szombat, január 01, 2011

Azzal az erővel





„Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.”
Fil 3,21 (Békés – Dalos)

Milyen erő késztetheti arra a világot, hogy önként elismerje és elfogadja az Isten hatalmát maga felett? Mely erő az, ami képes meghajlítani a legnyakasabb hitetlen ember derekát, hogy leboruljon Jézus Krisztus előtt?

Biztos vagyok benne, hogy csak olyan, aminek nem erőszak az alapja, ami nem a többség erős nyomásának következménye. Ebben nem játszhat szerepet a pénz, a fegyver, de még a kompromisszumokra törekvő diplomácia sem. Mégis hatalmas és erős, teljes megadásra, átadásra késztető.

Milyen erő képes arra, hogy életet teremtsen, hogy a semmiből valami legyen? Mi az, ami át tudja törni a halandóság és a halhatatlanság közötti falat, ami nem csupán ideig-óráig tartó, hanem örök lehetőséget ad?

Az ilyen erő nem lehet emberi, nem lehet evilági, mert mi mind az idő foglyai vagyunk. Az ilyen erő nem fakadhat az emberi gondolat eszméiből, nem fakadhat szolidáris összefogásból, mert a mindent legyőző emberi akarat korántsem mindenható.

Milyen erő képes megváltoztatni a szívem? Mi tud engem, makacs hitetlent, Felé fordítani, imára késztetni? Mi képes arra, hogy belőlem, összeférhetetlen emberből, mennyei polgárt formáljon?

Egyedül a szeretet, Isten szeretete.

Restás László

http://www.youtube.com/watch?v=nK9JIBhCy0A

péntek, december 31, 2010

Istennek engedelmeskedve


„A kérdés az, hogy embereknek akarok-e tetszeni vagy Istennek? Vagy talán azt hiszitek, hogy az embereknek igyekszem kedveskedni? Ha még mindig emberek tetszését keresném, nem lennék Krisztus szolgája”
Galata 1:10. WBTC fordítás


Ma lezárunk egy esztendőt és holnap reggel – ha Isten éltet – egy Új Évet kezdünk.


Ki volt az Úr az életünkben, ebben az évben?

A pénz? A munka? A gyerekek? A ranglétrán való feljebb mászás? A feleségünk? A férjünk? Esetleg egy ’harmadik’?

Kinek akartunk megfelelni?

Mertünk-e nem-et mondani a nem teljesen egyenes útra? Mertük-e vállalni tetteink következményeit? Mertünk-e igazak, becsületesek maradni minden körülmény között? Mertük-e vállalni kereszténységünket? Vagy inkább az emberek tetszését kerestük?

Vigyázat! Ez síkos talaj! Egyik héten: Hozsanna! Másik héten: „Feszítsd meg!”


Sokan január 1-től új életet szeretnének kezdeni. Leszokni a dohányzásról. E naptól kezdve rendszeresen sportolni, és még sorolhatnám.


Határozd el, hogy az Új Évet Krisztus szolgájaként szeretnéd elkezdeni és megélni.


Kérd Isten segítségét, hogy mindenben az Ő jóváhagyásával indulj el! Hogy ne zavarjon, mit mondanak az emberek! Hogy merd vállalni, ki az Úr az életedben.


Ha emberek tetszését keresed, az ő rabszolgájukká válsz. Ha Istenét, akkor az Ő szolgája leszel. Te melyik szolgaságot választod?

Én a világmindenség hatalmas Urának szolgája szeretnék lenni, Aki időközben örökbe fogadott. Téged is vár!

csütörtök, december 30, 2010

Jézus vére árán

"Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén."
P
éter első levele 1:17-19

Magas az ár? Amikor Istennek mérlegelnie kellett, hogy Téged tartson-e meg, vagy egy esetleges bukást feltételezve a Fiát is elveszítse Veled együtt, akkor Isten a kétségest választotta és belement a lehetetlenbe. A csőcselék kezébe engedte a Fiát, hogy megmentsen bennünket az örökké tartó haláltól. FANTASZTIKUS! ELKÉPZELHETETLEN!

Isten nem valamit adott abból, amit megteremtett, amit Neki könnyen lehetett volna pótolni is, hanem Azt a Valakit adta, Akit nem lehet helyettesíteni, mert nem teremtmény, Akiből nincs több és nem is lesz, ha elvész.

A bűn, amit Ádám egy vágyott környezetben, bűntelen tökéletességgel körbevéve, nem kényszerítésre, hanem szabad akaratból hajtott végre, azt Jézus a bűn négyezer éves megnyomorító munkája után, fájdalmakkal körbevéve, kényszerítés és megkínzás ellenére sem követte el.

Hatalmas áldozat Attól, Akit csak a szeretete kényszerített arra, hogy ilyent tegyen. A Világegyetem Uralkodója Fiaként senki sem vehette volna rá arra, hogy áldozza fel az életét értünk, porszem emberekért, akik egy parányi bolygó lakói vagyunk. Erre csak az értünk érzett szeretete késztette.

Adjunk oda mindent, amink van ennek a Jézusnak, mert egyedül Ő Az, Aki megmutatta, hogy a lehetetlent is megteszi értünk.

szerda, december 29, 2010

Jó az Isten házában lenni


„Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!”
(84. Zsoltár 11. vers)


A Zsoltárok könyvében Dávid megfogalmazásában, többször előfordul az Isten háza kifejezés, noha tudjuk maga a Ház csak később, Salamon idejében épült fel (2Sám.7:12-13).

Az ott folyó szolgálatot ismerve pedig egyértelmű, hogy sem Dávid, és egyetlen énekes lévita sem léphetett be magába a hajlékba. Az egyszerű közember pedig legfeljebb az udvarban tartózkodhatott, míg bemutatta áldozatát.

Mai kérdésünk az lehet; mindezek tudatában mégis mi volt az, ami olyan kívánatossá tette az Isten hajlékát? Hiszen üres kézzel nem is lehetett az Úr elé járulni (2Móz.23:15).

Ugyanakkor nem volt prédikáció sem, csupán a papok általi áldozatbemutatás. A pórnép nem mondott költeményt, hanem a léviták előre meghatározott időben és módón szolgáltak énekkel és zenével. És persze nem volt gyermektörténet, színdarab, vetítés…

Azt hiszem, sokan nagyon unalmasnak tartanának egy korabeli istentiszteletet, ahol nem az ember, nem az emberi ’produkció’, hanem a helyettes áldozat áll a középpontban.

Manapság kézzel fogható, ahogy a New Age elveit valló posztmodern ember számára mindenféle kötött liturgiájú istentisztelet unalomba süllyed, Isten háza az ilyennek nem több, mint az a belső szoba, ahol akkor és úgy tiszteli mindenki a neki szimpatikus istent, ahogy éppen jól esik.

Bizony, mi is küzdünk, azzal a kérdéssel, hogyan lehetne vonzóvá tenni Isten házát és az ott folyó szolgálatot, nemcsak környezetünk, hanem hívő tagjaink számára is.

Sokszor láthatjuk, hogy a ’panem et circenses’ (kenyeret és cirkuszt) gyakorlata átmeneti megoldást hoz. Nagy, zajos népünnepélyek, sosem látott szenzáció-istentiszteletek, istenített sztár-prédikátorok, …

És mindeközben Isten templomának közepette ott a trón, melyen nem az ember ül, hanem az igazi áldozat; a megöletett Bárány és körötte az angyalok serege, akik sosem unják meg az örökkévaló hallelúját zengeni.

Bizony én is vágyom már az Úr házában lenni, Megváltóm lábához borulni és hálát adni egy örökkévalóságon át!

kedd, december 28, 2010

Élj Jézus erejével!


„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
Máté evangéliuma 28,18-20



A ma reggel olvasott igét Jézus nagy misszióparancsának hívjuk. Amikor idézni szoktuk ezt a jól ismert szakaszt a Bibliából, általában onnan kezdjük, hogy „Menjetek el …”, pedig az előtte álló mondat is szorosan a misszióparancshoz tartozik.
„Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön”

Jézus egy feladatot adott nekünk, egy célt, amiért érdemes élni. Menjünk el az emberek közé és beszéljünk Jézusról. Mi vagyunk Jézus keze, Jézus szeme és Jézus nyelve.

Hogyan végezhetjük el ezt a szép, de hatalmas munkát amikor sokszor erőtelennek érezzük magunkat, gyengének? Ezért is kezdi Jézus ezzel a bátorítással ezt a részt: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön”

Ne félj ma sem beszélni Jézusról, Ő ott van veled minden percben. Erős Istent, hatalmas Istent követsz. Az Ő ereje a tied lehet.

Tatabányán évekkel ezelőtt már csak két adventista élt. Sok szombaton elmentem hozzájuk, hogy együtt ünnepeljük meg ezt a szent napot. Ahogyan az autópályán mentem és fölülről megláttam a várost, mindig egy imát mondtam. „Uram, add, hogy itt sokan kövessenek téged”.
Elkezdtünk egy előadássorozatot a Művelődési Házban. Egy hatvan férőhelyes terembe az első alkalommal kb. 180-an jöttek el. Isten fenntartotta a hallgatók érdeklődését, és egy pár hónap múlva öten megkeresztelkedtek. Egy későbbi sorozat után még többen adták át az életüket Jézusnak és ma egy fejlődő közösség található Tatabányán.

„Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” – Igényeld és használd ezt a hatalmat!

hétfő, december 27, 2010

Vezess Uram!

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!”
Zsoltárok könyve 143:10


Isten nélkül élni sokféleképpen lehet. A legveszélyesebb formája ennek még csak nem is az, amikor valaki nyíltan tagadja az Isten létezését. Hogy ehhez tartozik-e valamilyen konkrét „hitetlenségi-vallás”, vagy egyszerűen ahhoz sem veszi valaki a fáradtságot, hogy végiggondolja a kérdést – már szinte lényegtelen.

A középút azért veszélyes, mert miközben valaki nem tagadja nyíltan Isten létezését, úgy él, mintha nem lenne Isten fölöttünk, akinek elszámolással, felelősséggel tartozunk. Sajnos sok, magát kereszténynek valló ember is ebbe a csoportba tartozik. Egy előadásra készülve elolvastam néhány írást az ateizmussal kapcsolatban és erre a – keresztények számára elgondolkodtató – gondolatmenetre bukkantam:

(…)nem minden istentagadás jelenti Isten létezésének tagadását. Megesik, hogy olyanok tagadják Istent, akik hisznek benne, tehát elfogadják létezését. Az ő esetükben az istentagadás azt jelenti, hogy szándékosan nem engedelmeskednek Isten akaratának, vagy egyszerűen úgy tesznek, mintha Isten nem létezne. (Az ateizmus mélyebb filozófiai értelme, Kai E. Nielsen írásai és más források felhasználásával összeállította: Szilágyi András)

Azért volt számomra megdöbbentő ez a néhány mondat, mert ezek szerint hihetek úgy Isten létezésében, hogy közben megtagadom őt az életemmel.

Melyik utat választjuk?
„Majd én járom a saját utam.” – „Jó, akkor mutasd te az utat.” – „Rendben, rád bízom magam.”

Isten követni, Krisztus követének (kereszténynek) lenni csak úgy lehet, hogy minden nap, minden helyzetben ezt mondom: „Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!”

E szavakban ott van az a bizalomteljes ráhagyatkozás Istenre, amely mögött nemcsak egy hitvallás áll, hanem életünkkel, engedelmességünkkel, döntéseinkkel is felvállalt krisztusi élet is.

vasárnap, december 26, 2010

Ima, mint eddig soha

"Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgy hogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehullottak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk! Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!"
Apostolok Cselekedetei 16:25-31

Néhány szelet beigli maradt már csak a tálcán egy-két törött lábú mézeskalács-figurával. Az ünnep utolsó napja, és már te is kezdesz némán visszalépni a hétköznapok világába. Magad mögött hagyod az advent csendjét és békéjét; mész, mert menned kell tovább. Vár rád a következő akadály, egy újabb hét, nemsokára pedig egy újabb hónap, egy következő év.

Mielőtt fejest ugranál a tengerbe, kérlek, állj meg néhány percre. Ma reggel, mielőtt innen tovább indulnál az agyadban lévő terveket és a mindennapok kihívásait követve, énekelj velem! Egyszerű szavaiddal, az ének dallamán keresztül imádkozz a menny Istenéhez!

Énekelj Istennek úgy, mint még soha. Énekelj arról, ami a szíveden van, amit érzel, amit gondolsz, aminek örülsz, amitől rettegsz. Énekelj a vágyaidról, titkos álmaidról, arról, amit iránta érzel, és arról a helyzetről, aminek a kellős közepén állsz némán és értetlenül.

Énekelj, és Isten nem hagyja válasz nélkül! Falak, akadályok, börtönök omolhatnak le körülötted, és ha fizikailag nem is történne semmi, a szívedben akkor is érzed: szabad vagy. Szabad vagy, hogy higgy az Ú Jézusban, hogy érezd az ölelését, a jelenlétét, a vele való közösséget az életedben. Szabad vagy, hogy rábízd az életed, és bármit hoz az a bűvös 2011, te tudsz majd énekelni. Lehet, hogy a fájdalom csal közben könnyeket a szemedből, vagy az örömtől nevetsz, de énekelsz Istenhez, és Ő válaszol!