedben olyan esemény, amiért érdemes lenne megállni és hálát adni? Bizonyára, csak legfeljebb nem emlékszünk rá.

Lehet, hogy nem nyílt szét a Vörös-tenger a lábad alatt, de lehet, hogy elérted a vonatot, bár nem gondoltad volna vagy Jézusról beszélgettél a szomszédoddal, aki eddig hallani sem akart Róla.

Mindennap körülvesznek a kis csodák, csak észre kell venni, emlékezni rájuk és hálát adni érte. Nem a véletlen művei ezek, mögötte ÉRTELEM van, a teremtő Isten hatalma. Erősítenek, bátorítanak, átsegítenek a nehézségeken.

Ha az Újföldön leszünk, akkor is emlékezni fogunk Isten szabadítására „És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya!” Jelenések 15,3

Kezdjük el ezt az éneket itt, naponta adjunk hálát az Úrnak szabadításáért és folytassuk ezt az Ő jelenlétében is az örök otthonunkban. Ámen

hétfő, június 11, 2012

Nézzetek fel!


„Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.”
(Lukács evangéliuma 21. fejezet 28. vers)

A Bibliát olvasva, furcsának tűnhet, hogy Isten a leglehetetlenebbnek látszó helyzetekben szólította örömre az övéit:

A babiloni fogságból hazatérő nép az út fáradalmait sem pihenhette ki, hiszen azonnal neki kellett látniuk Jeruzsálem újjáépítésének, amit a környező népek állandóan megpróbáltak megakadályozni.

Isten népe éjt nappallá téve hordta a köveket, hogy falat emeljenek. Kezeik sajogtak, néhányan sírtak és akkor jött a próféta Isten üzenetével: „Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom!” (Zak.2:10)

Néhány évszázaddal később a római elnyomás idején, mikor a heródesi dinasztia zsarnokságának annyi ártatlan esett már áldozatul, a betlehemi éjszakában a pásztoroknak az angyal nagy örömet hirdet „mely az egész népnek öröme lészen”.(Luk:2:10)

Később Pál apostolon keresztül, aki épp Rómában raboskodott az első, századok hitvallóihoz, akik katakombákban gyűltek össze, látták az arénákban, vadállatok karmai közt, máglyákon meghalni szüleiket, gyermekeiket, házastársaikat, így szólt az Úr: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Fil.4:4)

És mit üzen nekünk, akik nap, mint nap háborúkkal, katasztrófákkal, gyógyíthatatlan betegségekkel szembesülünk? Mintha Jézus direkt nem akarná figyelembe venni a bennünket szorongató körülményeket.

Mert hát miért is örüljünk? Miért is emeljük fel a mi fejünket?

Kívánom, mindannyian személyesen tapasztalhassuk meg az Úr válaszát, azt, hogy végtelenül szeret. 

vasárnap, június 10, 2012

Útitárs

„Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.”
Zsoltárok könyve 16:11

Ő az, aki elindított az úton, és majd egyszer tárt karokkal vár téged a végén. Közben pedig, ha te is igényt tartasz rá, elkísér a kezdettől a végig. Soha nem marad el mellőled, és soha nem hagy téged magadra. Veled megy a gerincen végig a verőfényes napsütésben, ugyanakkor a kopár szakadékok vadregényes sűrűjében is Ő kísér.

És Vele tényleg öröm az út. Akkor is, ha nem igazán látod a végét, ha nem bírod a fáradtságtól felemelni a fejedet, hogy megpillanthass egy szivárványt, vagy a felhők felett ragyogó napot. Ő kitart melletted a zúgó tenger partján és a sivatagban is. 

Jelenléte teszi az utat számodra igazán különlegessé, és hidd el, bátran hagyatkozhatsz az Ő navigációs rendszerére. Soha nem terel tévútra, és ha a saját fejed után mentél, bizalommal hozza életedbe az újratervezést. 

Miért mennél egyedül tovább, barátom? Kérd Istent, hogy csatlakozzon hozzád, élje meg veled életed túráját! Nem lesz egyszerű, nem lesz fenékig tejföl, de ott lesz melletted mindvégig, és ez mindennél többet jelent.