Mindenek felett álló Isten


„Mert aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked, annak neve: az Úr, a Seregek Istene.”


Ámósz próféta tömören, de nagyon lényegre törően mutatja be Istent, mint aki a természet, a bölcsesség és tudás, valamint minden hatalmak felett álló Úr. Röviden mondva, nincs felette álló hatalom sem földön, sem mennyekben, sem pedig az egész univerzumban. Ő teremtett mindent, Ő tart fenn és működtet mindent. Ő az élet forrása és fenntartója. Mindazok, akik benne hisznek és neki szolgálnak mindenek leghatalmasabb Urának védelme alatt állnak.

Jó időnként tudatosítani magunkban, hogy kinek is szolgálunk. Egy olyan Úrnak, a Seregek Istenének, aki előtt nincs lehetetlen. Ő nem csak a világegyetemet képes irányítani, hanem a mi életünket is. Nagyszerű hír, hogy a Benne hívők életének minden eseményét a Seregek Ura tartja ellenőrzése alatt. Így van ez a nyugis napokon, de a kihívásokkal és terhekkel teljes napokon is. Isten ellenőrzése alatt tartja életünk minden eseményét, sőt uralja a helyzetet, bármilyen szörnyű, vagy kilátástalan legyen is az.

Időnként erős késztetést érzünk arra, hogy saját kezünkbe vegyük a dolgok irányítását, mert úgy tűnik, hogy rossz irányba haladnak. Úgy látjuk, mintha Isten elfelejtkezett volna rólunk, vagy levette volna a kezét rólunk. Hiába imádkozunk, Isten nem cselekszik, mert nem történik semmi. Ilyenkor érezzük úgy, itt az ideje, hogy beavatkozzunk az eseményekbe, és ne várjunk tovább az isteni megoldásra. Még olyan áron is készek vagyunk cselekedni, ha azzal Isten egyértelmű akaratát hágjuk át (pl. a tízparancsolat valamelyik cikkelyének felrúgása révén), szükség törvényt bont alapon. Ilyenkor tetteinkkel és hozzáállásunkkal azt üzenjük, hogy igaz, Isten hatalmas, no de nem annyira, hogy minden problémát meg tudjon oldani. Hát ezért kell a mi segítségünk is hozzá, mert Isten nem elég erős, hatalmas egyedül. No de majd mi besegítünk neki.

Ellen Gould White, a 19. századi keresztény írónőnek ez a véleménye az ilyen esetekről: „Amikor magunk vesszük kezünkbe ügyeink igazgatását, és a saját bölcsességünkre támaszkodunk, olyan terhet veszünk magunkra, melyet nem Isten hárít ránk, s amelyet az Ő segítsége nélkül próbálunk hordozni. Azt a felelősséget vállaljuk magunkra, mely Istené, vagyis magunkat állítjuk Isten helyébe. Méltán aggódhatunk, méltán várhatunk veszélyt és veszteséget, hiszen ezek így biztosan elérnek minket. Amikor viszont valóban elhisszük, hogy Isten szeret bennünket, és jót akar tenni velünk, nem aggódunk többé a jövőnkért, s úgy megbízunk Istenben, miként a gyermek megbízik szüleiben. Akkor a bajaink és gyötrelmeink elmúlnak, hiszen akaratunkat Isten akarata magába fogadja. Krisztus nem ígérte, hogy ma ad nekünk erőt a holnap terheinek hordozásához. Így szólt: „Elég néked az én kegyelmem.” Ahogy mannát adott a pusztában, ma is naponta kiárasztja kegyelmét, s megadja napi szükségleteinket. Akár Izrael seregei a vándorlás idején, mi is reggelről reggelre megtalálhatjuk a mennyei táplálékot." (Ellen G. White:Gondolatok a hegyi beszédről, Az igaz istentisztelet c. fejezet)

Higgy a Seregek Istenében, bízd az életedet arra, aki mindennél hatalmasabb, erősebb és bölcsebb Úr. Legyen békés, nyugodt, hittel teljes napod!