Szabadulás
"De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék, ahogyan megmondta az Úr, és azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr."
A világ összes vallási irányzatát össze lehetne foglalni ugyanazokkal a szavakkal: “ha ezt, vagy azt megteszed, elnyered a jutalmad”. Legyen az ember buddhista, hindu, muzulmán, zsidó, humanista, ateista, ezek a szavak minden irányzatra igazak. Ha gyakorlom a vallásom (vagy filozófiai irányzatom) által tanítottakat, ha részt veszek az összejöveteleken, ha megfelelő módon gondolkozom, akkor a vallás által kitűzött végcélt elérhetem. A kereszténység — az igazi, Krisztus tanításán alapuló hit — az egyetlen olyan vallás, amelyet azonban így foglalhatunk össze: “mivel Ő már megtette, elnyered a jutalmad”. És ez a gondolat az, ami fordít a kockán. Nem a teljesítmény, nem az, hogy én mit tettem hozzá: hanem amit Jézus adott értem.
Többen mondták már, hogy naiv vagyok, és túlságosan leegyszerűsítve látom a Biblia tanítását. Ha valaki a szememre hányja ezt, én boldogan vállalom, mert így olyan nagyszerű emberek csoportjába tartozom, mint Jóel próféta, aki a mai alapgondolatunkban elég alacsonyra helyezi a mércét Isten szabadítását illetően. Mi kell ahhoz, hogy Isten megmentsen bennünket? Azt mondja, két dolog:
"Megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét” — Az első feltétel, hogy Isten legyen az, akinek a nevét segítségül hívjuk. “Zuhanó repülőn nincs ateista” szokták mondani, de itt mégsem erről van szó csupán. Jóel próféta arról beszél, hogy azokban a pillanatokban, amikor éppen nehezen megy az élet, és megoldásokra van szükség, nem csak ígéretekre, akkor mutatkozik meg valójában, hogy kiben bízik az ember: önmagában? A pénzében? Másokban? Vagy kész Isten nevét segítségül hívni? Te kibe veted a bizalmad az élet nehéz helyzeteiben, amikor valódi szabadulásra van szükséged?
“Azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr” — Egy dologban biztos vagyok: Isten nem elitista. Nincs egy olyan kizárólagos egyház, csoport, vagy személyek közössége a földön, akiket szívesebben mentene meg, mint az emberiség rajtuk kívül eső részét. Az előző és ez a pont szorosan összefügg. Hiszem, hogy Isten folyamatosan nyújtja a kezét mindannyiunk felé, és várja, hogy mi is kinyújtsuk, hogy a távolság ránk eső részén mi húzzuk fel a hidakat Közte és önmagunk között. Mindannyian elhívottak vagyunk. A kérdés, hogy halljuk-e a hívást.
Hiszek abban, hogy csak az nem lesz ott a Mennyben, aki nem akar ott lenni. Hiszen Isten mindannyiunkat ott akar látni. Lehet, hogy túlságosan egyszerűen látom a helyzetet, de ebből a szempontból Jézus a példaképem, aki Jóelhez hasonlóan csak ennyit mondott: "Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Márk evangéliuma 16:16) Ilyen egyszerű!
Ma segítségül hívtad már Istent, és hallottad az ő hívó hangját?
