szombat, március 31, 2012

Jézus és az esküvő

„Krisztus szolgálata éles ellentétben állott a zsidó vének szolgálatával. A hagyományok és formaságok tiszteletben tartása teljesen megfosztotta őket a valódi gondolkodási és cselekvési szabadságtól. Szüntelenül rettegtek a tisztátalanságtól. Nemcsak a pogányoktól, hanem saját népük többségétől is távol tartották magukat, hogy elkerüljék a "tisztátalannal" történő érintkezést. Nem keresték javukat, barátságukat sem igyekeztek megnyerni. Mivel állandóan ezek a dolgok foglalkoztatták őket, gondolatviláguk beszűkült, életük egyetlen pont körül forgott. Példájuk az önzést és a türelmetlenséget táplálta a nép minden rétegében. Jézus azzal kezdte reformáló munkáját, hogy együttérzéssel közeledett az emberiség felé. Miközben a legmesszebbmenőkig tiszteletet tanúsított Isten törvénye iránt, megfeddte a farizeusok tettetett kegyességét, és megpróbálta a népet megszabadítani az értelmetlen szabályok kötelékéből. Le akarta rombolni a társadalom különböző osztályait elválasztó falakat, hogy egymáshoz közelíthesse az embereket, mint egyetlen család gyermekeit. Megjelenése a menyegzői ünnepen lépés volt ebbe az irányba. [...]

A zsidó esküvő mély benyomást keltő alkalom volt, amelynek öröme nem volt visszatetsző az Emberfiának. Azzal, hogy jelen volt ezen a menyegzőn, Jézus tiszteletét fejezte ki a házasság, mint isteni intézmény iránt. Mind az Ó-, mind az Újszövetség felhasználja a házassági kapcsolatot a Krisztus és népe között fennálló gyöngéd és szent egység szemléltetésére. Jézus gondolataiban az esküvői szertartás öröme előremutatott arra a boldog napra, amikor menyasszonyát hazaviszi atyja házába, és a megváltottak a Megváltóval együtt ülnek le a Bárány menyegzői vacsorájához. Így szól: "Amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni. [...] Nem neveznek többé elhagyatottnak, [...] hanem így hívnak: én gyönyörűségem; [...] mert az Úr gyönyörködik benned" (Ésa 62: 5.4). "Örül terajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked" (Sof 3:17). Amikor János apostol mennyei dolgok látomását kapta, így írt: "És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Alleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát. [...] Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak" (Jel 19:6.7.9).

E. G. White: Jézus élete; A menyegzői ünnepségen

péntek, március 30, 2012

Péter szabadulása


Ekkor Péter magához tért, és így szólt: "Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és mindabból, amit a zsidó nép várt."

Apostolok cselekedetei 12:11.

Most tudom igazán… Miért csak most? Mert eddig mintegy alvajáró tette, amit az angyal mondott neki. Vedd fel köpenyedet. Meg a sarudat is. No meg az övedet. Gyere, kövess! És Péter gépiesen végzett mindent.

Mondom: gépiesen! Mint Te, meg én. Reggel felébredsz. Gépiesen elindulsz a mosdóba, aztán megfésülködsz. Aztán gépiesen beülsz az autóba. El a munkahelyre. Gépiesen elvégzed munkádat. Aztán gépiesen bevásárolsz, elkészíted a vacsorát, átnézed a gyerek házi feladatát. Gépiesen berakod a gépbe a mosnivalót. Gépiesen elolvasol pár sort a Bibliádból. Aztán gépiesen elmormolsz egy imát. Aztán bezuhansz az ágyba. Reggel az óracsörgő gépies elnyomásával minden kezdődik előröl.

Gondolkodtál azon, hogy Péter mikor eszmélt fel?

- Amikor megcsapta az éjszakai friss levegő

- És amikor magára hagyta az angyal.

De jó lenne már végre az áporodott levegőjű taposómalomból kikerülni a friss levegőre – és ott mélyeket lélegezni! Sok a hasonlóság Péter és köztünk. Börtönben volt – ahogy Te a robot, a megszokások börtönében. Kalodában volt a lába – ahogy Te is meg vagy kötözve és gyakran érzed tehetetlennek magadat. De Isten elküldte hozzá angyalát, hogy kiszabadítsa – ahogy hozzád is elküldi hetente legalább egyszer. Hogy halld az igét, hogy öltözz fel, hogy indulj el… Minden istentiszteleten, egyéni áhítatodon más-más feladatot kapsz.

Aztán látszólag magadra maradsz. Péter ekkor döbbent rá, hogy mi is történt a valóságban!

Engedd, hogy az Istentől jövő friss, életadó szellő Téged is rádöbbentsen arra, hogy igen! "Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem…” Nézd a történetet erről az oldalról!

csütörtök, március 29, 2012

Isten kegyelmes vezetése

"Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted szent legelődre."

Mózes 2. könyve 15:13

Hűség..., az biztosan kellett hozzá. A hűség: kitartás. Kitartás a legnehezebb, leglehetetlenebb és a legreménytelenebb helyzetben. Amikor mi emberek megkérdezzük: megéri? Akkor is! Rendíthetetlenül, biztosan és valóságosan.

Isten hűséges volt, amikor Ábrahám még a feleségét is letagadta - mi lett volna, ha a még egészen ismeretlen Istenéről kérdezik? Kimentette a bajból, amibe Ábrahám sodorta magát - kétszer is.

Isten hűséges volt, amikor Ábrahám földies módon, Isten-mentesen oldotta meg a gyerek-kérdést - béranyaság: fájdalmas út-, sok könny-, szakadatlan ellentét-módra.

Isten hűséges volt, amikor Jákób csaló lett, majd akkor is, amikor őt csalták meg.

Isten ott raboskodott Józseffel a börtönben, de vele volt akkor is, amikor gazdasági tanácsokra volt szüksége Egyiptomnak.

Isten hűséges volt 430 évig Gósen földjén, amíg az izraeliták az egyiptomiaknak dolgoztak. Hatalmas csodával hozta ki őket az akkori világ legnagyobb birodalmából, utat vágva nekik a Vörös-tengerben.

Isten hűséges volt akkor is, amikor a nép zúgolódott, amikor mindenben hibát találtak, amikor csak addig bólogattak, amikor füstölgött a Sínai-hegy, de ha Mózest nem látták pár napig, rögtön a formálható és néma isteneiket vették elő.

Isten hűséges volt, amikor a nép bálványokat imádott, amikor Salamon olyan istentiszteleti rendszerbe is beleegyezett, aminek részeként gyermekeket áldoztak a Moloknak.

Isten akkor sem hagyta el népét, amikor a babiloni fogságban voltak. Dániel társaival jelen volt a tüzes kemencében, hogy megmutassa, Ő mindig azok mellett áll, akik hűségesek, mert Ő Maga hűséges.

Isten törvényeket adott, és prófétákat küldött, hogy terelgesse népét. Ma mindkettő megtalálható a Bibliában.

Vajon látjuk-e a hűségét, és tapasztaljuk-e a terelését az életünkben? Ha nem, akkor kérjük meg, hogy nyissa meg a szemünket, mert a hiba biztosan a mi készülékünkben van...

szerda, március 28, 2012

Akit a fiú megszabadít

„Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”
(János evangéliuma 8. fejezet 33-36. vers)


Sokan ma is értetlenkedve állnak, mikor a Jézus általi szabadulásról esik szó. Van egy néhány dolog, amitől Isten megszabadíthatna - mondják - szegénység, betegség, bizonyos emberek…

Mivel azonban magukat igaznak tartják, eszükbe sem jut, hogy Jézus, - mint, ahogy Józsefnek is mondta az angyal (Máté 1:21) - a bűntől, azaz azoktól a dolgoktól akar bennünket megszabadítani, melyek Tőle elválasztanak.

Bizony, milyen jó lenne, végleg letenni minden bűnt! Milyen jó lenne, ha nem lenne bennünk többé bűnös gondolat, ártó szándék, haragos szó, félresikerült cselekedet…

De hogyan lehetséges ez? Emberileg a tökéletesség oly elérhetetlennek tűnik, de Istennel minden lehetséges. S ahogy a Bibliában olvassuk, Istené a szabadítás, de az embernek is meg kell tennie a maga lépéseit:

Elismerem, hogy a bűn szolgája vagyok:
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Ján.1:9)

Belátom, hogy saját erőmből képtelen vagyok letépni bűn láncát és kérem Isten segítségét:
„Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom… Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róm.7:18; 24)

Elfogadom, bármit tanácsol:
„Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!” (Ján.5:14)

Az Ő életét lemásolva élek:
„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal.2:20)

kedd, március 27, 2012

Igazság




„És megismerétek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Jn 8,32)





Mi az igazság? 
Amikor az igazságról beszélünk általában azt értjük alatta, ami nem hamis. Mert ami nem hamis az csak igaz lehet. Azt, amely a dolgok valóságát mondja el.
Sokan úgy vélik, hogy az általuk ismert igazság a tökéletes. Amikor valamit elgondolunk, cselekszünk, van, hogy megkérdezzük magunktól: Ez most helyes, jó? Vagy megkérdezünk valakit, hogy mi a véleménye. Megnyugtatjuk magunkat, hogy az általunk vélt igazság a helyes és ez az igazi szabadság, úgy élek,  ahogy nekem jó……. Itt álljunk meg! Valóban ez lenne a szabadság?

11 éves lányomat megkérdeztem erről. Ezt felelte: a hazugság egy rabság, és az igazság szabaddá tesz. Így látja egy gyermek.

Milyen sokan élnek úgy a hazugság csapdájában, hogy nem ismerik az igazságot.! Milyen jó lenne, ha felszabadulnának és megtalálnák az utat a szabadság felé.  Van egy vezetőnk csak be kell Őt engednünk szívünkbe. Ő JÉZUS!
Jézus így beszél az igazságról. Az igazság képessé tesz minket arra, hogy megvalósítsuk Isten tervének minden célját és szándékát életünkért. Amely képessé tesz minket arra, hogy teljesen azzá váljunk, amivé Isten szeretné, hogy átalakuljunk. Jézus szerint az igazság szabaddá teszi az embert.

Mi alól teszi szabaddá? A BŰN ALÓL! Amíg vétkezünk, azt jelenti, hogy nem ismerjük Isten igazságát.

Tömören: az igazság egy tapasztalat, amely szabaddá tesz minket a bűn alól. Az igazság csak Jézusban van, csak vele vagyunk képesek megtapasztalni.
Egy mély bensőséges kapcsolatot kell kialakítanunk Jézussal. Jézusnak bennünk kell élnie.
„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem Krisztus” (Gal 2,20)

Kedves Barátom! Ismerd meg Jézust. Ő tesz szabaddá, Ő ad erőt. Ne maradj rabságban. Isten azt akarja, hogy szabad légy. Kövesd Krisztust és fordulj el a bűnös Világtól, mely csak rombol és önmagát dicsőíti. Fordulj teljes szíveddel az Úrhoz. Beszélgess Istennel, csendesedj el. Nyisd meg életedet Előtte és hagyd, hogy Ő irányítson. Kívánom, hogy tapasztald meg az igazi szabadságot Jézus Krisztussal.

Maleczné Barányi Anita - Kecskemét 

hétfő, március 26, 2012

Az Istenség teljessége

"Mert benne lakik az Istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak."
Kolossébeliekhez írt levél 2:9-10

„Bennem éljetek!” – ezt szeretné Jézus. Talán már találkoztunk ezzel a kifejezéssel keresztény körökben, de vajon értjük-e az igazi jelentését? Nem fordulhat elő velünk is, hogy megőrizve a látszatot, „vallásoskodva”, biblikusnak tűnő panelekből építünk fel egy szép életet, közben Krisztussal nincs igazi kapcsolatunk.

Pár mondattal korábban azt mondja Pál apostol: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” (Kol 2:6-7)

Krisztusban élni ezek szerint naponkénti tudatos döntések sorozata, amely arra épít, hogy elfogadom őt Uramnak és Megváltómnak. Ez több, mint egy kézlendítés, és egy elrebegett ima, hogy „igen Uram, légy az életem vezetője, átadom magam neked…” Ez azt jelenti, hogy MINDEN dologban, minden döntésben, minden élethelyzetben az igazi tekintély Jézus szava, akarata.

Krisztusban élni úgy tudok, ha meggyökereztem benne. Ez a folyamat, többnyire nem látható mások számára, mint ahogy nem látjuk egy fának a gyökereit sem. Mégis ezen múlik minden. Ha nincs gyökér, nincs élet sem. Ha rendszeresen időt töltök Istennel, (Bibliatanulmányozás, imádság), akkor a gyökereim egyre erősebbek és stabilabbak lesznek.

Krisztusban élni azt jelenti, hogy életközösségem van vele. Ha nem keresek mellette, vagy helyette senkit és semmit, akkor jó úton haladok a benne elnyerhető teljesség felé. BENNE valóban mindent megkapunk, amire szükségünk van. Vele nincs hiányérzetünk, nem keresünk pótlékokat, nem gondoljuk azt, hogy nekünk kell még hozzátenni valamit, az ő munkájához. Megnyugszunk, békét találunk.

vasárnap, március 25, 2012

Béke, bocsánat



„Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid. Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja? Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel!”
Lukács evangéliuma 7:48-50

„Megbocsátottam.” - hangzik fel a reményt, életet adó szózat, és te a csodálkozástól még kábán, félszegen lépsz ki újra a fényre. Nincs már az a vétek, nincs bűntudat, nincs vád. Szabad vagy arra, hogy békességgel menj tovább, hogy jól dönts, hogy élj és ne visszaélj az Isten adta lehetőségekkel. Szabad vagy egy újabb lehetőségre, mert Isten elvette korábbi hibádat. Elvette a nélküle való életet, és egy tiszta lapot tolt eléd, hogy ezután ezen alkoss Vele. 

Isten megbocsátott neked, annak ellenére, hogy te magad is úgy érezted, ennek már nem lehet jó vége. Tudod, barátom, Isten nem olyan, mint amilyennek sokan elképzelik. Ő kész megbocsátani mindenkinek, aki elé viszi hibás döntéseit. Ő kész minden egyes esés és elhibázott lépés után újrakezdeni, és nem emlegeti soha, hogy hányszor tette ezt már meg veled eddig. 

Isten fantasztikus, és kívánom neked, hogy ma te is különlegesen megtapasztalhasd. Engedd neki, hogy közel jöjjön hozzád, hogy békét adjon szívedbe a háború helyett, engedd, hogy kihulljon kezedből a fegyver, és hogy átöleljen szeretetével. Engedd neki, hogy újrakezdje veled a közös életet, fogadd el az Ő igazi bocsánatát, és adj önmagadnak is feloldozást!